Bántornya

település és községközpont Szlovéniában, a Muravidéken

Bántornya (szlovénül: Turnišče, vendül: Törnišče vagy Türnišča) település és a hasonló nevű község központja a Muravidéken, a Pomurska statisztikai régióban, Szlovéniában. Ezt a magyar nevét a 19. század végi névmagyarosítási hullám során kapta, sokan a muravidéki magyarok közül sem használják.

Bántornya (Turnišče)
Bántornya déli részének látképe.
Bántornya déli részének látképe.
Közigazgatás
Ország Szlovénia
Statisztikai régióPomurska
KözségBántornya
Rangnagyközség
Alapítás éve1379
PolgármesterJožef Kocet
Irányítószám9224
Rendszám területkódMS
Népesség
Teljes népesség1418 fő (2020. jan. 1.)[1]
Népsűrűség30,54 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság170 m
Terület23,6 (8,07) km²
IdőzónaUTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 37′ 10″, k. h. 16° 19′ 20″Koordináták: é. sz. 46° 37′ 10″, k. h. 16° 19′ 20″
Bántornya község elhelyezkedése
Bántornya község elhelyezkedése
Bántornya weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bántornya témájú médiaállományokat.
A régi templom szentélye
Apostolok – freskórészlet
Zsuzsanna és a vének – freskórészlet

Fekvése szerkesztés

Muraszombattól 15 km-re délkeletre a Dolinsko nevű tájegységben található, a Lendva-patak jobb partja közelében.

Története szerkesztés

Területén már az ókorban is éltek emberek, ezt bizonyítják a határában található római kori halomsírok.

Első írásos említése 1379-ből származik "Toronhel" néven. 1389-ben "Turnicha", 1403-ban "Tornischa", 1405-ben "Tornisa", 1411-ben "Thornisca", 1428-ban "Tornissa", 1481-ben "Thurnissa", 1524-ben "Tornysthya" alakban szerepel a korabeli forrásokban. Nemti (Lenti) várának uradalmához tartozott.[2]

Először az alsólendvai Bánffy család alsólindvai (Lendva) ága birtokolta, aztán a Csáky család birtokába jutott. A település 1548-ban mezővárosi rangot kapott. 1524-ben történt említés a piactérről. Bántornyán fejlett volt a kézművesség. 1760-ban cipész, 1770-ben pedig szabó céh alakult, melyeknek latin nyelvű alapítólevelét Mária Terézia is megerősítette. A falu a 19. század második feléig Turniscsa néven szerepelt a térképeken, ezután magyarosították.

Vályi András szerint „TURNISA. Tót Mezőváros Szala Várm. földes Ura Gr. Csáky Uraság, lakosai katolikusok, fekszik A. Lendvához 1 mértföldnyire; határja középszerű, piatzi jövedelmek, és két országos vásárjok is van.”[3]

Fényes Elek szerint ”Turnische, vindus-tót m.v., Zala vmegyében, A.-Lendva mellett, 864 kath. lak. Kath. paroch. temploma igen régi nevezetes góth épület. Lakosai robotra nem járnak, hanem többnyire mesteremberek, u. m. vargák, szűr, és apró szabók, timárok, de a sok tüz miatt szegények. F. u. a Gyika nemzetség. Ut. p. A.-Lendva.”[4]

Közigazgatásilag Zala vármegye Alsólendvai járásának része volt. A Vendvidéki Köztársaság a területből még Bántornya mezővárosát ide tudta csatolni, ahonnan vezetője is származott. 1919-ben a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami tíz évvel később vette fel a Jugoszlávia nevet. 1941-ben a Muramentét a magyar hadsereg visszafoglalta és 1945-ig ismét Magyarország része volt, majd a második világháború befejezése után végleg jugoszláv kézbe került. 1991 óta a független Szlovén Köztársaság része. 2002-ben Bántornyának 1555 lakosa volt, a község teljes lakossága 3422 fő volt.

Nevezetességei szerkesztés

Az északi fal képei:
utolsó ítélet,
Mettercia,
Katalin-legenda,
Borbála-legenda,
Zsuzsanna-legenda,
szent Ferenc stigmatizálása.
A déli falon mártíriumok láthatók:
szent Péter keresztre feszítése,
szent Lőrinc vértanúsága.
a szentélyt a hajótól elválasztó diadalív két oldalán egy-egy fülkében szent Péter, illetve szent Miklós alakja áll.

Híres emberek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Prebivalstvo - izbrani kazalniki, naselja, Slovenija, letno. Statistical Office of the Republic of Slovenia. (Hozzáférés: 2021. április 28.)
  2. Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  

Források szerkesztés

  • Gerevich T.: Magyarország románkori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns) (Egyetemi nyomda, Budapest, 1938)
  • László Gyula: A Szent László-legenda középkori falképei. Tájak-Korok-Múzeumok Könyvtára 4. szám (Budapest, 1993)
  • Magyar nagylexikon III. (Bah–Bij). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 193. o. ISBN 963-05-6821-7  
  • Jankovics Marcell: Csillagok között fényességes csillag. A Szent László legenda és a csillagos ég. (Méry Ratio Kiadó, Helikon, 2006)
  • Az Aquila út ismertető táblája Veleméren

További információk szerkesztés