Bányászhimnusz

Selmecbányán keletkezett a bányászhimnusz, amely az egykori Magyarországon mindenütt elterjedt a magyar bányászok között. Selmecbányától Tatabányán és Aknaszlatinán keresztül a székelyföldi Parajdig a bányászok ezt énekelték. Nem tudni, mikor fordították szlovákra, de a felvidéki bányászok is himnuszként éneklik.

TörténeteSzerkesztés

A két dalból szerkesztett himnusz mai formájában először 1905-ben jelent meg Tassonyi Ernő Aki a párját keresi című selmeci diákregényében. Első részének szövege Kunoss Endre verse (1838), második része pedig a Felső-Sziléziában a 19. század eleje óta ismert ún. Tarnowitzi Bányászdal: „Schon wieder tönt von Thurme/Schachte/ her…” (Selmec, 1837). Valószínűleg A bányarém című regényes daljáték (SzerdahelyiVahot, 1855) révén vált ismertté. Ma elfogadott formája valószínűleg 1880 körül alakulhatott ki.[1]

SzövegeSzerkesztés

Szerencse fel! Szerencse le!
Ilyen a bányász élete.
Váratlan vész rohanja meg,
Mint bérctetőt a fergeteg.

Nem kincs után sóvárgok én,
Bányász kislányt óhajtok én.
Bányász kislányt óhajt szívem,
Ki szívemben bányász legyen.

És hogyha majd a föld ölében végóránkat éljük,
Isten kezében életünk, Ő megsegít reméljük!
S te kisleány, ne bánkódjál,
Bányásznak halni szép halál,
Egekbe szállani fel, fel!
Szerencse fel! Szerencse fel! Szerencse fel!

ForrásokSzerkesztés

  1. A mi nótáink. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 1.)

További információkSzerkesztés