Bárczi Géza

(1894–1975) magyar nyelvész, az MTA tagja

Bárczi Géza (Zombor, 1894. január 9.Budapest, 1975. november 7.) Kossuth-díjas magyar nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A 20. század legkiválóbb magyar nyelvészeinek egyike, a tudós- és tanárképzésnek példamutató egyénisége.

Bárczi Géza
Arcképe SZTE Egyetemi gyűjteményéből
Arcképe SZTE Egyetemi gyűjteményéből
Született Bárczi Géza József
1894. január 9.[1]
Zombor
Elhunyt 1975. november 7. (81 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Simond Renée Klotild
(h. 1920–1962)[2]
Foglalkozása magyar nyelvész, magyar–francia nyelvtörténész
Kitüntetései Kossuth-díj (1952)
Sírhely Farkasréti temető (6/1-1-66)[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Bárczi Géza témájú médiaállományokat.

Kutatási területei: franciamagyar nyelvi kapcsolatok; a magyar nyelv francia eredetű jövevényszavai; nyelvjáráskutatás; magyar nyelvtörténet: történeti hang- és alaktan; nyelvművelés.

ÉleteSzerkesztés

Bárczi Iván és pusztaszántói Sántha Adalberta fia. A zombori főgimnáziumból a magyar anyanyelvű Bárczi Géza német, török és eszperantó nyelvtudást hozott magával, sőt felsőbb éves korában tanította is az eszperantó nyelvet a főgimnáziumban.

A Budapesti Tudományegyetem magyar–latin–görög, majd francia szakán tanult. 1914-ben – mint az Eötvös Collegium tagja – ösztöndíjjal tanulmányútra ment Franciaországba, az út azonban végül is egy franciaországi internálótáborba (a hírhedt „Fekete kolostor”-ba) vezetett, ahol Bárczi Géza franciául és spanyolul tanult. Később a Nemzetközi Vöröskereszt közbenjárása révén Svájcba került, s csak hazatérése után, 1920-ban szerzett magyar–francia szakos tanári oklevelet.

1932-ben egyetemi magántanárrá habilitálták a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen Az ófrancia nyelv és nyelvtörténet tárgykörből, 1938-ban megerősítették magántanári habilitációját a budapesti egyetemen. 1921-től 1941-ig Budapesten tanított középiskolában, a szegedi egyetem Francia Filológiai Intézetében órákat adott mint magántanár 1932-től 1940-ig, Bárczi Géza nyomán erősödött a francia nyelvészeti oktatás a szegedi egyetemen.

1941-től a Debreceni Egyetemen a Magyar- és Finnugor Nyelvészeti Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, ebben a beosztásában indította útjára a Magyar Nyelvjárások című periodikus kiadványt, utóbb 1952-től a budapesti egyetem II. sz. Magyar Nyelvtudományi Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanáraként működött. Ebben a pozíciójában segítette és támogatta 1966-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetemen az eszperantó nyelv tanításának bevezetését Szerdahelyi István által, részt vállalt az egyetemi eszperantó nyelvi és nyelvtani jegyzetek lektorálásában. Tanári állásából 1971. július 1-jén vonult nyugalomba.

Bárczi Géza eszperantó nyelvű versei, szépprózai írásai, műfordításai a La Verda Standardo című eszperantó nyelvű lapban jelentek meg, később bekerült a lap szerkesztőbizottságába, majd annak főszerkesztője lett.[4] A következőket olvashatjuk posztumusz megjelent tanulmányában az eszperantó nyelvről: „... pótolhatatlan veszteség lenne, ha e nagy nyelvektől elnyomva bármely kisebb nemzet értékes kultúrájának hordozója meggyöngülve, önállóságát, saját ízeit és értékeit vesztve lassanként maga is veszteséglistára kerülne. E veszélyt csak egy teljesen semleges nyelv háríthatja el, melyet egyetlen nemzet, sem egyéb politikai egység nem vall magáénak, hanem valamennyi elfogadja közvetítő második nyelvnek. Hogy ez csak az eszperantó lehet, azt bízvást remélhetjük.”[5]

JelentőségeSzerkesztés

 
Bárczi Géza emléktáblája Békásmegyeren, a róla elnevezett általános iskola falán (Budapest III. ker. Bárczi Géza utca 2.).

Előbb a francia, majd a magyar nyelvészet neves művelőjévé vált. Mint tanáregyéniség is kiemelkedő volt, tanítványai sok tudást, módszert, szemléletet, erkölcsi magatartást, emberi törődést, melegséget kaptak tőle. Legismertebb tanítványa Szathmári István magyar nyelvész.

Művei (válogatás)Szerkesztés

Szerkesztőbizottsági tagságSzerkesztés

További tudományos tisztségekSzerkesztés

  • MTA Nyelvtudományi Bizottság (tag)
  • MTA Nyelvtudományi Munkabizottság (elnök)
  • MTA Nyelvtudományi Intézet (Tudományos tanács tag)

Társasági tagságSzerkesztés

Díjak, elismerésekSzerkesztés

EmlékezeteSzerkesztés

Munkásságának tiszteletére Bárczi Géza-emlékérmet és Bárczi Géza-díjat alapítottak a nyelvtudomány területén kiváló teljesítményt nyújtóknak. (Bárczi Géza-emlékéremmel jutalmazták pl. Pomogáts Bélát 1985-ben, Hegedűs Attilát 1994-ben, Péntek Jánost és Szathmári Istvánt 1996-ban.)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Házasságkötési bejegyzése a Bp. I. kerületi polgári házassági anyakönyv 607/1920. folyószáma alatt.. (Hozzáférés: 2020. október 9.)
  3. http://www.nemzetipanteon.hu/temetoi.html, 2019. október 25.
  4. Soós Éva: Bárczi Géza és az eszperantó. Világ és Nyelv évkönyve, 1979.
  5. Bárczi Géza: Válhatik-e nemzeti nyelv az egész világ közvetítő nyelvévé? In: Világ és Nyelv évkönyve, 1978. Magyar Eszperantó Szövetség. 116. o.; Lásd még Latin vagy eszperantó
  6. Posztumusz kötet, benne Bárczi Géza műveinek bibliográfiája, Papp L. összeállítása (508–529. p.).
  7. A posztumusz kötet Bárczi Géza eszperantó tárgyú írásait adta közre Benczik Vilmos szerkesztésében. Kiadta a Magyar Eszperantó Szövetség. ISBN 963-571-186-7
  8. Magyar Nyelvtudományi Társaság megalakulásának centenáriuma, 2004. [2007. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 22.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Szathmári István: Bárczi Géza és a magyar nyelvtudomány. Budapest, 1978. (Klny. a Nyelvtudományi Közleményekből.)
  • Kálmán András - Szabics Imre: Bárczi Géza romanisztikai munkássága. Budapest, 1988.
  • Bárczi Géza centenárium. Szeged, 1994.
  • Bárczi Géza emlékkönyv születésének 100. évfordulója alkalmából. Budapest, 1994.
  • Kislexikon[Tiltott forrás?]
  • Magyar életrajzi lexikon

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés