Főmenü megnyitása

Bárczy János, névváltozatok: Bárczi, Barczi (Pered, 1885. június 19. – Szentendre, 1960. október 17.)[1] magyar kádármester, bútorfaragó és díszhordókészítő népművész.

Bárczy János
Született 1885. június 19.
Pered
Elhunyt 1960. október 17. (75 évesen)
Szentendre
Állampolgársága magyar
Foglalkozása művész

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Bárczi Márton és Buza Anna fiaként született. 1915. június 14-én Budapesten, Kőbányán házasságot kötött Sándor Rozáliával, Sándor Ferenc és Szente Rozália lányával.[2] 1916-ban harcolt az isonzói csatában. Előbb Balatonfüreden élt, majd 1937–1939 között valamikor Szentendrére költözött, ahol bútorfaragó és díszhordókészítő népművész lett. Több mint 2000 hordó került ki a keze alól. Népi motívumokkal, szőlőlevelekkel díszített hordói megtalálhatók az angol és a svéd királyi borospincékben is. A remekbe faragott, nemes szilvafából készített, szőlőlevelekkel díszített hordócskákon három-négy napon át dolgozott, ha domborműveket is vésett a "hét síró magyarral", akkor egy hétig is eltartott a munka. A székeket szilfából faragta.[3] 75 évesen hunyt el agyvérzés következtében. A szentendrei köztemetőben nyugszik.

1937-ben részt vett az Országos Kézművesipari Kiállításon, amelyen részvételét a korabeli sajtó külön kiemelte: „A bemutatott különféle nagyságú boros- és pálinkás, kézifaragásokkal ékesített diszhordócskák minden egyes darabja művészi munkára vall. Közkedveltségük méltó bizonyítéka, hogy Bárczy mester remek munkái nemcsak az arisztokrata, illetve polgári körökben örvendenek nagy népszerűségnek, hanem még a velszi herceg is rendelt belőlük. A kiállítást megnyitó előkelőségek tetszését igen megnyerték Bárczy János művészi munkái és a diszhordók mellett nagy sikert aratnak az ugyancsak kézifaragásos fokosok is.”[4] A kiállítást követően az akkor Balatonfüreden élő kádármestert az Országos Iparegyesület Ezüstkoszorús Mester címmel tüntette ki.[5][6]

EmlékezeteSzerkesztés

1961-ben gyűjteményeinek kiállítására emlékszobát nyitottak egykori szentendrei házában,[7] amelynek falán 1964-ben emléktáblát avattak fel.

Az 1737-ben épült egykori házában ma (2018) a Bárczy-fogadó működik. A ház történetéhez tartozik, hogy ebben a házban bujkált egy ideig a szabadságharc bukása után Perczel Mór tábornok.[8]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Halálesete bejegyezve a szentendrei állami halotti akv. 63/1960. folyószáma alatt.
  2. A házasságkötés bejegyezve a Bp. X. ker. állami házassági akv. 167/1915. folyószáma alatt.
  3. (1939. május 7.) „„Magyar udvar” a Vásárvárosban”. Népszava 67 (83), 14. o.  
  4. (1937. szeptember 5.) „Séta a kézművesipari kiállításon”. Magyarság 18 (202), 13. o.  
  5. (1937. december 2.) „Ezüstkoszoruval”. Budapesti Közlöny 71 (274), 3. o.  
  6. (1937. november 13.) „Arany- és ezüstkoszorús mesterek”. Ipartestületek Lapja 6 (46), 4. o.  
  7. szerk.: Lóska Lajos: PEST MEGYE KÉPZŐMŰVÉSZETE MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK (Studia Comitatensia 20.), 24. o.. ISBN 963 7215 23 9 (1990) 
  8. (1984. május 24.) „Meghajtott hadi lobogók”. Pest Megyei Hírlap 28 (120), 5. o.  

ForrásSzerkesztés