Főmenü megnyitása

Bárczy János (kádármester)

Bárczy János, névváltozatok: Bárczi, Barczi (Pered, 1885. június 19. – Szentendre, 1960. október 17.)[1] magyar kádármester, bútorfaragó és díszhordókészítő népművész.

Bárczy János
Emléktáblája Szentendrén
Emléktáblája Szentendrén
Született 1885. június 19.
Pered
Elhunyt 1960. október 17. (75 évesen)
Szentendre
Állampolgársága magyar
Foglalkozása művész
E házban élt és alkotott szép munkát mindannyiunk és a külföld örömére
– olvasható emléktábláján

ÉleteSzerkesztés

Bárczi Márton és Buza Anna fiaként született. 1915. június 14-én Budapesten, Kőbányán házasságot kötött Sándor Rozáliával, Sándor Ferenc és Szente Rozália lányával.[2] 1916-ban harcolt az isonzói csatában. Előbb Balatonfüreden élt, majd 1937–1939 között valamikor Szentendrére költözött, ahol bútorfaragó és díszhordókészítő népművész lett. Több mint 2000 hordó került ki a keze alól. Népi motívumokkal, szőlőlevelekkel díszített hordói megtalálhatók az angol és a svéd királyi borospincékben is. A remekbe faragott, nemes szilvafából készített, szőlőlevelekkel díszített hordócskákon három-négy napon át dolgozott, ha domborműveket is vésett a "hét síró magyarral", akkor egy hétig is eltartott a munka. A székeket szilfából faragta.[3] 75 évesen hunyt el agyvérzés következtében. A szentendrei köztemetőben nyugszik.

1937-ben részt vett az Országos Kézművesipari Kiállításon, amelyen részvételét a korabeli sajtó külön kiemelte: „A bemutatott különféle nagyságú boros- és pálinkás, kézifaragásokkal ékesített diszhordócskák minden egyes darabja művészi munkára vall. Közkedveltségük méltó bizonyítéka, hogy Bárczy mester remek munkái nemcsak az arisztokrata, illetve polgári körökben örvendenek nagy népszerűségnek, hanem még a velszi herceg is rendelt belőlük. A kiállítást megnyitó előkelőségek tetszését igen megnyerték Bárczy János művészi munkái és a diszhordók mellett nagy sikert aratnak az ugyancsak kézifaragásos fokosok is.”[4] A kiállítást követően az akkor Balatonfüreden élő kádármestert az Országos Iparegyesület Ezüstkoszorús Mester címmel tüntette ki.[5][6]

EmlékezeteSzerkesztés

1961-ben gyűjteményeinek kiállítására emlékszobát nyitottak egykori szentendrei házában,[7] amelynek falán 1964-ben emléktáblát avattak fel.

Az 1737-ben épült egykori házában ma (2018) a Bárczy-fogadó működik. A ház történetéhez tartozik, hogy ebben a házban bujkált egy ideig a szabadságharc bukása után Perczel Mór tábornok.[8]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Halálesete bejegyezve a szentendrei állami halotti akv. 63/1960. folyószáma alatt.
  2. A házasságkötés bejegyezve a Bp. X. ker. állami házassági akv. 167/1915. folyószáma alatt.
  3. (1939. május 7.) „„Magyar udvar” a Vásárvárosban”. Népszava 67 (83), 14. o.  
  4. (1937. szeptember 5.) „Séta a kézművesipari kiállításon”. Magyarság 18 (202), 13. o.  
  5. (1937. december 2.) „Ezüstkoszoruval”. Budapesti Közlöny 71 (274), 3. o.  
  6. (1937. november 13.) „Arany- és ezüstkoszorús mesterek”. Ipartestületek Lapja 6 (46), 4. o.  
  7. szerk.: Lóska Lajos: PEST MEGYE KÉPZŐMŰVÉSZETE MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK (Studia Comitatensia 20.), 24. o.. ISBN 963 7215 23 9 (1990) 
  8. (1984. május 24.) „Meghajtott hadi lobogók”. Pest Megyei Hírlap 28 (120), 5. o.  

ForrásSzerkesztés