Bát
Bát (korábban Asszonyvásár, szlovákul: Bátovce, németül: Frauenmarkt) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. Elesfalu tartozik hozzá. 1922-ig járási székhely.
| Bát (Bátovce) | |
 | |
| Báti katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Lévai |
| Rang | község |
| Polgármester | Peter Burčo |
| Irányítószám | 935 03 |
| Körzethívószám | 036 |
| Forgalmi rendszám | LV |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1184 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 34 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 231 m |
| Terület | 31,63 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 17′ 28″, k. h. 18° 44′ 42″Koordináták: é. sz. 48° 17′ 28″, k. h. 18° 44′ 42″ | |
| Bát weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bát témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Lévától 14 km-re északkeletre, a Selmec patak partján fekszik.
Története szerkesztés
Területén már a történelem előtti időkben éltek emberek, ezt bizonyítja az a számos lelet, amely a régészeti kutatások során került itt elő. A kőkorszakból a lengyeli kultúra, valamint a vonaldíszes kerámiák népének cserépmaradványai, a bronzkorból bronz használati tárgyak, szekercék kerültek elő.
Bátot 1037-ben a bakonybéli Szent Móric kolostor alapításával kapcsolatban említi először írott forrás, mint a kolostor birtokát. A hagyomány szerint Salamon király hadvezére, "bátor" Opos alapította, innen ered a neve, mely névadója a nevezetes Báthori-családnak. Első keresztelőkápolnája 1070-ben már állt, majd a 13. században felépült a templom is. Még ebben a században német telepesek érkeztek ide és mezővárosi rangra emelkedett. Következő említésekor, 1086-ban Szent László király megerősíti a bakonybéli kolostort birtokaiban. A 14. században számos alkalommal történik említés a településről. 1320-ban Károly Róbert király az esztergomi érsekségnek adományozta. 1327-ben már német bányászok lakták. 1388-ra bányavárossá fejlődött. A 16. században már fejlett volt a báti kézművesség is, híresek voltak az itteni céhek. A 17. században török támadások érték. 1780-ban Hont vármegye egyik szolgabírói járásának székhelye.
Vályi András szerint "BÁT. Frauenmark. Batucze. Elegyes falu Hont Vármegyében, lakosai katolikusok, fekszik tót Bakának szomszédságában."[2]
Fényes Elek szerint "Báth, (Frauenmarkt, Bátovce), tót m. város, Honth vgyében,, Selmecztől délre 4 órányira, egy kies kellemes vidéken. Kath. és evang. anyatemplomok, több uradalmi épületek; boltok, és nemesi curiák; vendégfogadó, postahivatal. Lakosai, kik hajdan németek voltak, 480 kath., és 685 evang. mennek; s a régi időkben jeles szabadságokkal éltek, sőt bányájok is volt, de ezeknek ma csak nyomai látszanak. Határja nagy és termékeny; szőlőhegye tágas, legelője elég; tölgyes, bikkes erdeje jó karban tartatik; országos és hetivásárjai mind marhára, mind gabonára nevezetesek. F. u. Eszterházy herczeg."[3]
A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Báti járásának székhelye volt. 1919 júliusában Disznóspuszta térségében nagyobb csata volt a csehszlovák csapatok és a Magyar Tanácsköztársaság erői között. 1943-ban Elesfalut csatolták hozzá.
A ma Báthoz tartozó Disznóspuszta (Kmetovce) egykor önálló község volt. 1312-ben említik először, amikor Zsemberi Ambrosius másfél ekényi itteni földjét lányának, Erzsébetnek adja. Többek között a Szigethy, Horváthy, Turcsány, Dalmadi, Szmrecsányi, Hancsók és Stummer családok birtokolták. A 19. század közepén 160-an lakták, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A falunak vízimalma is volt.
Népessége szerkesztés
1880-ban 1301 lakosából 33 német, 358 magyar és 877 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 800 evangélikus, 446 római katolikus, 6 református és 49 izraelita vallású volt. Élesfalu 207 lakosából 2-2 magyar és német, illetve 185 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 153 evangélikus, 51 római katolikus, 2 izraelita és 1 református vallású volt.
1890-ben 1355 lakosából 153 magyar és 1168 szlovák anyanyelvű volt. Élesfalu 192 lakosából 6 magyar és 173 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 1423 lakosából 247 magyar és 1153 szlovák anyanyelvű volt. Élesfalu 196 lakosából 191 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 1318 lakosából 16 német, 260 magyar, 1021 szlovák és 21 egyéb anyanyelvű volt. Ebből 780 evangélikus, 461 római katolikus, 6 református, 70 izraelita és 1 görög keleti vallású volt. Élesfalu 193 lakosából 30 magyar és 141 szlovák anyanyelvű volt.
1921-ben 1311 lakosából 9 zsidó, 21 német, 55 magyar, 1206 csehszlovák, 2 egyéb és 18 külföldi volt. Ebből 670 evangélikus, 547 római katolikus, 61 református, 25 izraelita és 8 egyéb vallású volt. Élesfalu 211 lakosa mind csehszlovák volt.
1930-ban 1294 lakosából 8 magyar és 1274 csehszlovák volt. Élesfalu 248 lakosából 1 magyar és 247 csehszlovák volt. Ebből 125 evangélikus, 122 római katolikus és 1 görög katolikus vallású volt.
1944-ben Élesfalut Báthoz csatolták.
1991-ben 1104 lakosából 7 magyar és 1086 szlovák volt.
2001-ben 1077 lakosából 4 magyar és 1023 szlovák volt.
2011-ben 1074 lakosából 10 magyar és 1029 szlovák.
2021-ben 1184 lakosából 6 (+3) magyar, 2 (+8) cigány, 1 (+1) ruszin, 1106 (+5) szlovák, 14 (+8) egyéb és 55 ismeretlen nemzetiségű volt.[4]
Nevezetességei szerkesztés
- Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma 13. századi eredetű. A 14. században gótikus stílusban építették át. 1730-ban barokkizálták, majd 1787-ben szentélyét építették újjá. A gótikus oltár 15. századi táblaképei ma az esztergomi Keresztény Múzeumban láthatók.
- Evangélikus temploma 1873-ban épült neogótikus stílusban. A templom teljes külső felújítása, tetőcseréje, környékének parkosítása 2010 májusában lett befejezve.
- A faluban egy 17. századi kúria és egy 1766-ban épült barokk kőhíd áll.
- Turistacsalogatók a báti borospincék.
- Határában fürdésre és sportolásra alkalmas tó található.
Neves személyek szerkesztés
- Itt született 1750-ben Hamaliar Márton evangélikus lelkész, költő, a selmeci líceum tanára.
- Itt született 1753. január 16-án Haliczky András író.
- Itt született 1905-ben Ján Igor Hamaliar szlovák irodalomkritikus, történész.
- Itt hunyt el 1809-ben Csernyánszky Sámuel író, költő, műfordító.
- Itt hunyt el 1849-ben Horváth József orvos, orvosi művek szerzője, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
- Itt szolgált Antoni Dániel evangélikus lelkész.
További információk szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ ma7.sk
