A bátorság olyan érzelmi erőforrás, amely képessé teszi az embert, hogy az akaratereje gyakorlásával belső vagy külső akadályokkal szemben is elérje kitűzött céljait.[1] Ilyen akadály lehet például a szenvedés, fájdalom, veszély, bizonytalanság, vagy megaláztatás.

  • A fizikai bátorság a fizikai fájdalom, nehézség, haláleset, halálos fenyegetés esetén fellépő döntést jelenti.
  • Az erkölcsi bátorság olyan képességet mutat, ami a helyes cselekedet megtételét eredményezi, és a nép részéről érkező ellentéttel erősen szemben áll. Ez a szégyennel, pletykával, lebeszéléssel, vagy személyes veszteséggel való ellenkezést jelenti.

Az antik erények közé tartozik a bátorság is (andreia, fortitudo) de ehhez több érték járul, mint például mértékletesség és a türelem.[2]

A nyugati hagyományban olyan filozófusok vizsgálták a bátorságot, mint például Szókratész, Platón, Arisztotelész, Aquinói Szent Tamás, és Kierkegaard; a keleti hagyományban a Tao Te King magyarázza. Nemrég a pszichológia tudománya is felfedezte a fogalmat.

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Courage című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Dahlsgaard, Katherine & Peterson, Christopher & Seligman, Martin (2005). „Shared Virtue: The Convergence of Valued Human Strengths Across Culture and History”. Review of General Psychology 9 (3), 203-213. o. DOI:10.1037/1089-2680.9.3.203.. (Hozzáférés ideje: 2020. szeptember 5.)  
  2. Rickaby, John. The Catholic Encyclopedia. New York: Robert Appleton Company (1909) 

GalériaSzerkesztés