Bátorság
A bátorság olyan érzelmi erőforrás, amely képessé teszi az embert, hogy az akaratereje gyakorlásával belső vagy külső akadályokkal szemben is elérje kitűzött céljait.[1] Ilyen akadály lehet például a szenvedés, fájdalom, veszély, bizonytalanság, vagy megaláztatás.
- A fizikai bátorság a fizikai fájdalom, nehézség, haláleset, halálos fenyegetés esetén fellépő döntést jelenti.
- Az erkölcsi bátorság olyan képességet mutat, ami a helyes cselekedet megtételét eredményezi, és a nép részéről érkező ellentéttel erősen szemben áll. Ez a szégyennel, pletykával, lebeszéléssel, vagy személyes veszteséggel való ellenkezést jelenti.
Az antik erények közé tartozik a bátorság is (andreia, fortitudo) de ehhez több érték járul, mint például mértékletesség és a türelem.[2]
A nyugati hagyományban olyan filozófusok vizsgálták a bátorságot, mint például Szókratész, Platón, Arisztotelész, Aquinói Szent Tamás, és Kierkegaard; a keleti hagyományban a Tao Te King magyarázza. Nemrég a pszichológia tudománya is felfedezte a fogalmat.
FordításSzerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Courage című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Dahlsgaard, Katherine & Peterson, Christopher & Seligman, Martin (2005). „Shared Virtue: The Convergence of Valued Human Strengths Across Culture and History”. Review of General Psychology 9 (3), 203-213. o. DOI:10.1037/1089-2680.9.3.203.. (Hozzáférés: 2020. szeptember 5.)
- ↑ Rickaby, John. The Catholic Encyclopedia. New York: Robert Appleton Company (1909)
GalériaSzerkesztés
Molnár József: Dezső vitéz önfeláldozása Károly Róbertért 
Edmund Leighton: God Speed
