Bátyú
Bátyú (ukránul Батьово [Batyоvо], korábban Узловоє [Uzlovoje]) városi jellegű település (селище міського типу) Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban.
| Bátyú (Батьово) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ukrajna | ||
| Terület | Kárpátalja | ||
| Járás |
| ||
| Község | Bátyú község | ||
| Rang | városi jellegű település | ||
| Alapítás éve | 1272 | ||
| Polgármester | Taranenko Dmitro[forrás?] | ||
| Irányítószám | 90212 | ||
| Körzethívószám | +380 3141 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 3003 fő (2019. jan. 1.)[1] | ||
| Magyar lakosság | 1894 | ||
| Népsűrűség | 609 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 105 m | ||
| Terület | 5 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 22′, k. h. 22° 23′Koordináták: é. sz. 48° 22′, k. h. 22° 23′ | |||
 Bátyú
Pozíció Kárpátalja térképén
| |||
| Bátyú weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bátyú témájú médiaállományokat. | |||
Földrajz szerkesztés
A település a Munkácsi, az Ungvári és Beregszászi járás területének találkozásánál fekszik (Beregszásztól 36 km-re), a Szernye-patak partján. Önálló községi tanáccsal rendelkezik.
A község határában kanyarog a Bótrágy-patak.
Történelem szerkesztés
Árpád-kori falu. A néphagyomány szerint a helység első alapítói pásztorok és fafaragók voltak. Nevének első említése az okiratok szerint a 12. századra tehető. A falu nevének magyarázatára három, tudományosan nem bizonyított elmélet létezik. Az egyik szerint a faluban – mivel eredetileg a mainál közelebb feküdt a Tiszához, s a folyó gyakran elöntötte – nagy volt a sár, és innen kapta a Kátyú nevet, mely később Bátyúra változott. A másik szerint itt pihent meg Batu kán, és innen ered a falu neve.
Eredetileg a Betke család birtoka volt, akiktől a 13. század elején megvásárolta Simon bán, Bánk bán veje, és a lónyai uradalomhoz csatolta. A Lónyayak 1285-től 1920-ig voltak a falu birtokosai.
Az első világháborút követően a község Csehszlovákiához került, majd 1938-tól Magyarországhoz tartozott 1944 őszéig, amikor a szovjet csapatok megszállták, ennek következtében az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. Ekkor a sztálinisták 140 férfit hurcoltak el innen, közülük 38-an sohasem tértek haza. 1991 óta a független Ukrajna része.
A falu hajdan a Tiszához közelebb feküdt. (A községet 2001 tavaszán csak a vasúti töltések és a helyi önkéntesek mentették meg az árvízi katasztrófától.)
Bátyú akkor indult igazán fejlődésnek, amikor a 19. század második felében megépült az északkeleti vasút. A munkaképes lakosság jelentős részét jelenleg is a vasút foglalkoztatja amely az utóbbi időben jelentős beruházásokra tesz szert.A vasút a falunak lakótelepeket építtetett melyekbe az ország belső területeiről idetelepülő vasúti és egyéb szakemberek családjai költöztek. Az 1980-as években a mai gazdasági nehézségek nem vetítették előre árnyékukat, így a vasút vezetői a jövő városát látták Bátyúban. A tervek szerint a lakosságnak meg kellett volna háromszorozódnia, illetve végleg városiasodnia kellett volna. Ebből napjainkra tulajdonképpen nem lett semmi. A vasút fejlesztési terve magába foglalta az új művelődési ház és szórakoztató központ és szolgáltató centrum építését is.
A település a trianoni békeszerződés előtt Bereg vármegye Mezőkaszonyi járásához tartozott, 1910-ben 1490, túlnyomórészt magyar lakosa volt.[forrás?]
Napjainkban szerkesztés
A nagyközségnek postája, orvosi rendelője, mentőállomása, gyógyszertára van. Helyben magyar tannyelvű középiskola, valamint ukrán általános iskola működik. Óvodájában ukrán és magyar csoporttal is foglalkoznak. A falusi könyvtárban mintegy 2000 kötet található magyar nyelven. A helyi kereskedelmi egységek -ABC-k, kávézók, butikok, bárok száma meghaladja a harmincat. Közülük néhány - például a Millennium és az Ági, mint étterem, konyhát is működtet. Itt helyi specialitások is készülnek.
Az egyházközség 1993-ban visszakapta és felújította a parókia épületét. Valamint a helyi romos állapotban lévő kórház épületét, ezután megkezdődött az épület helyrehozatala amely óriási munkát igényelt. Az új parókia épülete lelkészlakás és gyülekezeti teremként funkcionál. A gyülekezetben egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a fiatal egyháztagok támogatására. A Bátyúi Református Fiatalok Közössége, amely a Gábriel-Ifi nevet viseli, több programot is szervez a konfirmáció oktatásban részt vevő és már a lekonfirmált fiatalok számára.
Közlekedés szerkesztés
Jelentős vasúti személy- és teherforgalmi csomópont. Csap mellett a másik jelentős magyar-szovjet határátkelőhely volt, keskeny és széles nyomtávú teherforgalmi pályaudvarral. Bátyún halad át több nemzetközi vonat (Budapest és Moszkva között is), valamint itt érintkezik a Csap–Bátyú–Munkács–Lviv- és a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.
Iskola szerkesztés
Bátyú iskolája 1785-ben nyílt meg. Tanítója Szántó András. Elemi iskola volt. Ma már két iskola van Bátyúban: a magyar tannyelvű Bátyúi Középiskola és az ukrán tannyelvű Bátyúi Általános Iskola, plusz a Bátyúi Művészeti Iskola.
Nevezetességek szerkesztés
- 1992-ben a KMKSZ helyi szervezete kezdeményezésére emlékművet avattak a templomkertben a sztálinizmus helyi áldozatainak.
- A község első kőtemploma 1802-ben épült fel, amely fazsindelyes volt ezt 1907-ben tűzvész pusztította el még a harangja is elolvadt, mai kőtemplomát 1910-ben építették és 1988-ban újították fel.
- Az egykori Lónyai-kastély tágas parkkal ma szanatórium árva és rossz körülmények között élő gyermekek számára.
Híres emberek szerkesztés
- Itt született Simon Menyhért (1897–1952), a két világháború közötti időszak Kárpátalja hírlapírója, költője. A cseh érában hat verseskötete jelent meg. Életművének adatait Bagu Balázs helyi nyugodalmazott magyartanár gyűjtötte össze, dolgozta fel, és ő kezdeményezte az emléktábla felállását.
- A 19. században a Lónyai családon kívül a Bay családnak és Bernáth Zsigmondnak – Mikszáth Kálmán Különös Házasság című regénye egyik hősének – is itt volt a földje.
Testvérvárosok szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2019 року (ukrán nyelven). Ukrán Statisztikai Hivatal, 2019. (Hozzáférés: 2019. június 25.)
Források szerkesztés
- Vjačeslav Kotigorosko 1978: III. századi harcos sírja Bátyú (Bratovo) határában. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23.
