Bécs–Boroszló autópálya-korridor

Harmadik Birodalom autópálya-építési programjának egy félbemaradt projektje

A Bécs–Boroszló autópálya-korridor (németül: Wien–Breslau Reichsautobahn, csehül: Exteritoriální dálnice Vídeň–Vratislav) a Harmadik Birodalom autópálya-építési programjának egy félbemaradt projektje. Építését a második világháború idején kezdték, hogy összeköttetést teremtsenek az ország egymástól elszigetelt régiói között, a háború befejeződése után az újjáalakuló közép-európai országok már nem tartották fontosnak az út befejezését. A megkezdett útépítés maradványai főként Csehországban láthatóak.

Bécs–Boroszló autópálya
Az autópálya nyomvonala
Az autópálya nyomvonala
Úttípusautópálya
Építkezés1939–1942
Hossza
elkészült5,8 km
épül0 km
tervezett0 km
OrszágNémet Birodalom
Az út elejeAusztria Bécs
Az út végeLengyelország Wrocław
A Wikimédia Commons tartalmaz Bécs–Boroszló autópálya témájú médiaállományokat.

Története szerkesztés

A Harmadik Birodalomban szerkesztés

A második világháborút megelőző években Németország nagy erőket mozgósított, hogy Európa legkorszerűbb gyorsforgalmi úthálózatát hozza létre. Az 1938-as Anschluss után Németország területei szinte körülölelték Csehországot. A Birodalom két legnagyobb városa (Bécs és Berlin) közötti legrövidebb út Csehországon át vezetett. A müncheni szerződés után már csak egy keskeny cseh kézen lévő sáv állta útját az útépítés elkezdésének. Németország a Szudétavidék megszállása után arra kényszerítette a formálisan még független Csehszlovákiát, hogy egyezzen bele egy területén át húzódó BécsBoroszló autópálya megépítésébe. Az út felépítéséről a két állam 1938. november 20-án szerződést írt alá.[1] Az autópálya a szerződés szerint német felügyelet mellett épült és területe a német állam részét képezte volna. Az építkezés 1939. április 11-én hivatalosan is kezdetét vette. A Cseh–Morva Protektorátus legkeskenyebb részén átvágó út mentén mindenütt megindultak a munkálatok. A háború elhúzódása miatt a legtöbb helyen mindössze a földmunkák elvégzésére és a patakok hídjainak kialakítására került sor. Egyáltalán nem kezdődtek meg a munkálatok Sziléziában és Ausztriában. A mai cseh-lengyel határvidéken kisebb földmunkák és infrastrukturális elemek (vízátereszek, hidak) épültek meg. A háború elhúzódása miatt 1941. augusztus 1-jén a munkálatokat felfüggesztették.[2] A Brünntől északra elterülő szakaszon a földmunkák mellett elkészült az autópálya több felüljárója és néhány helyen lefektették az útszerkezet alsó rétegeit is. A morva főváros déli határában láthatóak a leglátványosabb félbemaradt infrastrukturális elem, egy völgyhíd maradványai. Az autópálya csak Brünn nyugati külvárosában ért el magas készültségi szintet. Itt egy völgyzárógát építése miatt a munkálatokat felgyorsították, majd 1942-ben sor került az 5,8 kilométeres autópálya-szakasz üzembe helyezésére.[3] A rövid útszakasz az A88-as számot kapta.

A hidegháború idején szerkesztés

 
Ulica Stará Dálnice, Brno

A második világháborút követő új világrendben BécsBrnoWrocław útvonal jelentőségét veszítette. A háború utáni Csehszlovákia számára jóval fontosabb volt a kelet-nyugati irányban hosszan elnyúló ország távoli vidékeinek összekapcsolása, mint az országot keresztben átszelő, nagyvárosokat össze nem kötő út megépítése.[4] Hiába volt az út félkész állapotban, az útépítések csak az 1960-as években indultak újra, elsőként a cseh és a szlovák főváros közötti D2-es úton. Az egykori német autópálya Brno melletti egyetlen elkészült szakasza köré lakótelep épült, így az városi főútvonallá lényegült át. (Ezt a szakaszt ma Régi autópálya utca, Ulice Stará Dálnice néven ismerik a helyiek.) A várostól távolabb fekvő félkész részek sorsa másként alakult. Felszántották és szántóföldként hasznosították azokat a szakaszokat, ahol csak a földművek készültek el. Ahol már az útalapot is leterítették, ott nem volt lehetőség a szántóföldként történő hasznosításra, ezért hagyták, hogy a földsávot visszafoglalja a természet. Az út nyomvonalát erdő és bozótos borította be. Egyes szakaszokon a falvak között kialakított helyi jelentőségű utakat az autópálya nyomvonalán vezették.

1990 után szerkesztés

A hidegháború befejeződése után megnövekedett az interregionális, határokon átnyúló összeköttetések szerepe. A vasfüggöny leomlása után élénkülni kezdtek a cseh-osztrák kereskedelmi és közlekedési kapcsolatok. A Brno és Bécs közötti útszakasz jelentőség újból megnövekedett. 1996-ban az egykori korridorút nyomvonalát követve épült meg az R52-es út Brno-tól délre fekvő szakasza. Brnotól északra jelenleg is zajlik az R43-as gyorsforgalmi út építése, amely mintegy 70 kilométer hosszan halad a korábbi építkezés nyomvonalán. Szintén az autóút nyomvonalán tervezik az R52-es út meghosszabbítását Bécs felé.[5] A cseh-lengyel határvidéken 75 éve félbemaradt építkezés befejezésére nem készültek tervek, ugyanígy nem szerepel Lengyelország útépítési tervei között a Wrocławtól délre fekvő szakasz megépítése.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Der Brünner Stausee wird 60. (német és cseh nyelven). Mitteleuropa, 2000. november 11. (Hozzáférés: 2009. április 1.)
  2. Historische Entwicklung des Autobahnbaus auf dem Territorium der Tschechischen Republik (német nyelven). Ceske Dalnice, 2009. március 14. (Hozzáférés: 2009. április 1.)
  3. Prof. Dr. Richard Vahrenkamp: Die Autobahn als Infrastruktur und der Autobahnbau 1933 – 1943 in Deutschland (német nyelven). Kasseli Egyetem, 2008. február 15. (Hozzáférés: 2009. április 1.)
  4. Zahorán Csaba: A Plzeň-Kassa nemzeti országúttól a cseh autópálya-hálózatig (magyar nyelven). Találjuk ki Közép-Európát!, 2006. december 19. [2009. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 2.)
  5. Ukázky map v rozsahu celé České republiky (cseh nyelven). Ředitelství silnic a dálnic ČR. [2009. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 1.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés