Békalencsés úszóhínárok
A békalencsés úszóhínárok (Lemnetalia minoris de Bolós & Masclans 1955) a felszíni lebegőhínárok társulásosztályának (Lemnetea de Bolós & Masclans, 1955) egyik társulástani rendje.
Elterjedésük, élőhelyük szerkesztés
Ezek az apró termetű virágos növényekből, olykor májmohákból álló társulások többnyire az álló vagy lassan folyó, olykor csak ideiglenes vizek felszínét vonják be. Teljesen vízhez kötött, többé-kevésbé azonális társulások, de az egyes fajok más-más éghajlatot kedvelnek: így például a legtöbb Lemna faj, különösen az apró békalencse (Lemna minor) inkább a mérsékelt égöv hűvösebb részén és a hegyvidékeken nő, a Spirodela és a Salvinia nemzetségek társulásai pedig a melegebb (a Kárpát-medencében a síksági) vizekben élnek.
Az egész országban elterjedtek a kisebb, nyugodt víztükrökön, főleg az árnyékolt vízfelületeken.
Növekedési típusaik és életmódjuk szerkesztés
A rend a lemnoid (kis, szabadon úszó) és riccielloid (kis, a felszín alatt szabadon lebegő) növekedési típusú fajok társulásait fogja össze. A riccielloid típusú szervezetek és a Ricciocarpus nemzetség fajai a tápanyagban szegény, disztróf vagy gyengén oligotróf vizekben élnek, a lemnoid típusú növények a tápanyagban gazdag vizeket kedvelik.
Társulásalkotó és karakterfajok szerkesztés
Ezek a pleuszton társulások rendkívül fajszegények.
A diagnosztikailag fontos (karakter-) fajok egyúttal társulásalkotó növények is. A felszínen lebegő fajok közül ilyenek:
- apró békalencse (Lemna minor),
- púpos békalencse (Lemna gibba),
- keresztes békalencse (Lemna trisulca),
- bojtos békalencse (Spirodela polyrrhiza),
- rucaöröm (Salvinia natans),
- hattyútáp (Ricciocarpus natans),
- vízidara (Wolffia arrhiza);
gyengén alámerült lebegő növény az úszó májmoha (Riccia fluitans).
A társulások dinamikája szerkesztés
A társulások dinamikáját alapvetően a fajok felépítése határozza meg. A békalencse fajok aerenchymával telt, erősen redukált szervezetek, amelyek a mérsékelt égövben csak ritkán jutnak el a virágzásig. A Kárpát-medencében elsősorban vegetatívan szaporodnak a növénytest bazális csúcsán kiinduló hajtásaikkal, , ezért gyakoriak a nagy kiterjedésű, egyfajú populációk. A Lemna és Spirodela fajok gyökerei elsősorban a lebegő test stabilizálását szolgálják. Mivel a vízidarának és a vízi májmoháknak nincs ilyen szerve, ezért a víz és a szél sokkal erősebben mozgatja őket. A kedvezőtlen időszak átvészelésére az apró és a púpos békalencse a rendesnél kisebb, a vízfenékre le nem süllyedő hajtásokat fejleszt. A keresztes békalencse téli hajtása lesüllyed a fenékre, és ott növekszik tovább. A bojtos békalencse növénytestéből egy morfológiailag és szövettanilag teljesen eltérő áttelelő szervet, úgynevezett kitartórügyet (turió) fejleszt, és ez a fenékre süllyedve több hónapot is átvészelhet.
Rendszertani csoportjaik szerkesztés
A rendnek Magyarországon három növényrendszertani csoportja, azon belül kilenc asszociációja fordul elő:
- A májmohás békalencsehínárok csoportja (Riccio-Lemnion trisulcae R. Tx & Schwabe-Braun, 1974). Gyengén eutróf vizekben élő, közvetlenül a víz színe alatt lebegő fajok társulásai jellemzően a szélmentes, részben árnyékos és tápanyaggal legfeljebb mérsékelten ellátott állóvizekben. Jellemző fajai: az úszó májmoha (Riccia fluitans) és a keresztes békalencse (Lemna trisulca) riccielloid felépítésűek. Három hazai társulásuk:
- keresztes békalencsés (Lemnetum trisulcae Knapp et Stoffers 1962),
- riccsiahínáros (Riccietum fluitantis Slavnić 1956),
- májmohahínáros (Ricciocarpetum natantis (Segal 1963) R. Tx. 1974).
- A törpe békalencsehínárok csoportjába (Lemnion minoris de Bolós et Masclans 1955 em. Borhidi 2001) a víz felszínén úszó, rendkívül különféle oxigénellátású vizekben élő növények egyszintű társulásai tartoznak. A hűvösebb vizekben (Észak- és Nyugat-Európában) a társulások többnyire egyfajú állományokra redukálódnak. A csoport jellemző fajai az apró békalencse (Lemna minor) és a bojtos békalencse (Spirodela polyrrhiza). Magyarországon négy társulásuk él:
- apró békalencsés (Lemnetum minoris Soó 1927),
- kisbékalencse-hínáros (Lemno minoris-Spirodeletum W. Koch 1954),
- púpos békalencsés (Lemnetum gibbae Miyav. & J. Tx. 1960),
- vízidarahínáros (Wolffietum arrhizae Miyav. & J. Tx. 1960).
- A vízipáfrányos békalencsehínárok csoportjába (Lemno minoris-Salvinion natantis Slavnić 1956) a melegebb vizeket kedvelő, főleg Délkelet-Európa nyáron erősen felmelegedő állóvizeiben szokásos asszociációk tartoznak; elterjedésük északi határa Közép-Európa déli része (Felső-Rajna-vidék, Középső-Elba-vidék). Fő fajai a különféle vízipáfrányok: a rucaöröm (Salvinia natans) és az Azolla nemzetség fajai. A társulások jellemzően többfajúak. Magyarországon elsősorban disztróf vagy mérsékelten eutróf vizekben élnek. Két hazai társulásuk:
- riccsia-vízipáfrányhínáros (Riccio–Salvinietum natantis Borhidi & al. 2001),
- vízipáfrányos (Salvinio-Spirodeletum Slavnić 1956).