Békebíró

A békebíró (németül Friedensrichter, angolul justice of the peace) Perlekedő felek között kibékülésük érdekében közbenjáró, békéltető személy.

Carl von Haeberlin alkotása

Békebíró tárgyalása a 20. század közepén az USA New Mexico tagállamában

A békebíró Angliában és némely más államban olyan személy, akinek tiszte a lakosság békéjére ügyelni és a béke megzavartat megfenyíteni, általában kisebb polgári ügyekben bíráskodni. A békebíróságok ma a legtöbb államban megszűntek vagy csak némely kisebb, polgári peres ügyre szorítkozó illetékességgel maradtak fenn.

Angliában

A békebíróság a peres ügyek békés elintézésére hivatott bíróság. Régen a legtöbb pert a felek által választott, azok bizalmát élvező egyének döntötték el. III. Eduárd angol király 1360-ban létesítette a lényegileg ma is fennálló békebíróságot.

Ma Észak-Írországban a békebíróságok büntetőügyekkel és egyes polgári ügyekkel foglalkoznak.

Polgári ügyekben

Angliában minden grófságnak ma is van békebírósága, amely csekélyebb jelentőségű polgári perekben, valamint rendőri kihágások és olyan vétségek felett ítélkezik, amelyek nem tartoznak a rendes bírák elé.

Az ügyeket körzeti (békebírósági) bíró tárgyalja.

Büntetőügyek a békebíróság előtt

A békebíróságok olyan bűncselekményeket tárgyalnak, amelyekben a vádlott esküdtszék előtti tárgyalásra nem jogosult. Ezek az úgynevezett kisebb bűncselekmények. A kisebb bűncselekmények esetén a maximálisan kiszabható büntetés hathónapos szabadságvesztés-büntetés és/vagy 5000 GBP-ig terjedő bírság.

A békebíróságok olyan bűncselekményeket is tárgyalnak, ahol a vádlott választhatná az esküdtszék előtti tárgyalást, de úgy dönt, hogy ügyét a békebíróság tárgyalja. Ha a vádlott az esküdtszék előtti tárgyalást választja, az ügyet átteszik a Koronabírósághoz.

Franciaországban

Franciaországban az 1796. augusztus 4-i törvénnyel honosították meg a békebíróságot, csekélyebb jelentőségű peres ügyek (becsületsértés, birtokháborítás) elintézésére. Ugyanakkor Franciaországban ez az intézmény nem tudott meggyökerezni. Németországban a rendes bíróság a peres ügynek békés úton való elintézését bármikor elrendelheti és a feleket kiküldött bírák elé utasíthatja.

Magyarországon

Magyarországon már az Árpádok korában lehetséges volt a pernek nemcsak bírói ítélettel, de peregyességgel — esetleg választott bírák útján — való befejezése is.

Hazánkban az 1877. évi XXII. t. c. szerint, kisebb polgári peres ügyekben a királyi járásbíróságokon és a szolgabírákon kívül békebírák is ítélkezhetnek. Utóbbiakat a belügyminiszter nevezi ki a törvényhatóság stb. kérésére. Jogi képzettség nem szükséges és kinevezhető bárki, aki megfelelő értelmi és erkölcsi képességgel bír, de pl. állami tisztviselő, gyakorló ügyvéd, közjegyző, stb. nem nevezhető békebírónak. Magyarországon a békebírósági intézményt az 1877. XXII. t.-c. honosította meg, amely szerint a kisebb polgári. peres ügyekben a kir. járásbírón és a szolgabírón kívül a békebírák is ítéltek. A békebírákat a közigazgatási bizottság meghallgatása után a Pp. szerint a belügyminiszter (ma még a Pp. életbelépte előtt az igazságügyminiszter) nevezi ki. Kinevezhető az, aki jogot végzett, elméleti vagy jogtudományi államvizsgát tett, vagy bírói hivatalt viselt és feddhetetlen jellemű. A kinevezés előfeltétele, hogy a törvényhatósági joggal felruházott város közvetetlenül, a rendezett tanácsú város képviselete, a nagyközség vagy a körjegyzőségben szövetkezett több kis község elöljárósága pedig a közigazgatási bizottság útján a kinevezésért folyamodjék és javaslatba hozzon olyan egyént, aki a törvényes minősítéssel bír és a tiszt átvételére késznek nyilatkozik. A békebíró az 1893. XVIII. t.-c. életbelépte óta csak a községi bíráskodást végzi. Rendőri és büntető ügyekben a békebírót semmi hatáskör sem illeti.

A polgári perrendtartásról szóló 1911 : I. törvénycikk szerint a belügyminiszter a községi bíráskodás gyakorlására békebírót nevezhetett ki. A kinevezés iránt folyamodhatott a törvényhatósági joggal felruházott város közvetlenül, a r. t. város képviselőtestülete illetve a községnek vagy az egy körjegyzőségben szövetkezett több kisközségnek elöljárósága, a közigazgatási bizottság útján. Békebíró olyan egyén lehetett, aki megfelelő értelmi és erkölcsi kellékekkel bírt és a tiszt átvételére késznek nyilatkozott. Nem lehetett békebíró állami tisztviselő, községi jegyző, gyakorló ügyvéd illetve ügyvédjelölt, királyi közjegyző, katonai vagy csendőrségi személy, alkalmazásban levő lelkész, segédlelkész, továbbá szerzetes és néptanító.

Források

• A magyar nyelv értelmező szótára 1. A-D (Budapest, 1959) 490. old.
• Új idők lexikona, Budapest, 1936. 798. old.

Kapcsolódó szócikkek

• Samuel Pepys