Bényei István

(1835-1908) magyar színész

Bényei István (született Máriássi) (Bátka, 1835. – Budapest, 1908. január 29.)[1] színész, a magyar színészegyesület központi igazgatója.

Bényei István
Életrajzi adatok
Születési név Máriássi István
Született 1835
Bátka
Elhunyt 1908. január 29.
Budapest
Házastársa Harmath Emma (1863–)
Bényeiné Harmath Emma

PályájaSzerkesztés

Bényei István és István Mária gyermekeként született. Iskoláit Rimaszombatban, Rozsnyón és Kassán végezte. 1859-ben Lendvay Márton rábeszélésére színész lett Baján, Molnár György társulatánál és mint vándorszínész az ország több városában működött. 1863-ban feleségül vette Harmath Emma ismert színésznőt. 1868-ban Pestre ment és lapszerkesztéssel foglalkozott. 1874-ben ismét színész lett vidéken, és az maradt 1883. szeptember végéig. Akkor a színészek közgyűlésén a magyar színészegyesület központi irodájának igazgatójává választották.

Pályája utolsó évtizedeit a színésztársadalom szervezésére fordította. Segélyalapot létesített az egyesületi tagok számára; ösztönzésére az egylet telket nyert a fővárosától az épülő nyugdíjasház számára, pénzt gyűjtött és kezdeményezésére az egyesület telket kapott a fővárostól a nyugdíjas színészek menedékházának felépítésére, emlékoszlopot emeltetett az első magyar színigazgatónak, Kelemen Lászlónak. 1883-ban megindította a Színészek Lapját, 1890-ben pedig létrehozta a színészeti kiállítást és megrendezte a magyar színészet százéves jubileumát.

Mint vidéki vándorszínész számos színdarabot írt. Molnár György színtársulatának volt a tagja, amikor 1862-ben megírta az első magyar operettet: A szerelmes kántort. Az egyfelvonásos darabhoz Allaga Géza szerzett zenét, a vidám énekesjáték sikert aratott, ettől kezdve a Budai Népszínházban és a pesti Nemzeti Színházban egyre sűrűbben tűntek fel az eredeti magyar operettek. (Az új műfaj külföldi termékei már 1860 előtt magukra vonták a magyar színigazgatók és hírlapírók figyelmét. A pesti Nemzeti Színház 1861-ben vendégül látta Offenbach francia zeneszerzőt és társulatát, így az íróknak és színészeknek alkalmuk volt megismerkedni az operett stílusával.)

Az 1860-as és 1870-es években cikkeket írt a Magyar Ujságba és az Ellenőrbe. Eredeti szövegeket írt a Szerelmes kántor, Zeneszerű, Szakállas farkas, Fonóház és Don Quichote című operettekhez; átdolgozta A kivándorlók c. darabot, mely Aradon színre került. Írt egy Apotheosist Shakespeare háromszázados emlékére, mely a Nefelejtsben (1864) megjelent; írta továbbá Az egérfogó című népszínművet, melyet a budai Népszínház (1863) 50 arannyal jutalmazott; A szegény legény című pályaműve Kolozsvárott dicséretet nyert, előadatott ugyanott és több helyen, így Kecskeméten is Ilonka címmel 1879. november 16-án; Róbert Károly című tragédiájával pályázott a 60-as években az Akadémiánál; A legnagyobb magyar király ötfelvonásos színművét Győrött adták elő; A halálfejű hercegnő című alkalmi bohózatát 1864-ben Pécsett adták elő.

Szerkesztette a Ludas Matyi című humoros lapot 1868. június 14-től 1869. november 14-ig; a Nép Szava hetilapot 1868. június 14-től 1869. november 14-ig; a Szabad Magyarország politikai hetilapot 1869. december 15-től 1872. október 12-ig; a Szabadság mint a Nép zászlója politikai hetilapot 1872. október 26-tól 1873. november 22-ig; a Csoda Bogár élclapot 1872. október 26-tól az év végeig; Arany Trombita néplapot 1873. január 4-től november 22-ig (a Szabadság melléklapja). 1883. október 13-tól szerkesztette a Színészek Lapját.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés