Főmenü megnyitása

Bíró Andor (kolhozelnök)

kolhozelnök

Bíró Andor (született: Biró Antal Tivadarfalva, 1929. február 1., Biró Sándor és Homoki Klára gyermekeként)[3], általános iskolai tanító, iskolaigazgató, kolhozelnök, a legmagasabb szovjet állami kitüntetések birtokosa, 1963-tól – 1990-ig, 27 éven (6 cikluson) át az Ukrán Legfelsőbb Tanács képviselője, Texas Állam Dallas városának díszpolgára 1974. október 3.

Bíró Andor
Bíró Andor
Bíró Andor
Született Bíró Antal
1929. február 1.
Tivadarfalva
Nemzetisége magyar
Házastársa özvegy
Foglalkozása nyugdíjas
Kitüntetései

Etelköz Díj,[1] Kárpáti Medve Nemzetközi Díj[2]

Texas Állam Dallas városának díszpolgára 1974. október 3.

Életművéért a Magyarok Kijevi Egyesülete a kárpátaljai magyarság identitástudatának megőrzéséért legtöbbet tevő személyek számára alapított Etelköz Díjat[1] elsőként Bíró Andornak adományozta.

TanulmányaiSzerkesztés

A második világháború előtt a Beregszászi Magyar Királyi Állami Gimnáziumban tanult. Középiskolai tanulmányait 1945-ben Szatmárnémetiben fejezte be, majd Forgolányban lett tanító, 1949-től tíz éven át iskolaigazgató. A tanítóképzőt Huszton végezte el levelező tagozaton, 1950-ben. Az 1950-es években az Ungvári Állami Egyetem történelem szakán tanult.[4]

ÉletútjaSzerkesztés

Neve elválaszthatatlan Péterfalvától és a Határőr Agrárcég-Kolhoztól. Három hónap híján 33 éven át irányította a tiszaháti gazdaságot, amely Kárpátalja legerősebb, legtehetősebb mezőgazdasági nagyüzemévé fejlődött, országos és nemzetközi elismerésre tett szert.[5] Az egykoron szegénysorban élő Ugocsa-megyei és Szatmár-megyei települések (Tiszapéterfalva, Tivadarfalva, Forgolány, Farkasfalva, Tiszabökény, Nagypalád és Fertősalmás) mintegy nyolcezer magyar nemzetiségű lakosa[6] jóval az országra és korra jellemző életszínvonal fölött élt és Kárpátalja egyetlen magyar honismereti és néprajzi múzeumával[7], Ukrajna egyetlen faluban létesített képtárával[8], önerőből, újonnan épített öt iskolával és négy óvodával, ugyanennyi művelődési házzal, 115 tagú Tisza Dal- és Táncegyüttessel, hét ipari üzemmel, sportkomplexummal, óriáskerékkel, hullámvasúttal, dodzsemmel és egyéb attrakciókban bővelkedő vidámparkkal, zene- és művészeti iskolákkal, valamint sok egyébbel lett gazdagabb.[9] A legújabb technológiák alkalmazásával párhuzamosan, az általa irányított gazdaságban sikeresen megőrizték a hagyományokat, munkahelyek teremtésével megelőzték az emberek elvándorlását, megőrizték az anyanyelvet, a nemzeti jellemet és szellemet, a nemzeti gyökereket és nemzeti identitástudatot. [10]

Alig 17 évesen, öt osztályos gimnáziumi végzettséggel nevezték ki tanítónak Forgolány község elemi iskolájába, ahol 1946 januárjában indult újra a magyar nyelvű iskolai oktatás. Fél év múlva hazakerült Tivadarba, ahol öt éven át tanított. Ezt követően tíz évig 1949-től – 1959-ig volt iskolaigazgató Tivadarban, Forgolányban majd Nagypaládon. Tizenhárom évi pedagógiai munka után 1959-ben megválasztották a nevetlenfalui Komszomolec kolhoz, majd 1961-től 1993-ig a tiszapéterfalvai Prikordonnik (oroszul: Pogranyicsnyik, magyarul: Határőr) kolhoz (1988-tól: „Határőr Agrárcég-Kolhoz”) elnökévé.

Haladó szemléletű, hozzáértő irányítása következtében hamarosan jelentkeztek az első gazdasági sikerek: a kolhoz jövedelme 1967-ben már meghaladta az 1,5 M rubelt [11], ami többek között lehetővé tette a tagok átlagon felüli javadalmazását, valamint a vidéken korábban ismeretlen fizetett szabadság bevezetését.[12] Az irányítása alatt álló gazdaságban az elsők között vezették be a pénzfizetést (1965-ben),[5] forradalmasították a dohánytermesztést és az országosan úttörőnek számító ipari termeléssel sikeresen oldották meg a mezőgazdaságra időszakosan jellemző foglalkoztatási problémákat. Együttműködési szerződést kötöttek a Lvivi Mikroműszergyárral, majd a Kijevi Arzenal Gyárnak gyártottak fényképezőgép-alkatrészeket (lencséket). Később rendkívül sikeres kooperációra került sor a Magyar Optikai Művekkel, valamint a Zagorszki Optikai Gyárral. Készítettek horgászkellékeket egy kijevi gyárnak, majd a 600 ezer dolláros beruházással megjelenő svéd IKEA cégnek gyártottak különböző lakás-felszerelési tárgyakat. [5] Az 1990. január 1-i állapot szerint a gazdasághoz tartozó községekben 8082 ember lakott. A 7545 fő kolhozista közül 1200 fő ekkor már a gazdaság ipari üzemeiben dolgozott.[13] [5] Az 1980-as évek elején a dolgozók havi átlagkeresete már meghaladta a 200 rubelt [14], továbbá számos kedvezményben részesültek: a nyugdíjkorhatár elérésekor 25-től 50 rubelig terjedő pótlékot kaptak, a kolhozba belépő fiataloknak, a kötelező katonai szolgálatból hazatérőknek, valamint a fiatal házasoknak 100 rubel egyösszegű támogatást fizettek. [15].

A Bíró Andor irányítása alatt álló nagyüzem nagy hangsúlyt fektetett az oktatásra és szakemberképzésre: 1993-ban a gazdaság ösztöndíjasaként végzett 43 egyetemi és főiskolai, valamint 100 szakközépiskolai diplomás szakembert alkalmaztak.[16],[5]

Bár az újítások nemegyszer ütköztek a járási és a területi vezetők ellenállásába, ennek ellenére felhasználták az állattenyésztésben és földművelésben alkalmazható legújabb tudományos módszereket, és kiemelkedő termelési eredményeket értek el. [17] [18] Már az 1960-as években bevezették a családi vállalkozást, holott országosan ezt a módszert akkoriban a nagyüzemi termelésre károsnak és ellentmondónak ítélték.[19] 1989-ben pénzforgalmuk 19 millió 487 ezer rubelt tett ki, ezen belül a tiszta jövedelem 3 millió 636 ezer rubel volt, a jövedelmezőségi mutató elérte a 22,8 százalékot. Az egész pénzforgalomból 1989-ben 10 millió 149 ezer rubelt a gazdaság további fejlesztésére, valamint a falvak szociális-kulturális építésére fordítottak. 6 millió 844 ezer rubelt pedig a kolhoztagoknak fizettek ki díjazásként.[20]

Bíró Andor gyakran hangoztatta, hogy a nép körében rengeteg a különféle tehetség, akiknek meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy érvényesülni tudjanak.[5] Ebből kiindulva, jelentős pénzeszközöket fordítottak a gazdasághoz tartozó falvak szociális és kulturális infrastruktúrájára: 1989-ig összesen 6 millió 240 ezer rubelt költöttek öt művelődési otthon, egy sportkomplexum, egy múzeum és egy képtár létesítésére.[21]

A sportolás megszervezését sem bízták a véletlenre. A sportkomplexum keretében ifjúsági sportiskola működött, melyben – 21 csoportban, szakképzett edzők irányításával – 420 fiatal sportolt versenyszerűen.[22] Labdarúgócsapatuk területi bajnokságot nyert és sikeresen szerepelt nemzetközi viadalokon is[23], a női gyephoki csapatuk pedig többször nyert első helyet a köztársasági bajnokságban.[24]

Irányításával a gazdaság több településére bevezették a földgázt, 8 kilométernyi csatornahálózatot és szennyvíztisztítót létesítettek.[25]

Sokat tett a kárpátaljai magyarság múltjának megőrzéséért. Kezdeményezésének és a mintegy két évig húzódó kitartó munkájának köszönhetően került visszaállításra a kuruc szabadságharc jelképe a Tiszaháton, a Tiszabökény és Tiszaújlak határában 1989. július 16-án felavatott Turulmadaras emlékmű, melynek költségeit teljes egészében magára vállalta az általa vezetett mezőgazdasági nagyüzem.[26] [27] A kuruc szabadságharc első győztes csatája és az 1703. július 14-16-ai tiszai átkelés emlékére épített impozáns emlékmű központi felirata a kurucok elhíresült jelmondata: „CUM DEO PRO PATRIA ET LIBERTATE”, és építői csupán a hátoldalán, a történelmi hűség kedvéért tüntették fel, hogy „Helyreállíttatta 1989-ben a Határőr Kolhoz”.[28]

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Baksa 1994: Baksa Lujza: És a turulmadár visszaszállt. Kárpáti Igaz Szó, 1994. július 16., 64. szám.
  • Baksa 1999: Baksa Lujza: Aki beírta nevét Kárpátalja történelmébe. Beszélgetés a 70 éves Bíró Andorral. Kárpáti Igaz Szó, 1999. január 30. 14-15. szám.
  • Bíró Körültekintően 1990: Bíró Andor: Körültekintően, felelősségtudattal. Kárpáti Igaz Szó, 1990. február 11.
  • Bíró Visszatekintve 1991: Bíró Andor: Visszatekintve a megtett útra: A Határőr Agrárcég-Kolhoz tapasztalataiból / Lejegyezte Lusztig Károly. Ungvár: Kárpáti Kiadó, 1991. 65 o. ISBN 5-7757-0540-8
  • Dulai 1997: Dulai Sándor: Mi lesz veled Kárpátalja? Szabad Föld, 1997. január 7.
  • Dupka 1989: Dupka György: Rákóczi levéltöredéke után. A Turulmadaras Rákóczi-emlékoszlop avatása alkalmából ajánlom Bíró Andornak. Kolhoz a Tiszaháton. 1989. július 16. 23-24. szám.
  • Erdélyi 1990: Erdélyi Gábor: Népünnepély a Tisza-parton. Rákóczi szellemét idézték. Kárpáti Igaz Szó, 1990. július 18.
  • Eszenyi 2000: Eszenyi Gábor: Mit csinál most Bíró Andor? Bereginfo, 2000. február 29. - március 6., 8. szám
  • F. Gy. 1989: F.(ejér) Gy.(ula): Emlékműavatás Kárpátalján. Magyarok, románok, ukránok és oroszok közös ünnepsége. Népszabadság, 1989. július 17. 166. szám.
  • Fazekas 1990: Fazekas Elemér: Mesél a csend. Kárpáti Igaz Szó, 1990. december 11.
  • Főhajtás 1989: Főhajtás a kuruc hősök emléke előtt. Kárpáti Igaz Szó, 1989. július 18.
  • Gerinász 1968: Gerinász A.M.: A kanyargó Tisza partján… Ungvár, Kárpáti Kiadó, 1968.
  • Gönczy 1989: Gönczy Tivadar: A kristályserleg Péterfalván maradt. Kárpáti Igaz Szó, 1989. augusztus 27.
  • Határőr-Agrárcég Kolhoz 1988: Határőr-Agrárcég Kolhoz. Ungvár, 1988.
  • Kincsek tárháza: Valóságos kincsek tárháza a Tiszaháton. Ukrajnai Magyar Krónika
  • Kis 2000: Василь Киш: Єдина в України колгоспна картинна галерея у Петрові: часи розквіту та занепаду. Старий Замок, 10 березня 2000 року. № 19-20.
  • Konkina 2000: Марія Конкіна: Дивився впевнено у завтра. Чорна Гора, 30 червня 2000 р., № 26(107)
  • Lajos Mihály 2005: Lajos Mihály: Hogy él most?... Kárpáti Igaz Szó, 2005. június 23. 90. szám.
  • László Ágnes 1986: László Ágnes: A milliomos elnök. Képes 7, 1986/32. 20-21. old.
  • Márkus 1989: Márkus Csaba: Maradandó élményt jelentett. Kolhoz a Tiszaháton. 1989. július 31. 25-26. szám.
  • Matúz 2009: Matúz István: Etelköz Díj az MKE-től. Kárpáti Igaz Szó, 2009. április 16. 54-55. szám.
  • Mint hamu alatt a parázs 1989: Mint hamu alatt a parázs. Kolhoz a Tiszaháton. 1989. július 16. 23-24. szám.
  • Moldova 2000: Moldova György: Európa hátsó udvara. Riport Keletről. II. kötet. Budapest: Urbis. 2000. 165–166., 170–185. o. ISBN 963-9291-06-4
  • Móricz 1989: Móricz Kálmán: Szárnyat bont a Turulmadár. Kárpáti Igaz Szó, 1989. július 12.
  • Obeliszkavatás 1989: Obeliszkavatás Rákóczi talpasainak emlékére. Magyar Hírlap, 1989. július 17.
  • Papis 1999: Михайло Папіш: Йому могли спорудити бюст. Срібна Земля, лютий 25 – березень 1999. № 8 (146)
  • Ploszkina 1989: В. Плоскина: Перед пам’яттю в одвіті. Закарпатська Правда, 18 липня 1989 року.
  • Rózsa 1989: Rózsa András: Visszaszállt a Turulmadár. Képes 7, 1989/36. 14-19. old.
  • Szavinec 2008: Malvin Szavinec: Bíró Andor a Nemzetközi Díj kitüntetettje. Nagyszőlős-vidéki Hírek. 2008. április 5., 26. (7123.) szám
  • Szavinec 2009: Malvin Szavinec: A föld fia. Nagyszőlős-vidéki Hírek. 2009. január 31., 7. (7206.) szám
  • szovjet rubel: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szovjet_rubel
  • Tivadarfalvai Református Lelkészi Hivatal: Kivonat a Tivadarfalvai Református Egyházközség Születési Anyakönyvéből az 1929. évről
  • Tóth 1992: Tóth Ildikó: Hármas határ. Kurír. 1992. augusztus 8.
  • Vaskeba 1999: Ivan Vaskeba: Andor bácsi. Kárpáti Igaz Szó, 1999. február 11. 21. szám.

Külső hivatkozásokSzerkesztés