Főmenü megnyitása

Bódy Irén

magyar iparművész, textilművész

Bódy Irén (Budapest, 1925. november 5. – Budapest, 2011. szeptember 25.)[1] Munkácsy Mihály-díjas magyar iparművész, textilművész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja (1993).

ÉletpályájaSzerkesztés

Gyermekéveit Veszprémben töltötte, a Festő utcában, amely utcában Húsvét Lajos kékfestő műhelyt működtetett. Bódy Irén már gyermekkorában itt eljegyezte magát a kékfestéssel, további tanulmányait is ez határozta meg.

Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Iparművészeti Főiskolán (1948-1952) folytatott nyomott anyag tervező szakon, ahol mesterei: Molnár Béla, Rozs Endre és a kékfestő mesterek, köztük Húsvét Lajos, Jakkel Sándor, id. Gál Gyula, Tóth István, Kovács Miklós. Diplomája megszerzése után a kispesti textilgyárban (1952-1959), majd az Iparművészeti Vállalat Studiójában (1959-1962) volt ipari tervező, 1963-tól önállóan dolgozott otthonában, saját asztalán tervezett nyomódúcai mintáinak zseniális egybekapcsolásával.

Bódy Irén festői világának tárgya a kékfestés, mintegy beemelte művészeti világába a kékfestést, mely a népművészet és a művészet határán mozgó mesterség. A kékfestő nyomódúcokat elemként, motívumként, talán sajátos ready-madejeiként kezelte és folyamatosan építkezett belőlük. A geometrikus, növényi vagy állatformákat ábrázoló dúcok segítségével először verdürt készített, szép iparművészeti munkák kerültek ki keze alól (függönyök, abroszok, ruhák, kötények, naptárak), majd megszületett legjelesebb alkotása a Kékfestő paradicsom[2] című, amely a bibliai Ádám és Éva történetét dúcokkal ábrázolta. Később anyagot váltott, dúcait vászon, pamutszövet (karton) helyett pamutbársonyra, majd selyemre nyomta, a bársony sejtelmessé, a selyem játékossá teszi motívumvilágát.[3]

 
Nyomódúcok a Kékfestő Múzeumban Pápán

Első egyéni kiállításai Budapesten, a Csók István Galériában voltak 1962-ben és 1967-ben, ezután gyakran szerepelt munkáival itthon és külföldön is, köztük Kanadában mutatkozott be az 1974-es Iparművészeti Világkiállításon. 1990-től munkáit a pápai Kékfestő Múzeumnak adományozta, ott működik tiszteletére már 1991-92 óta állandó gyűjteményes kiállítás.[4]

DivattevékenységSzerkesztés

A népművészeti és háziipari szövetkezetnek a maga tervezte kékfestő anyagból abroszt [1][halott link],naptárat, ruhát [2], kötényt és más használati textíliát tervezett. Ő maga a kékfestő dúcokat elemként, motívumként kezelte és létrehozta belőlük saját festői világát. Mivel a nyomódúcok egyszerű geometrikus vagy növényi elemeket ábrázoló egységek, először verdürt készített segítségükkel, majd megszületett legfontosabb műve a Kékfestő paradicsom, amely az első emberpár történetét dúcokkal ábrázolja. Később anyagot vált: pamutbársonyra, majd selyemre nyomja dúcait; a bársony sejtelmessé, a selyem játékossá teszi motívumvilágát. Híresek pávás kárpitjai, nyárfás függönyei, amelyekre ecsettel vitte föl a levél imitációját. 3×3 méteres anyagra a dúcokat úgy nyomta, hogy azok tökéletesen kapcsolódjanak egymáshoz. Bódy Irén első önálló tárlata 1967-ben volt Budapesten, a Csók István Galériában. Azóta számos hazai és külföldi kiállításon mutatkozott be, köztük Kanadában az 1974-es Iparművészeti Világkiállításon. Életművét a 90-es évek elejétől kezdődően a pápai Kékfestő Múzeumnak [3] ajándékozta. A régi műhelyből kialakított kiállítóhelyen, az egykori szárítópadláson 1991 óta látható 40 éves alkotói pályáját bemutató állandó kiállítása [4].

Bódy Irén utolsó látogatója Herczeg Ibolya -kiállításainak rendezője- művészettörténész volt, aki kötetet tervez a textilművész munkásságáról. Mint azt Herczeg Ibolya elmondta az MTI-nek, ő rendezte Bódy Irén összes kiállítását, és nemrég adott be pályázatot a Nemzeti Kulturális Alaphoz, hogy könyvet állítson össze a textilművész munkásságáról. “Irén 40 éves életpályája technikai és művészeti bravúr. Nyomástechnikája, az anyag festése és a nyomódúcok szerkesztésével előállított textiljei a népművészetből iparművészetté tették a kékfestés mesterségét” – hangsúlyozta a művészettörténész.

MestereiSzerkesztés

Molnár Béla, Rozs Endre, Húsvét Lajos, Jakkel Sándor, Gál Gyula, id., Tóth István, Kovács Miklós

Bódy Irén iparművész kiállításaSzerkesztés

MŰCSARNOK, BUDAPEST 1986. MÁRCIUS 6-ÁPRILIS 13./KATALÓGUS SZERZŐ:Bódy Irén SZERKESZTŐ:Varga István, Herczeg Ibolya FOTÓZTA:Kónya Kálmán Magánkiadás , 1986 Tűzött kötés , 16 oldal [5]

Előszó: A magyar textilművészet megújulását 1968-tól számítja a művészettörténet és a kritika. A felemelkedésben és a nemzetközi sikerekben eltelt boldog tíz-tizenöt esztendő alatt korszakos művészegyéniségek születtek izmos derékhad kíséretében, a szombathelyi textilbiennálékat kisebb művészeti forradalmakként könyveltük el, a technikák és kifejezési módok tisztes harcában pedig láthatóan mindenki győzedelmeskedett. Megszűnt a klasszikus gobelin hegemóniája, hogy szigorú kánonjaiból alig engedve újra kikényszerítse a megérdemelt figyelmet. Vihart kavart a tértextil és a textilplasztika, miközben értelmes vagy szűköcsként partikuláris vitákban egyre több szó esett s esik ma is a textil "útkereséséről" és "válságáról". Ebben a talán nem "pirruszi"[6] győzelemsorozatban, amelyet kétségtelenül egy műfaji-technikai integrálódással is jellemezhetünk - ahol még sajnos szerepe van a többoldalú manipulációnak is -, nagyon remélem, hogy az igazi győztesek állva maradnak. Bódy Irén számomra ezek egyike, s azt hiszem, hogy műcsarnoki tárlata egyértelműen igazolni képes állításomat, s a hozzá kötelezően kívánkozó személyes magyarázatokat is.

Kiállításai (válogatás)[5]Szerkesztés

EgyéniSzerkesztés

CsoportosSzerkesztés

  • 1968 • Textil Falikép '68, Ernst Múzeum, Budapest
  • 1970 • 1. Fal- és Tértextil Biennálé, Savaria Múzeum, Szombathely
  • 1972 • 2. Fal- és Tértextil Biennálé, Savaria Múzeum, Szombathely
  • 1974 • Iparművészeti Világkiállítás, Torontó
  • 1975 • Design Center, Helsinki
  • 1976 • Grassi Museum, Lipcse • Magyar Textilművészeti kiállítás, Tunisz
  • 1977 • Modern Magyar Textilművészet, Kunstmuseum, Aalborg, Dánia
  • 1978 • Modern Magyar Textilművészet, Saint Nicolaus-templom, Koppenhága
  • 1980 • A kéz intelligenciája, Műcsarnok, Budapest
  • 1984 • 8. Fal- és Tértextil Biennálé, Savaria Múzeum, Szombathely
  • 1988 • 10. Fal- és Tértextil Biennálé, Szombathelyi Képtár, Szombathely
  • 1990 • Von Mini zu Maxi, Eisenstadt • Moderne Ungarische Textilkunst, Bécsújhely, Ausztria
  • 1992 • 12. Magyar Textilbiennále (Fal- és Tértextil Biennálé), Szombathelyi Képtár, Szombathely.

Köztéri alkotásaiSzerkesztés

Művei közgyűjteményekbenSzerkesztés

Díjak, elismerésekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. A születés és halál ideje a nekrológok nyomán pontosítva, születési évként a lexikonokban 1929 szerepel.
  2. Torday Alíz: Kékfestő paradicsom, Művészet, 1987. október
  3. Torday Alíz szócikke nyomán, Kortárs magyar művészeti lexikon, i.m.
  4. Kékfestő Múzeum, Pápa Archiválva 2011. június 9-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés 2011. október 1.)
  5. Listák www.artportal.hu nyomán

ForrásokSzerkesztés

  • Kortárs magyar művészeti lexikon. 1. köt. Főszerk. Fitz Péter. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 1999. Bódy Irén szócikkét lásd 273-274. p. ISBN 963-8477-44-X
  • Ki kicsoda 2000 : Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20 000 kortársunk életrajza, főszerk. Hermann Péter, I–II, Budapest, Greger-Biográf, 1999, ISSN 1215-7066 – Bódy Irén szócikkét ld. I. köt. 200. o.

Külső hivatkozásokSzerkesztés