Bóna István

(1930-2001) magyar régészprofesszor, egyetemi tanár

Bóna István (Heves, 1930. február 10.Dunaújváros, 2001. június 4.) Széchenyi-díjas régészprofesszor, egyetemi tanár, az MTA tagja (1998).

Bóna István
Született1930. február 10.
Heves
Elhunyt2001. június 4. (71 évesen)
Dunaújváros
Állampolgárságamagyar
GyermekeiBóna István
Foglalkozásarégész,
egyetemi tanár
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (–1952)
KitüntetéseiSzéchenyi-díj (1998)
SírhelyeFarkasréti temető (6/2-1-105)

A Wikimédia Commons tartalmaz Bóna István témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Bóna István professzor

Hevesen született és járt elemi iskolába, majd a nagyváradi hadapródiskolába került. 1948-ban érettségizett Jászapátiban a Széchenyi István Gimnáziumban. Műegyetemi felvételije nem sikerült, így került bölcsészhallgatóként a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre. 1952-ben végzett régészet–muzeológia szakon a már átkeresztelt Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Szakdolgozatáért, melynek témája az ürbőpusztai avar kori temető, 1953-ban akadémiai különdíjat kapott.

1952. július 1-jétől az Országos Történeti Múzeum (ma: MNM) segédmuzeológusa volt. Ekkoriban a népvándorláskori anyag szétválasztásával és rendszerezésével foglalkozott. A germán népekről szóló tanulmányai révén neve nyugaton is ismert lett. Ennek köszönhetően meghívásokat kapott, és tudományos kapcsolatait gyarapíthatta.

1953. augusztus 1-jén a Sztálinvárosi Állami Múzeum (ma: dunaújvárosi Intercisa Múzeum) igazgatója lett. A vasmű építése körüli leletmentések és a szakmai feladatok bőven ellátták munkával. Itt fordult figyelme a Kárpát-medence bronzkorának kutatása felé, melyben szintén maradandó és meghatározó munkát végzett.

Banner Jánosnak köszönhetően 1954. szeptember 1-jétől az ELTE Ősrégészeti Tanszékén bronzkorkutató aspiráns lett. Ekkor szegődött a Békés-Várdomb bronzkori telljének feltárásához, amelynek külső települését 1955-1960 között önállóan vezette. Ezen az ásatáson Márton Lajos Tószeg-Laposhalmon végzett módszertanát követte, illetve fejlesztette tovább, amelynek eredményeit is ő tette közzé. Ez azonban csak a nyitánya volt az elkövetkező tell-ásatások sorának.

1954/55-től folyamatosan bekapcsolódott az egyetemi oktatásba is. Az aspirantúra befejeztével 1957. szeptember 1-jén tanársegédnek nevezték ki az ELTE Régészeti Tanszékére. Hatalmas anyaggyűjtés után, 1958 tavaszán az elsők között szerzett (akkor visszaállított) bölcsészdoktori címet (disszertációjának címe: A koszideri típusú bronzkincsek időrendje). Kandidátusi értekezésének témája Magyarország középső bronzkora volt, melyet 1961-ben védett meg.

Sokoldalúsága abban is megmutatkozott, hogy a longobárdok és a gepidák hagyatékát is kutatta. 1957-től az ELTE, 1960-tól az MTA támogatásával kezdte meg a korszak módszeres kutatását, melynek keretében újabb ásatásokat is végzett. A longobárdokról alkotott egységes történeti álláspontot lényegében az ő fáradozásainak köszönhetjük. Eredményeit folyamatosan konferenciákon és kiállításokon is közzétette.

A kandidátusi fokozat elnyerése után, 1961. szeptember 1-jétől adjunktusnak nevezték ki az ELTE-n, 1963. december 1-jén megkapta docensi kinevezését. 1965-ben Banner János nyugdíjba vonulását követően, átvette az ősrégészet oktatását. A múzeumi munkától sem szakadt el, részt vett több vidéki és nemzetközi kiállítás szervezésében. Vágó Eszter hagyatékával, az Intercisa temető leletanyagának megjelentésével mélyedt el a provinciális római régészet témakörében is. 1972-ben védte meg akadémiai doktori értekezését. Ezek után a történeti-régészet szemléletét követve, jelentette meg összefoglaló munkáit.

Az avar kor kutatásával is behatóan foglalkozott. Dunaújváros-Öreghegy avar telepének feldolgozásával lefektette az avar kori telepkutatás alapjait. Előbb a hármas, majd a kettős korfelosztás mellett tört lándzsát, melyben a változásokat történeti adatokhoz a pénzforgalom segítségével illesztette.

1975-ben az ő vezetésével hozták létre és mutatták be több országban, így a göteborgi Röhss Múzeumban is, a Hunok-germánok-avarok című nagyszabású régészeti kiállítást.

1975. július 1-jén egyetemi tanárrá nevezték ki. 1979-ben László Gyula professzor is nyugdíjba vonult, ezek után átvette a kora középkor, a honfoglalás és az államalapítás kori régészet oktatását is. 1987-től a Régészeti Tanszék vezetője, majd 1990-ben az önállóvá váló három tanszék Régészeti Tanszékcsoportjának irányítója.

Az 1980-as évek végétől aktív résztvevője a rendszerváltozást bevezető polgári megmozdulásoknak. 1985-től az MTA tanácskozási joggal felruházott, 1990-től levelező, 1998-tól rendes tagja. Az MTA Régészeti Bizottságának 1968-tól tagja, 1975-80 között titkára, 1980-90 között elnöke. 1973-79 között a Koraközépkori Régészeti Albizottság, 1991-98 között az Ásatási Bizottság elnöke. A Magyar Őstörténeti Komplex Bizottság alelnöke, majd 1991-től ügyvezető elnöke. Sok külföldi és hazai szakbizottság tagja.

Alapító főszerkesztője a Monumenta Archaeologica Germanorum Hungariae sorozatnak, valamint számos folyóirat és könyvsorozat szerkesztőbizottságának tagja. 1994-től a Régészettudományi Intézet igazgatója. Az ő nevéhez fűződik az ELTE PhD képzésének beindítása. Sokrétű lektori, opponensi és könyvismertetői tevékenységet fejtett ki, valamint számos vitairat és megjegyzés szerzője.

Oktatói munkáját haláláig végezte. A Farkasréti temetőben nyugszik.

Első felesége Vágó Eszter régész. Második feleségével Horváth Jolánnal, szintén régész, is Dunaújvárosban maradtak.

Kitüntetései

szerkesztés

Főbb ásatásai

szerkesztés
 
Bóna István sírja a Farkasréti temetőben (6/2-1-105)

Dunaújváros

Válogatás műveiből

szerkesztés
  • 1958 Chronologie der Hortfunde von Koszider-Typus, AAH 9
  • 1959 Die Ausgrabungen von Márton L. in Tószeg, AAH 10 (Banner/Márton tsz.)
  • 1963 Beiträge zur Archäologie und Geschichte der Quaden, AAH 15
  • 1963 Pannonia története (Barkóczi/Mócsy tsz.)
  • 1970 Avar lovassír Iváncsáról, ArchÉrt 97
  • 1971 Ein Vierteljahrhundert Völkerwanderungsforschung in Ungarn (1945-1969), AAH 23
  • 1973 VII. századi avar települések és Árpád-kori magyar falu Dunaújvárosban
  • 1974 A középkor hajnala. A gepidák és a langobardok a Kárpát-medencében.
  • 1974 Mittelbronzezeitliche Tell-Siedlung bei Békés (Banner tsz.)
  • 1975 Die mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre südöstlichen Beziehungen
  • 1976 Der Anbruch des Mittelalters. Gepiden und Longobarden im Karpatenbecken.
  • 1976 The dawn of the Dark Ages. The Gepids and the Longobards in the Carpathian Basin.
  • 1976 A l´aube du Moyen Âge. Gépides et Longobardes dans le bassin des Carpathes.
  • 1979 Gepiden in Siebenbürgen – Gepiden an der Theiß, AAH 31
  • 1979 A szegvár-sápoldali lovassír. Adatok a korai avar temetkezési szokásokhoz, ArchÉrt 106
  • 1980 Studien zum frühawarischen Reitergrab von Szegvár, AAH 32
  • 1980 Tószeg-Laposhalom 1876-1976, SzMMÉ 1979-1980
  • 1984 A XIX. század nagy avar leletei, SzMMÉ 1982-1983, 81-160.
  • 1984 A nemzetségi és törzsi társadalom története Magyarországon, in: Székely (fsz.): Magyarország története I.
  • 1984 A népvándorlás kor és a korai középkor története Magyarországon, in: Székely (fsz.): Magyarország története I.
  • 1986 Dáciatól Erdőelvéig. A népvándorlás kora Erdélyben (271–896). In.: Erdély története I. A kezdetektől 1606-ig.[1] MEK
  • 1991 Das Hunnenreich
  • 1991 Dunapentele története a honfoglalástól a 19. század közepéig a már eddig is ismert, valamint újonnan bevont adatok alapján
  • 1993 A hunok és nagykirályaik
  • 1993 Bóna István – Cseh János – Nagy Margit – Tomka Péter – Tóth Ágnes – Zimonyi István (sorozatszerkesztő): Hunok – gepidák – langobardok. www.tankonyvtar.hu. Balassi Kiadó (1993) (Hozzáférés: 2015. január 8.) (pdf)
  • 1995 Az Árpádok korai várairól
  • 1998 Az Árpádok korai várai
  • 2002 Bóna, István – Nagy, Margit: Gepidische Gräberfelder im Theissgebiet. Monumenta Germanorum Archaeologica Hungariae Vol. 1. Monumenta Gepidica. Red.: I. Bóna, É. Garam, T. Vida. Budapest 2002.
  • 2009 Bóna, István – B. Horváth, Jolán: Langobardische Gräberfelder in West-Ungarn. Monumenta Germanorum Archaeologica Hungariae Vol. 6. Monumenta Langobardica. Red.: É. Garam, T. Vida. Budapest 2009.

Megemlékezések

szerkesztés
  1. 'Bóna István (MTA, BTK). [2019. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 1.)