Főmenü megnyitása

Böhm Pál (Nagyvárad, 1839. december 28.München, 1905. március 29.) festőművész.

Böhm Pál
Böhm Pál.jpg
Született 1839. december 28.
Nagyvárad
Elhunyt 1905. március 29. (65 évesen)
München
Nemzetisége magyar
Foglalkozása festőművész
A Wikimédia Commons tartalmaz Böhm Pál témájú médiaállományokat.
Tiszaparti jelenet (1873-75)
Halászok (1886)
Tóparton (1886)
Cigánykaraván (1899)

ÉletpályájaSzerkesztés

Rajzkészségét apjától örökölte, aki a nagyváradi püspökségi uradalom mérnöke volt, de cégér- és arcképfestéssel is foglalkozott. Böhm Pál az elemi iskola elvégzése után számos mesterséget kipróbált, asztalos, rézműves, játékgyártó, majd 1859-ben Molnár József színtársulatának díszletfestője és statisztája volt, közben Haan Antaltól festészetet tanult. 1862-ben határozta el, hogy festő lesz, ekkor Debrecenbe, Pestre, majd Bécsbe utazott, ahol a Belvedere képtárának festményeiről számos másolatot készített. 1865-ben hazatért, Aradon telepedett le, ahol arc- és oltárképfestésből próbált megélni. Rövid ideig festőiskolát is működtetett, melynek legkiválóbb tanítványa Paál László volt. Hogy megélhetését biztosítani tudja, 1867-ben a Bánságban és Erdélyben tett tanulmányút után a fővárosba költözött, ahol rendszeresen részt vett az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállításain. 1871-ben egy Pauler Tivadar miniszter által adományozott ösztöndíjhoz jutott, aminek segítségével Münchenbe utazott. Sikeresen bekapcsolódott a bajor főváros művészeti életébe és hamarosan keresett festővé vált. Számos itt élő magyar festőművésszel ismerkedett meg, szoros barátságba került Mészöly Gézával. 1875-ig több alkalommal hazatért a Tisza vidékére festeni, illetve vázlatokat készíteni. 1875-ben véglegesen Münchenben telepedett le és itt élt haláláig.

Első felesége, Petrik Júlia fiatalon meghalt. Második feleségétől, Blum Irmától született József nevű fia Münchenben műkiadó lett.

Művészi pályájaSzerkesztés

Pályája korai szakaszában arcképeket és oltárképeket festett. A nagyváradi Szent László-templomban ő festette a Szent Bonifácot és a Nepomuki Szent Jánost ábrázoló oltárképet. A fővárosba kerülve kezdett életképeket és tájképeket festeni. A Gellérthegyi barlang című képét megvásárolta a képzőművészeti társulat. Münchenbe kerülve a cigányság életéből merített romantikus életképei tették nevét ismertté. Művei számos nyugat-európai és amerikai gyűjteménybe eljutottak. Legjobbnak tartott képei – finom rajzolatú, gondos szerkesztésű és gazdagon színezett életképek – az 1870-es évek első felében Szolnokon készültek. 1875-után friss, közvetlen festői előadása egyhangúbb lett és lesüllyedt a műkereskedelmi festés színvonalára.

Főbb műveiSzerkesztés

  • Zivatar a pusztán
  • Cigánycsalád
  • Hazatérő aratók
  • Kazlak között (1873)
  • Tiszaparti jelenet (1873-75)
  • A mezőn (1875)
  • Új gondolat
  • Hálófoltozó halászok (1876)
  • Kenderáztatók (1877)
  • Halászok (1886)
  • Tóparton (1886)
  • Cigánykaraván (1899)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés