Wikipédia

Bölöni Györgyné

író, újságíró, festő, műfordító

Bölöni Györgyné vagy írói álnevén Kémeri Sándor, román nyelvű forrásokban Otilia Marchiș vagy Otilia Marchiș-Bölöni (Középhomoród, 1873. október 8. – Budapest, 1951. augusztus 26.[4]) író, újságíró, festő, műfordító. Bölöni György felesége, Ady Endre jó barátja, Anatole France titkárnője.

Bölöni Györgyné
SzületettOtilia Marchiș
1873. október 8.[1][2][3]
Középhomoród
Elhunyt1951. augusztus 13. (77 évesen)[1][2][3]
Budapest
HázastársaBölöni György
Foglalkozása
Sablon • Wikidata • Segítség

Neve szerkesztés

Román szülők, Gheorghe Marchiș és Iuliana Vultur gyermekeként született Iuliana Margherita Otilia (Julianna Margit Ottília) Marchiș néven.[5] Élete során használt névváltozatai közé tartozik a Márkus Ottília, Kozmutza Kornélné, Kozmutz Kornélia, Bölöni Erzsébet, írói álnevei Kémeri Sándor és Kémeri Erzsébet voltak. Ady Endre alkotta meg közismert, visszaemlékezésekben említett Itóka becenevét.

Életútja szerkesztés

 
Ady Endre és Márkus Ottília szobra Nagykárolyban

Festőnek készült, a müncheni képzőművészeti akadémia növendéke volt. Első férje Kozmutza Kornél, a szarajevói postahivatal vezérigazgatója volt, akivel hosszabb keleti utazást tettek. Párizsban tartózkodva ismerkedett meg későbbi férjével, Bölöni Györggyel, akivel Ady társaságához tartoztak. 1913. január 23-án Budapesten kötöttek házasságot, két tanújuk Ady Endre és Ady Lajos volt.[6] A francia fővárosban Anatole France titkárnőjeként dolgozott, akinek alakját későbbi írásaiban felelevenítette. 1918–1919-ben az őszirózsás forradalom, majd a tanácsköztársaság támogatója volt, ezért később letartóztatták, és rövid ideig börtönben is volt. 1920-ban férjével Bécsbe, majd 1923-ban Párizsba költöztek. 1921-ben Bécsben adta ki Szenvedések könyve címen – később több nyelven is megjelent – magyarországi börtönélményeit, amiért Magyarországon távollétében vád alá fogták és elítélték. 1945-ben hazatértek Magyarországra.

Visszaemlékezései mellett elsősorban művészeti tanulmányokat írt.

Fő művei szerkesztés

  • Szenvedések könyve; Bécsi Magyar Kiadó, Bécs, 1921
  • Kémeri Sándor: Anatol France barangolásai; Dante, Budapest, 1925
  • Sándor Kémeri: Promenades d'Anatole France; előszó: P.-L. Couchoud; Calmann-Lévy, Paris, 1927
  • Kémeri Sándor: Rambles with Anatole France; angolra fordította: Lengyel Emil; Benn, London, 1927
  • Kémeri Sándor: Anatole France sétái; Dante, Budapest, 1928
  • Sándor Kémeri: Sur le chemin des douleurs (Szenvedések könyve); előszó: Henri Barbusse; Flammarion, Paris, 1929
  • Sándor Kémeri: Die Kerker von Budapest. Ein Buch der Schmerzen (Szenvedések könyve); előszó: Henri Barbusse, franciából németre fordította: Bernhard Jolles; Kaden, Dresden, 1929
  • Sándor Kémeri: Visage de Bourdelle; előszó: Albert Besnard; Colin, Paris, 1931 (képzőművészeti tanulmány)
  • Sandor Kémeri: Weg der Smarten (Szenvedések könyve); hollandra fordította: R. de Vries; N. V. de Arbeiderspers, Amsterdam, 1932
  • Keméri Sándor: Calvarul unei femei. Pe drumul durerilor; románra fordította: B. Madeleine; Tip. Adeverul, Bucureşti, 1932
  • Szenvedések könyve; bevezető:Bölöni György; Szépirodalmi, Budapest, 1957
  • Ady és Bölöni Párizsban. Itóka naplójegyzeteiből; bevezető, sajtó alá rendezte, jegyzetek: Illés Ilona; Petőfi Irodalmi Múzeum–NPI, Budapest, 1974 (Irodalmi múzeum)
  • Itóka: Ady Párizsban; bevezető, válogatta, jegyzetek: Robotos Imre; Kriterion, Bukarest, 1977 (Téka)
  • Otilia Marchis-Bölöni: Cartea suferințelor (Szenvedések könyve); románra fordította, szerkesztette, előszó, jegyzetek, függelék: Livia Gramada; Dacia, Cluj-Napoca, 1986
  • Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906–1912; válogatta, jegyzetek, előszó: Nagy Csaba; Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2005

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b http://viaf.org/3521284
  2. ↑ a b VIAF-azonosító. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b BnF források (francia nyelven)
  4. ↑ Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 855. o. ISBN 963-547-414-8  
  5. ↑ Könyvbemutató a városházán,Nagykárolyi Anzix, 2019. március 5.
  6. ↑ A házasságkötés bejegyezve Budapest V. ker. polgári akv. 36/1913. folyószám alatt.

Források szerkesztés

  • Magyar irodalmi lexikon I. (A–K). Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1963. 183. o.  
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  • Bölöni Györgyné. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2015. december 15.
  • Itóka: Ady Párizsban. Bukarest, 1977, Kriterion Könyvkiadó
  • Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 855. o. ISBN 963-547-414-8  

További információk és irodalom szerkesztés

  • Bölöni György: A „Szenvedések könyve” (előszó a mű 1957-i kiadásához)
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000
  Ez a magyar íróról, költőről, irodalmárról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bölöni_Györgyné&oldid=25374957”