Búbos cinege
A búbos cinege (Lophophanes cristatus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó apró termetű madárfaj, az európai kontinens egyetlen bóbitás cinegefaja.
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Magyarországon védett Eszmei érték: 25 000 Ft | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Lophophanes cristatus (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
|
Parus cristatus | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Búbos cinege témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Búbos cinege témájú médiaállományokat és Búbos cinege témájú kategóriát. |
RendszerezésSzerkesztés
Besorolása vitatott, egyes rendszerbesorolások a Parus nembe sorolják Parus cristatus néven.
ElőfordulásaSzerkesztés
A búbos cinege alapvetően európai madárfaj. A Földközi-tenger keleti medencéjén, illetve a Brit-szigeteken (kivéve a Skót-felföldet) kívül a kontinens egész területén találkozhatunk vele, elsősorban a hegyvidékeken és fenyőerdőkben. A túlzottan hideg vidékeket (Skandinávia északi része) is elkerüli. A különösen hideg övezeteket kerüli, a kék- és széncinegéhez képest kevéssé alkalmazkodott az emberek közelségéhez.
AlfajaiSzerkesztés
- északi búbos cinege (Lophophanes cristatus cristatus) – Észak-Európa, Anglia
- skót búbos cinege (Lophophanes cristatus scoticus) – Skócia
- európai búbos cinege (Lophophanes cristatus mitratus) – Németország, Hollandia, Franciaország, Spanyolország, Alpok, Balkán-félsziget
- Lophophanes cristatus abadiei
- Lophophanes cristatus bashkirikus
- Lophophanes cristatus bureschi
- Lophophanes cristatus weigoldi
MegjelenéseSzerkesztés
Háta barna, hasa némileg világosabb, a begy felé egészen kifehéredik. A fekete szem-, torok- és nyakszalagok ennél a fajnál is jelen vannak, bár a szem feletti, csúcsával a tarkó felé mutató V-t formázó sáv nem olvad a nyakszalagba. Az arcrész fehéres halványbarna, míg a fej tetejét díszítő bóbita feketébe hajló sötétbarna, de világos peremű kis tollakból áll.
A nemek egyformák. A búbos cinege méreteit tekintve a kékcinkéhez hasonlít leginkább: átlagos testtömege 10-13 gramm, hossza 11-12 centiméteres, szárnyfesztávolsága 17-20 centiméter körül mozog.
ÉletmódjaSzerkesztés
Az elsősorban fenyvesekben élő faj hasznos rovarpusztító.Szívesen fogyaszt lárvákat, hernyókat. Állandó madár, telente kényszerűségből magvakat fogyaszt. Olykor felkeresi a madáretetőket, akár más madárfajok társaságában is. Szűkös kínálat esetén kóborolhat is.
Énekhangja lágy, de pergő trilla, de a cinegék jellemző „tszí-tszí-tszí” hívását is hallatja.
SzaporodásaSzerkesztés
A búbos cinege öreg fenyvesekben és fenyőkkel elegyes lomberdőkben költ. Fészkéül különféle, sokszor maga vájta odvak szolgálnak, amiket mohával tölt fel és tollakkal bélel ki. Fészke környékét védi a betolakodókkal szemben. Évente kétszer költ, egy alkalommal 5-6 tojást rak. A gyámoltalan, fészeklakó fiókák két hét után kelnek ki, majd 18-22 napos folyamatos szülői táplálás után kirepülnek.
Kárpát-medencei előfordulásaSzerkesztés
Magyarországon ritka, de rendszeres fészkelőnek mondható az Alpokalján és kisebb mértékben az Északi-középhegységben. Becslések szerint Magyarországon 3500-5000 fészkelő pár élhet.
VédettségeSzerkesztés
A viszonylag gyakori faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású, SPEC értékelése 4-es (jó kilátású, zömmel európai faj). Magyarországon ennek ellenére védettséget élvez, eszmei értéke 25 000 forint.
ForrásokSzerkesztés
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. augusztus 20.)
- Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2011. január 5.)
- ITIS szerinti rendszerbesororlás. (Hozzáférés: 2011. november 1.)
- Az MME Monitoring Központjának adatlapja. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva].
- Hermann Heinzel – Richard Fitter – John Parslow: Európa madarai (ISBN 9635451946)
