Búbos cinege
A búbos cinege (Lophophanes cristatus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó apró termetű madárfaj, az európai kontinens egyetlen bóbitás cinegefaja.
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Lophophanes cristatus (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
|
Parus cristatus | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
 A búbos cinege elterjedési területe
egész éves
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Búbos cinege témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Búbos cinege témájú médiaállományokat és Búbos cinege témájú kategóriát. |
RendszerezésSzerkesztés
Besorolása vitatott, egyes rendszerbesorolások a Parus nembe sorolják Parus cristatus néven.
ElőfordulásaSzerkesztés
A búbos cinege alapvetően európai madárfaj. A Földközi-tenger keleti medencéjén, illetve a Brit-szigeteken (kivéve a Skót-felföldet) kívül a kontinens egész területén találkozhatunk vele, elsősorban a hegyvidékeken és fenyőerdőkben. A túlzottan hideg vidékeket (Skandinávia északi része) is elkerüli. A különösen hideg övezeteket kerüli, a kék- és széncinegéhez képest kevéssé alkalmazkodott az emberek közelségéhez.
AlfajaiSzerkesztés
- északi búbos cinege (Lophophanes cristatus cristatus) – Észak-Európa, Anglia
- skót búbos cinege (Lophophanes cristatus scoticus) – Skócia
- európai búbos cinege (Lophophanes cristatus mitratus) – Németország, Hollandia, Franciaország, Spanyolország, Alpok, Balkán-félsziget
- Lophophanes cristatus abadiei
- Lophophanes cristatus bashkirikus
- Lophophanes cristatus bureschi
- Lophophanes cristatus weigoldi
MegjelenéseSzerkesztés
Háta barna, hasa némileg világosabb, a begy felé egészen kifehéredik. A fekete szem-, torok- és nyakszalagok ennél a fajnál is jelen vannak, bár a szem feletti, csúcsával a tarkó felé mutató V-t formázó sáv nem olvad a nyakszalagba. Az arcrész fehéres halványbarna, míg a fej tetejét díszítő bóbita feketébe hajló sötétbarna, de világos peremű kis tollakból áll.
A nemek egyformák. A búbos cinege méreteit tekintve a kékcinkéhez hasonlít leginkább: átlagos testtömege 10–13 gramm, hossza 11–12 centiméteres, szárnyfesztávolsága pedig 17–20 centiméter körül mozog.
ÉletmódjaSzerkesztés
Az elsősorban fenyvesekben élő faj hasznos rovarpusztító. Szívesen fogyaszt lárvákat, hernyókat. Állandó madár, telente kényszerűségből magvakat fogyaszt. Olykor felkeresi a madáretetőket, akár más madárfajok társaságában is. Szűkös kínálat esetén kóborolhat is.
Énekhangja lágy, de pergő trilla, de a cinegék jellemző „tszí-tszí-tszí” hívását is hallatja.
SzaporodásaSzerkesztés
A búbos cinege öreg fenyvesekben és fenyőkkel elegyes lomberdőkben költ. Fészkéül különféle, sokszor maga vájta odvak szolgálnak, amiket mohával tölt fel és tollakkal bélel ki. Fészke környékét védi a betolakodókkal szemben. Évente kétszer költ, egy alkalommal 5-6 tojást rak. A gyámoltalan, fészeklakó fiókák két hét után kelnek ki, majd 18-22 napos folyamatos szülői táplálás után kirepülnek.
Kárpát-medencei előfordulásaSzerkesztés
Magyarországon ritka, de rendszeres fészkelőnek mondható az Alpokalján és kisebb mértékben az Északi-középhegységben. Becslések szerint Magyarországon 3500-5000 fészkelő pár élhet.
VédettségeSzerkesztés
A viszonylag gyakori faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású, SPEC értékelése 4-es (jó kilátású, zömmel európai faj). Magyarországon ennek ellenére védettséget élvez, természetvédelmi értéke 25 000 forint.
ForrásokSzerkesztés
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. augusztus 20.)
- Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2011. január 5.)
- ITIS szerinti rendszerbesororlás. (Hozzáférés: 2011. november 1.)
- Az MME Monitoring Központjának adatlapja. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva].
- Hermann Heinzel – Richard Fitter – John Parslow: Európa madarai (ISBN 9635451946)
