B–1 Lancer

amerikai szuperszonikus stratégiai bombázó repülőgép

A B–1 Lancer stratégiai nehézbombázó repülőgép, melyet a hetvenes években fejlesztettek az Amerikai Egyesült Államokban a B–52 Stratofortress nehézbombázók leváltására.

B–1 Lancer
B-1B Lancer
B-1B Lancer

Funkció Stratégiai nehézbombázó repülőgép
Gyártó Rockwell International/Boeing
Gyártási darabszám 104 db
Ár 283,1 millió USD (1998)

Személyzet 4 fő
Első felszállás 1974. december 23.
Szolgálatba állítás 1986. október 1.
Méretek
Hossz44,50 m
Fesztáv41,80 m
hátranyilazva 24,10 m
Magasság10,40 m
Szárnyfelület181,20 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg87 100 kg
Max. felszállótömeg216 400 kg
Hajtómű
Hajtómű 4 db General Electric F101-GE-102 utánégetős kétáramú gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő 4×64,94 kN
4×136,92 kN utánégetéssel
Repülési jellemzők
Max. sebesség 1,25 Mach (1330 km/h)
Hatósugár 5543 km
Hatótávolság11 998 km
Legnagyobb repülési magasság 18 000 m
Szárny felületi terhelése 816 kg/m²
Tolóerő-tömeg arány 0,37
Háromnézeti rajz
A B-1B háromnézeti rajza
A B-1B háromnézeti rajza
A Wikimédia Commons tartalmaz B–1 Lancer témájú médiaállományokat.

Bár e tekintetben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, 1981-ben a Reagan-kormányzat az általános fegyverkezési programja részeként újraindította a B–1 programot, kissé módosított formában, ez lett a B–1B, amelyből összesen 100 darabot gyártottak 19861992 között. Később a flotta létszámát, részben a magas fenntartási költségek miatt, 60 darabra csökkentették, a kivont gépek alkatrészeit felhasználják a működő gépeken. A repülőgépre a pilóták a Lancer megnevezés helyett a Bone (csont) szót használják, ez valószínűleg a B–ONE (B–1) szókapcsolatból ered. A B–1 program hatására, annak ellensúlyozására kezdték el fejleszteni a szovjet Tu–160 nehézbombázót.

A 2021-ben még hadrendben maradt 62 darab B–1B-ből 17 darabot kivontak az év őszére. A 17 darabból négyet további teszteknek vetik alá (a megmaradó flotta modernizálási terveihez építik át őket). A maradék tizenhárom minimális – úgynevezett „Type 4000” – tárolási kondícióban véglegesen kivonásra, később hulladék-újrahasznosításra kerül az AMARG-ban. A megmaradó 45 darabot a váltótípus, a B–21 Raider hadrendbe állásával folyamatosan leállítják.[1]

Fejlesztési története Szerkesztés

Típusváltozatok Szerkesztés

Korszerűsítési programok Szerkesztés

Megrendelő és üzemeltető országok Szerkesztés

  Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje Szerkesztés

Alkalmazása Szerkesztés

Üzemeltetési balesetek, veszteségek Szerkesztés

Megjegyzések Szerkesztés

Jegyzetek Szerkesztés

  1. John A. Tirpak: Last B-1B Bombers Retire Until B-21 Comes Online. Air Force Magazine, 2021. szeptember 24. (Hozzáférés: 2021. szeptember 26.)

További információk Szerkesztés