A Douglas B–66 Destroyer egy, a U.S. Air Force taktikai légi parancsnoksága által üzemeltetett könnyűbombázó, amely a United States Navy A–3 Skywarriorján alapszik. A Douglas A-26 Invader leváltására szánták a típust. Egy RB–66 fotófelderítő változatot is rendeltek a repülőgépből. A B–66 megőrizte az A–3 háromfős legénységét.

Douglas B–66 Destroyer
Douglas RB–66C Destroyer
Douglas RB–66C Destroyer

Funkciókönnyűbombázó
GyártóDouglas Aircraft Company
TervezőEdward Heinemann
Gyártási darabszám294
Ár2 550 000  USD
Fő üzemeltetőkUSA USAF

Személyzet3 fő
Első felszállás1954. június 28.
Szolgálatba állítás1956.
Szolgálatból kivonva1973. (USAF)
A Wikimédia Commons tartalmaz B–66 Destroyer témájú médiaállományokat.

Története szerkesztés

A B–66 Destroyer tervezése azzal az alapötlettel indult, hogy a U.S. Navy már meglévő Douglas A3D Skywarrior harci repülőgépei alapján minél kisebb áttervezéssel jöhessen létre a U.S. Air Force új bombázógépe. A Douglas B–26 Invader és a Martin B–57 Canberra gépek leváltására szánták a légtérlezáró, a könnyűbombázó és a felderítő feladatkörökben. Az eredeti szándék ellenére vadonatúj repülőgép jött létre, új szárnnyal, új Allison J71-es hajtóművel és a repülőgép sárkánya is sokban különbözött a Navy Skywarriorjaitól. Az öt, nullszériás RB–66A repülőgépből az első 1954. június 28-án repült először, de az első sorozatgyártású repülőgép – és egyben a típus legfontosabb alváltozata – az RB–66B éjszakai fotófelderítő gép volt. Erre a típusra különböző kamerákat és erős fényt adó villanóbombákat helyeztek.

A típust 1956 januárjától vették át a U.S. Air Force első egységei az Egyesült Államok területén. Néhány gépet átadtak a RAF angliai Sculthorpe-ban és a nyugat-németországi Sembachban és Spangdahlemben állomásozó századainak is. A Destroyerek közül csak a B–66B-ket gyártották kifejezetten bombázógép változatban, amelyek nukleáris és hagyományos bombát egyaránt hordozhattak. A repülőgépek többségét Angliában állomásoztatták egészen az 1962-es kivonásukig. Ezt követően 13 repülőgépet az elektronikus ellencsapások céljára alakítottak át. Ezeket „Brown Cradle” (Barna bölcső) néven 1966 júniusától vetették harcba Délkelet-Ázsiában. Az RB–66C elektronikus felderítő és rádiózavaró gép 1958 októberében repült először, és a 36 példányban elkészült típust Vietnámba küldték a harci egységek támogatására, majd 1967-től a rádióadások zavarására. Ezeket a gépeket 1966-ban EB–66C változatúvá alakították át, míg a „Brown Caddle” repülőgépek EB–66B jelzéssel repültek tovább.

Vietnámban akkora szükség volt a rádiózavaró gépekre, hogy a megmaradt RB-66B-ket is hasonló célra képezték ki EB–66E jelzéssel, és ezzel létrejött az eddigi legnagyobb kapacitású elektronikus hadviselésre szánt Destroyer változat. Az utolsó 36 sorozatgyártású gép a WB–66D szériához tartozott. A harci időjárás-felderítő repülőgépeken megtartották a korábbi bombatér helyébe épített központi kabint, ahol a rendszerkezelők ültek. Ezt a megoldást még az RB–66C gépeken vezették be. Összesen 293 Destroyert gyártottak, de jóval a gyártósor bezárása után a Northrop cég két gépet X–21A jelzéssel átépített a lamináris szárnyakkal való kísérletek céljára. A repülőgépekre új szárnyat terveztek, amelyeket már nem terheltek a hajtóművel és a gondolával, hanem az új, XJ79-es hajtóműveket a törzs végére szerelték. A U.S. Air Force 1973-ig tartotta állományában az utolsó Destroyereket.

Üzemeltetés szerkesztés

 
Douglas EB–66E Destroyer repülés közben.

Az első 145 legyártott modellt 1956-ban kezdték szállítani a U.S. Air Force számára. Ebben az időben az RB-66 repülőket használták fő éjszakai fotófelderítő gépként. A B–66B bombázó változatból összesen 72 darab készült, a tervezettnél 69 darabbal kevesebb. Tizenhárom B–66B repülőgépet később EB–66B rádiózavaró típusra módosítottak, majd a vietnámi háborúban vetettek be. A U.S. Navy A–3 Skywarriorjaivel ellentétben, melyek részt vettek néhány bombázó küldetésen is, a Destroyereket nem vetették be bombázóként Vietnámban.

Az RB-66C egy specializált elektronikus felderítő és ECM-repülőgép hétfőnyi személyzettel, beleértve egy elektronikus hadviselés-szakértőt is. Összesen 36 ilyen repülőgép készült, a kiegészítő személyzetet a bombatérben szállásolták el. Ezeket a gépeket Kuba közelében használták a kubai rakétaválság idején, majd később Vietnám felett.

1964 március 10-én egy, a 19. TRS kötelékébe tartozó RB–66C repülőgép légifelderítő küldetésre indult a franciaországi Toul-Rosières légibázisról, mikor iránytűhiba miatt átlépte Kelet-Németország határát, majd egy szovjet MiG–21-es vadászgép lelőtte. A személyzet sikeresen kiugrott a gépből, de elfogták őket.

Az EB–66C/E repülőgépeket 1975-ben vonták ki a U.S. Air Force hadrendjéből, majd a legtöbb példányt kiselejtezték, vagy raktárba helyezték későbbi kiselejtezés céljából. Egy RB–66B repülőgép látható a daytoni National Museum of the United States Air Force múzeumban kiállítva, Ohio államban. További kiállított példányok találhatók a következő helyeken: Shaw légibázis, Dél-Carolina; Lackland légibázis, Texas; Robins légibázis, Georgia; Dyess légibázis, Texas; Chanute Aerospace Museum, Illinois és Pima Air and Space Museum Tucson, Arizona.

Változatok szerkesztés

 
Douglas RB–66B Destroyer
  • RB–66A – (Douglas Model 1326) Minden időjárásban használható fotófelderítő változat, öt darab készült.
  • RB–66B – (Douglas Model 1329) Az RB–66A változata J71-A-13 hajtóművekkel, 149 darab készült.
  • B–66B – (Douglas Model 1327A) Az RB–66B taktikai bombázó változata, 72 darab készült.
  • NB–66B – Egy B–66B típust használtak tesztelésre és egy RB–66B típust használtak az F-111 radar próbáira.
  • RB–66C – A RB–66B elektronikus felderítő változata, további hely biztosításával a négy műszerkezelő számára, 36 darab készült.
  • EB–66C – Négy RB–66C típus fejlesztett elektronikus hadviseléshez szükséges felszereléssel.
  • WB–66D – Elektronikus időjárás-felderítő változat, a személyzeti fülkét módosították két megfigyelő számára, 36 darab készült, ebből kettőt később módosítottak X–21A típusra.
  • EB–66E – Az RB–66B specializált elektronikus felderítő változata.

Műszaki adatok (B–66) szerkesztés

Geometriai méretek és tömegadatok szerkesztés

  • Hossz: 22,91 m
  • Fesztávolság: 22,10 m
  • Magasság: 7,2 m
  • Szárnyfelület: 72,5 m²
  • Üres tömeg: 19 300 kg
  • Normál felszálló tömeg: 26 200 kg
  • Maximális felszálló tömeg: 38 000 kg

Hajtóművek szerkesztés

Repülési adatok szerkesztés

  • Legnagyobb sebesség: 1020 km/h
  • Hatótávolság: 2144 km
  • Szolgálati csúcsmagasság: 12 000 m
  • Emelkedőképesség: 25 m/s
  • Szárny felületi terhelése: 361,4 kg/m²
  • Tolóerő–tömeg-arány: 0,35

Fegyverzet szerkesztés

  • 2 darab távirányítású 20 mm-es gépágyú a faroktoronyban
  • 6804 kg bomba zárt bombatérben

Avionika szerkesztés

  • APS–27 és K–5 radarok

Források szerkesztés

  • John Batchelor-Malcolm V. Lowe – A repülés enciklopédiája 1945-2005 – GABO könyvkiadó – ISBN 963-9635-82-0
  • Baugher, Joe. "Douglas B-66 Destroyer." USAAC/USAAF/USAF Bomber Aircraft: Third Series of USAAC/USAAF/USAF Bombers, 2001. Hozzáférés ideje:: 27 July 2006.
  • Donald, David and Jon Lake, eds. Encyclopedia of World Military Aircraft. London: AIRtime Publishing, 1996. ISBN 1-880588-24-2
  • "Douglas RB-66B 'Destroyer'." National Museum of the United States Air Force. Hozzáférés ideje:: 27 July 2006.
  • Winchester, Jim, ed. "Douglas A-3 Skywarrior." Military Aircraft of the Cold War (The Aviation Factfile). London: Grange Books plc, 2006. ISBN 1-84013-929-3

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Douglas B-66 Destroyer című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés