Főmenü megnyitása

B. Szabó István

magyar kisgazdapárti politikus, miniszter

B. Szabó István (Békés, 1893. március 28.Békés, 1976. december 28.) kisgazdapárti politikus, miniszter.

B. Szabó István
Született 1893. március 28.[1]
Békés
Elhunyt 1976. december 28. (83 évesen)[1]
Békés
Állampolgársága magyar
Foglalkozása politikus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő

ÉleteSzerkesztés

B. Szabó István 1893-ban született Békésen. Négy gimnáziumi osztály elvégzése után a család 80 holdas birtokán gazdálkodott. Az I. világháború idején behívták katonának, a keleti fronton harcolt, és Przemyśl ostrománál esett orosz hadifogságba, ahonnan 1919-ben tudott hazatérni.

1924-től politizált, először a Kisgazda Kör, majd a földmunkásokat tömörítő Népkör vezetőségi tagja, illetve elnöke volt. 1931–35 között Békés képviselő-testületének tagja, illetve 1931–34 között a község bírája is volt. A Független Kisgazdapárt egyik alapító tagja, 1933-tól 1947-ig a párt Békés megyei szervezetének elnöke, majd 1941-től a Magyar Parasztszövetség alelnöke. 1939-ben a FKGP listáján országgyűlési képviselő (1939–44) lett. 1943-ban aláírta az FKGP-nak a Kállay Miklós kormányához benyújtott háborúellenes memorandumát. 1944. március 19-én az ország német megszállását követően, németellenes magatartása miatt bujkálni kényszerült.

A háború után Békés megyében ő szervezte újjá az FKGP-t, majd 1945. augusztus 20-tól a párt Politikai Bizottságának tagja, egyik országos alelnöke lett. December 21-én képviselőként vett részt az Ideiglenes Nemzetgyűlés alakuló ülésén, az Ideiglenes Nemzeti Kormány honvédelmi minisztériumi politikai államtitkára lett, majd 1946. február 23-tól december 18-ig Nagy Ferenc kormányában volt államminiszter. Az általa szervezett „alkotmányvédő” csoport Nagy Ferenc programjának érvényben tartását, a Kisgazdapárt egységének megőrzését tekintette a legfőbb céljának. A kommunista párt, illetve a szovjet politikának behódolt kisgazdapárti vezetők ellenakciói miatt azonban a szervezkedés ellankadt. 1947. februárjában lemondott az FKGP Politikai Bizottságában viselt tagságáról, majd 1947. augusztus 12-én kilépett az FKGP-ból és csatlakozott a Pfeiffer Zoltán vezette Magyar Függetlenségi Párthoz. Ám az 1947. augusztus 31-én megtartott, ún. kékcédulás választásokon a Választási Bizottság megakadályozta, hogy képviselőjelöltként induljon. Visszavonult a politikai élettől, és a családi birtokon gazdálkodott. 1950-ben kuláklistára került, így lehetetlenné vált számára a további gazdálkodás. Debrecenben, majd Budapesten vállalt különböző alkalmi munkákat.

Az 1956-os forradalom idején részt vett az FKGP újjászervezésében, október 30-án pedig az Intéző Bizottságnak lett a tagja. 1956. november 3-án államminiszterként tagja lett Nagy Imre rövid életű harmadik kormánynak. A forradalom leverése után nem kapott menedékjogot sem az USA, sem Nagy-Britannia nagykövetségén. 1957 márciusában letartóztatták, 1958-ban koholt vádakkal három évre ítélték. 1959 végén egyéni kegyelemmel szabadult Márianosztráról.

Nyugdíjazásáig fizikai munkásként dolgozott. 1965-ben költözött vissza Békésre – a 80 holdas gazdaságából számára meghagyott – másfél holdas kertjében gazdálkodott. Itt hunyt el 1976-ban.

Felhasznált irodalomSzerkesztés

  • Balogh Sándor: Parlamenti és pártharcok Magyarországon, 1945–47 (Bp., 1975)
  • Hollós Ervin: Kik voltak, mit akartak (Bp., 1976)
  • Vida István: A Független Kisgazdapárt politikája 1944–47 (Bp., 1976)
  • Balogh Sándor-Izsák Lajos: Pártok és pártprogramok Magyarországon 1944–1948 (Bp., 1977)
  • Haas György: Egy élet a demokráciáért. Az államminiszter B. Szabó István; Tevan, Békéscsaba, 1996
  • Nagy Ferenc és Nagy Imre államminisztere: B. Szabó István, a kisgazda politikus. A születésének 120. évfordulója alkalmából 2013. március 23-án megrendezett emlékkonferencia előadásai; szerk. Mucsi András, Vincze Gábor; Jantyik Mátyás Múzeum, Békés, 2013 (Békési téka)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/00527.htm, B. Szabó István, 2017. október 9.

ForrásokSzerkesztés