Babos Imre (erdőmérnök)

magyar erdőmérnök; egyetemi tanár

Őriszentpéteri Babos Imre (Makó, 1901. október 25.Budapest, 1979. október 4.) magyar erdőmérnök; egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1952), a mezőgazdasági tudományok doktora (1955); a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem tiszteletbeli doktora (1968), a Magyar Tudományos Akadémia tagja.[1]

Babos Imre
Született 1901. október 25.
Makó
Elhunyt 1979. október 4. (77 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása erdőgazdálkodási mérnök
Sírhely Farkasréti temető

ÉletpályájaSzerkesztés

Szülei Babos Géza vasúti állomásfőnök és Kochanovszky Terézia voltak.[2] 1919-ben érettségizett a Makói József Attila Gimnáziumban. 1925-ben diplomázott a soproni Bányászati és Erdészeti Főiskola erdőmérnöki szakán. 1925–1927 között a ráckevei királyi uradalmi erdőgondnokság erdőgyakornoka; 1927–1930 között segéderdőmérnöke, 1930–1938 között erdőmérnöke, 1938–1944 között főerdőmérnöke volt. 1945–1948 között a második világháború után létrehozott Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek (MÁLLERD) ráckevei erdőgondnokságának vezetőjeként dolgozott. 1948–1952 között a MÁLLERD Központi Igazgatóságán az Erdőművelési Osztály vezetője és az erdőművelési ágazat irányítója volt. 1952–1953 között az Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériuma síkvidéki területi igazgatója volt. 1953–1966 között az Erdészeti Tudományos Intézet osztályvezetője volt. 1959-től a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem címzetes egyetemi tanára volt.

Sírja a Farkasréti temetőben található.

MagánéleteSzerkesztés

Első felesége Walter Rózsi volt (1913–1945), akit Budapest ostromakor agyonlőttek az utcán. Második felesége, Áts Júlia (1918-?) gyógyszerész volt. Két fiuk született: László (1935) és Zoltán (1941).[1]

MűveiSzerkesztés

  • Az alföldi erdők helyzete a mai Magyarországon (Erdészeti Lapok, 1943)
  • A Duna–Tisza közi homokterületek erdősítési problémái (Budapest, 1947)
  • Fenyőtelepítés az Alföldön (Budapest, 1948)
  • A Duna árterének erdősítési problémái (Budapest, 1948)
  • Az alföldi homokfásítás kérdései. – Csemetenevelési feladatok, célkitűzések és eredmények (Erdészeti Lapok, 1949)
  • Az erdők telepítése (Budapest, 1951)
  • Erdőművelés a fatömegfokozás szolgálatában (Budapest, 1952)
  • A magyarországi erdők tájhatárolása (Az Erdő, 1953)
  • Magyarország táji erdőművelésének alapjai. Doktori értek. is. (Budapest, 1954)
  • A gyorsan növő fafajok telepítési lehetőségeinek növelése biológiai meliorálással (Erdészeti Kutatások, 1954)
  • A homokfásítás termőhelytipológiai alapjai (Budapest, 1962)
  • Termőhelytérképezés homokon (Budapest, 1966)
  • Erdészeti termőhelyfeltárás és térképezés (társszerző, Budapest, 1966)

DíjaiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés