Bacitracin

antibiotikum
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2020. március 18.

A bacitracin széles spektrumú polipeptid antibiotikum, amelyet a Bacillus subtilis var Tracy termel. Első alkalommal 1945-ben izolálták, az FDA 1948-ban engedélyezte a használatát. Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumokra egyaránt hatásos, a sejtfal és a peptidoglikán szintézisét gátolja. Általában kenőcs formájában alkalmazzák, a bőr fertőzései esetén. A Magyarországon forgalomban levő gyógyszerek közül a Baneocin kenőcs tartalmaz bacitracint cink-só formájában, neomicinnel kombinálva.[1] Mellékhatásai miatt belsőlegesen ma már nem alkalmazzák.

Bacitracin
IUPAC-név
(4R)-4-[(2S)-2-({2-[(1S)-1-amino-2-metilbutil]-4,5-dihidro-1,3-tiazol-5-il}formamido)-4-metilpentánamido]-4-{[(1S)-1-{[(3S,6R,9S,12R,15S,18R,21S)- 18-(3-aminopropil)-12-benzil-15-(bután-2-il)-3-(karbamoilmetil)- 6-(karboximetil)-9-(1H-imidazol-5-ilmetil)-2,5,8,11,14,17,20- heptoxo-1,4,7,10,13,16,19-heptaazaciklopentakozán-21-il]karbamoil}-2-metilbutil]karbamoil}butánsav
Kémiai azonosítók
CAS-szám 1405-87-4
PubChem 439542 CID 439542
DrugBank DB00626
ATC kód J01XX10, D06AX05, R02AB04
Gyógyszer szabadnév bacitracin
Gyógyszerkönyvi név Bacitracinum
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C66H103N17O16S
Moláris tömeg 1422,69 g/mol
Terápiás előírások
Jogi státusz Rx-only (US)
S4 (AU)
Terhességi kategória C (US)
D (AU)
Alkalmazás helyi (bőr, szem)