Baghy Gyula

(1891–1967) magyar író, költő, műfordító, eszperantista

Baghy Gyula (írói nevén: Julio Baghy) (Szeged, 1891. január 13.Budapest, 1967. március 18.) eszperantista, színész, eszperantó nyelven alkotó magyar költő, író, műfordító. Az eszperantó mozgalom egyik jeles úttörője volt.

Baghy Gyula
Élete
Született 1891. január 13.
Szeged, Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt 1967. március 18. (76 évesen)
Budapest, Magyarország
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) fordítás
Kitüntetései az Universal Esperanto Association tiszteletbeli tagja
Baghy Gyula aláírása
Baghy Gyula aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Baghy Gyula témájú médiaállományokat.
La verda koro - Zöld szív legsikeresebb tankönyve

Életpályája szerkesztés

Édesapja színész volt, édesanyja színházi súgó. A családi hagyománynak megfelelően a színészi és a rendezői pályára lépett 1910-ben. 1911-ben kezdett az eszperantó nyelvvel foglalkozni. Az I. világháborúban szibériai fogságba esett, több szibériai hadifogolytáborban megfordult (Berjozovka, Nikolszk-Usszurijszk), mindenütt tanította az eszperantót, s a hadifogolyszínház előadásaiban színdarabokat rendezett és színészként is játszott. A Nikolszki Kabaré tagjai: Baghy Gyula, Bognár Rezső, Castiglione László, Elekes Sándor, Gubacs Gábor, Gyöngyi László, Lőcsey László, Katona István, Mészáros Dezső, Sándor Zoltán, Zimmer Emil.

 
Hadifoglyok az Osztrák-Magyar Monarchiából Oroszországban (1915)

Hat év (1915–1920) után került haza a fogságból, és teljesen az eszperantónak szentelte idejét: baráti köröket szervezett, tanfolyamokat vezetett itthon és külföldön. 1933-ig a Literatura Mondo (Irodalmi Világ) című folyóirat társszerkesztője Kalocsay Kálmán főszerkesztő mellett.

Több regényt és novellát fordított eszperantóra; szép számmal vannak eszperantó nyelven írt költeményei, regényei. Sokat foglalkozott az eszperantó színjátszás megteremtésének gondolatával is. Első eszperantó színművét Számum címen 1929-ben mutatták be Budapesten a 21. Eszperantó Világkongresszuson. Nagy sikere volt.

Számos eszperantó nyelvű nyelvkönyve, nyelvtankönyve, olvasókönyve közül az egyik legsikeresebb La verda koro (Zöld szív) című olvasókönyv, számos kiadást megért 1937 és 1982 között.

Emlékezete szerkesztés

  • A homa homo (emberi ember)-ről pályatársa és barátja, Kalocsay Kálmán Rimportretoj című versében írt meleg szavakkal. Ezt a verset El “Rimportretoj” de Kolomano Kalocsay címmel Fejes Márton fordította magyarra.[1]
 
Emléktáblája a pécsi Eszperantó Parkban (2010)
 
Emléktáblája Budapesten, a VII. kerületi Rottenbiller u. 66.-ban

Művei betűrendben szerkesztés

  • Arĝenta duopo (Ezüst duó, Jubíleumi kötet Kalocsay Kálmánnal) – 1937
  • Aŭtuna foliaro (Őszi lombok) – 1965, 1970
  • Bukedo (Csokor) – 1922
  • Ĉielarko (Szivárvány) – 1966
  • Dancu, marionetoj! (Táncoljatok, marionettfigurák!) – 1927, 1931, 1933
  • En maskobalo (Álacosbálban) 4 színdarab – 1977
  • Eszperantó nyelvkönyv1958, 1959, 1960, 1962, 1963, 1965, 1967, 1968
  • Gramatika demandaro resuma, Metodiko – demandaro címmel is (Nyelvtani összefoglaló kérdések) – 1967, 1972, 1977, 1982, 1989
  • Heredaĵo (Örökség) – 1939
  • Hura! (Hurrá!) – 1930, 1986
  • Hurra für nichts!' (Hurrá! németül) – 1933
 
Baghy Gyula és feleségének sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/1-1-38
  • Koloroj (Színek) – 1960
  • La Teatra Korbo (Színházi kosár) – 1924, 1934
  • La Vagabondo Kantas (A csavargó énekel) – 1933, 1937
  • La verda koro (Zöld szív) – olvasókönyv 1937, 1937, 1947, 1947, 1948, 1954, 1962, 1965, 1969, 1969, 1978, 1982
  • Le pintemps en automne (Tavasz az őszben – franciául) – 1961
  • Migranta Plumo (Vándortoll) – 1923, 1929
  • Nik Nek kaj Kat Jen (Nik Nek és Kat Jen) kb. 1970
  • Ora duopo (Arany duó, jubíleumi kötet Kalocsay Kálmánnal) 1966
  • Önoktató eszperantó nyelvmester – tankönyv – 1928, 1945, 1945, 1947
  • Pilgrimo (Zarándoklat) – 1926, 1991
  • Preter la vivo (Az élet mellett tovább) – 1923, 1931, 1991
  • Printempo en la aŭtuno (Tavasz az őszben) – 1931, 1932, 1972
  • Senrezulta dialogo (Eredménytelen párbeszéd) – 1951
  • Sonĝe sub pomarbo (Az almafa alatt álmodva) – 1956, 1958
  • Sur sanga tero (Véres földön) – 1933, 1991
  • Tavasz az őszben (magyarul) 1930
  • Verdaj Donkiĥotoj (Zöld Don Quijote-k) – 1933, 1996
  • Viktimoj (Áldozatok) – 1925, 1928, 1930, 1991
  • Viktimoj és Sur sanga tero egy kötetben – 1971

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés