Baitz Oszkár

Baitz Oszkár (Budapest, 1893. október 22. – Budapest, 1958. december 21.) beodrai, vezérőrnagy (lovasság) magyar katonatiszt, katonai attasé.

Baitz Oszkár
Született	1893. október 22. Budapest
Elhunyt	1958. december 21. (65 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	katona katonai attasé
A Wikimédia Commons tartalmaz Baitz Oszkár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete és pályafutása

Apja, beodrai Baitz József szintén hivatásos katonatiszt volt, vezérőrnagyi rangot ért el a császári és királyi hadseregben. Anyja neve bányavölgyi Tost Ilona.

Katonai tanulmányait a kismartoni katonai alreáliskolában kezdte, (1903-1907), majd a soproni M. kir. honvéd főreáliskolában folytatta (1907-1910). Ezután elvégezte a mödlingi Műszaki Katonai Akadémia 1-2. évfolyamát (1910-1912), majd a Theresianum Katonai Akadémia 3. évfolyamát (1912–1913) Bécsújhelyen.

Később, 1921–22-ben elvégezte a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia tiszti továbbképző tanfolyamát, a Hadiakadémiát. Ugyancsak tanulmányokat folytatott a József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karán.

Az első világháborúban a cs. és kir. 10. huszárezredben volt beosztott tiszt, századparancsnok, majd a belgrádi vezérkari tanfolyam elvégzése után a 31. gyaloghadosztály, beosztott vezérkari tisztje. Az őszirózsás forradalom idején az akkori Magyar Néphadseregben szolgált, majd a Magyarországi Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadseregben, a vörös vasas hadosztály törzsében volt beosztott tiszt. 1919 augusztusában csatlakozott a Nemzeti Hadsereghez, illetve később a Magyar Királyi Honvédségben folytatta pályafutását.

1935-ben a magyar katonai hírszerzésben kapott beosztást, és 1935-ben katonai attasé lett Bukarestben, amely posztot 1941. januárig töltötte be. Párhuzamosan akkreditálták Ankarába is.

A második világháborúban csapatszolgálatot teljesített ezredparancsnoki, hadosztályparancsnok-helyettesi szinten; 1943 októberében nyugállományba helyezték.

1945-ben a HM igazoló bizottsága igazolta, de 1951 és 1953 között kitelepítették Pusztaföldvárra.

1958-ban hunyt el Budapesten, a Farkasréti temetőben temették el.

Kitüntetései a viselési sorrendben

• Magyar Érdemrend középkeresztje (1941),
• Magyar Érdemkereszt III. osztálya (1935),
• Magyar Érdemkereszt IV. osztálya (1931),
• Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal (két ízben),
• Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal,
• Kormányzói Dicsérő Elismerés Koronás Magyar Bronzérme, szalagján a hadidíszítménnyel és kardokkal ékesített III. osztályú Katonai Érdemkereszt kisebbített alakjával,
• Károly-csapatkereszt,
• Nemzetvédelmi Kereszt (1943),
• Háborús Emlékérem kardokkal és sisakkal,
• Erdélyi Emlékérem,
• Délvidéki Emlékérem,
• Német Sas Rend 1. osztályú érdemkeresztje (1942),
• bolgár Szent Sándor Rend parancsnoki keresztje (1942),
• dán Dannebrog Rend lovagkeresztje (1929),
• osztrák Háborús Emlékérem,
• bolgár Háborús Emlékérem,
• román I. Károly Király Emlékérem,
• török Trákia Emlékérem (1939),
• Német Lovagrend Mária-keresztje