Bajor Tanácsköztársaság

A müncheni Tanácsköztársaság vagy Bajor Tanácsköztársaság (Münchner vagy Bayerische Räterepublik ) egy rövid életű kísérlet volt egy szocialista állam létrehozására Bajorországban 1919 tavaszán.

Bajor Tanácsköztársaság
19191919. május 3.
Bajor Tanácsköztársaság címere
Bajor Tanácsköztársaság címere
Bajor Tanácsköztársaság zászlaja
Bajor Tanácsköztársaság zászlaja
Bavaria.png
Fővárosa München
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajor Tanácsköztársaság témájú médiaállományokat.
Emlékmű Kurt Eisner meggyilkolásának helyén Münchenben

TörténeteSzerkesztés

MegalakulásaSzerkesztés

Az első világháború során vereséget szenvedett Német Császárságban került sor a novemberi forradalomra, melyben a német uralkodók közül III. Lajos bajor király volt az első, aki a Wittelsbach-ház által 700 évig elfoglalt trónjáról lemondott. Kurt Eisner, a Németország Független Szociáldemokrata Pártja (Unabhängige Sozialdemokratische Partei Deutschlands – USPD) bajorországi vezetője, 1918. november 7-én kikiáltotta a Bajor Szabadállamot (Freier Volksstaat Bayern), amelynek miniszterelnöke lett. Miután pártja elveszítette a választásokat, 1919. február 21-én politikai merénylet áldozata lett. Ekkor kitört a fegyveres hatalmi harc a tanácsköztársaság és a parlamentarizmus hívei között. A Magyarországi Tanácsköztársaság létrejöttének híre is lelkesítette az előbbieket, akik végül győzelmet arattak, és 1919. április 6-án kikiáltották a Bajor Tanácsköztársaságot.

FennállásaSzerkesztés

A tanácsköztársaság első vezetői az USPD (mint például Ernst Toller) és a helyi anarchisták soraiból (mint például Gustav Landauer és Erich Mühsam) kerültek ki. Mivel a hatalomátvételből kihagyták a kommunistákat, azok puccsnak minősítették a fordulatot. Több „érdekes” intézkedés mellett hadat üzentek Svájcnak, amiért megtagadta, hogy kölcsönadjon 60 gőzmozdonyt. De végül is nem sikerült a rendet helyreállítaniuk Münchenben, s hat nap után az Eugen Leviné vezette kommunisták átvették a hatalmat tőlük.

A gyárakban munkásönigazgatást vezettek be, és tervbe vették – Silvio Gesell elképzelései nyomán – a papírpénz megszüntetését. Munkanélküli munkásokból – szovjet mintára – felállították a helyi, idővel 20 000 fősre gyarapodott Vörös Hadsereget, amely lecsapott az ellenforradalmi-gyanús csoportokra, személyekre. 8 embert a jobboldalnak végzett kémkedésért kivégeztek.

BukásaSzerkesztés

1919. május 3-án egy radikális jobboldali paramilitáris erő, a Freikorps 30 000 fős alakulata és a berlini szociáldemokrata kormány 9000 fős hadserege közösen megtámadta tanácsköztársaságot, és visszafoglalta Münchent.

A harcok és az azokat követő, a későbbi magyarországi fehérterrorhoz hasonló kommunista-ellenes tisztogatások során számos kegyetlenkedésre került sor, és hétszáz ember életét veszítette.

A forradalom eseményei és leverésének következményei megalapozták Bajorországban a nemzetiszocializmus felemelkedését. A konzervatívvá lett Bajorország az elkövetkező években a jobboldali radikalizmus németországi központjává („Ordnungszelle”) vált. Itt működött Adolf Hitler is, és 1923-ban itt hajtotta végre a müncheni sörpuccsot.

VezetőkSzerkesztés

Központi Tanács

JegyzetekSzerkesztés

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bavarian Soviet Republic című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Lásd mégSzerkesztés

További információkSzerkesztés