Bakonyoszlop

magyarországi község Veszprém vármegyében

Bakonyoszlop (németül: Oßlipp) község Veszprém vármegyében, a Zirci járásban.

Bakonyoszlop
Bakonyoszlop légifotója
Bakonyoszlop légifotója
Bakonyoszlop címere
Bakonyoszlop címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
VármegyeVeszprém
JárásZirci
Jogállásközség
PolgármesterWolf Ferenc (független)[1]
Irányítószám8418
Körzethívószám88
Népesség
Teljes népesség432 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség29,44 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület14,2 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 20′ 40″, k. h. 17° 55′ 33″47.344361°N 17.925781°EKoordináták: é. sz. 47° 20′ 40″, k. h. 17° 55′ 33″47.344361°N 17.925781°E
Bakonyoszlop (Veszprém vármegye)
Bakonyoszlop
Bakonyoszlop
Pozíció Veszprém vármegye térképén
Bakonyoszlop weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakonyoszlop témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A hegyektől övezett település az Északi-Bakonyban, a Dudari-patak völgyében fekszik Zirctől mintegy 10 kilométerre északra. Főutcája a 8219-es út, amely Dudar keleti szélén ágazik ki a 8216-os útból, annak 9. kilométere után, és Bakonyszentkirályig vezet, ahol a 82-es főútba torkollva ér véget kevéssel a 35. kilométere előtt. Vasútvonal nem érinti a települést.

Története

szerkesztés

Első írásos említése 1392-ből ismert (Ozhlop névalakban), ekkor Csesznek várához tartozott. A név az 'oszlop' szó helynévi alkalmazása, de személynévi eredetű is lehet: egy középkori adat szerint 1250-ben egy férfit Szelemennek (gerenda) hívtak, fiát pedig Oszlopnak. A település 1913-ig viselte az Oszlop nevet.

A 15. század végén Szapolyai István birtokolta. A török hódoltság idején elnéptelenedett, bár egyes részeit 1543-ban még lakták. Ezután majdnem két évszázadon át puszta, prédium volt. Cseszneket 1655-ben az Esterházyak szerezték meg. Az adománylevélben felsorolták Oszlop-pusztát is.

A falu helyét és határát hosszú lakatlansága idején benőtte az erdő. Az 1714-ben érkezett új telepesek hamarosan továbbálltak, és 1719-ben katolikus vallású német ajkúak (sziléziaiak, osztrákok stb.) telepedtek le. Az erdő egy részét kiirtották, s ezzel két nyomásra való szántót szereztek. Az első szőlőt az 1770-es években telepítették, de gyümölcsöseik már korábban is voltak. A lakosság egy része szénégetéssel és szerszámkészítéssel foglalkozott, amelyhez bőséges faanyagot nyújtottak az erdők. Fakészítményeiket a győri, veszprémi, pápai és komáromi vásárokon értékesítették.

A falu telepesei szabadmenetelű jobbágyok voltak, akiknek 1747-ben egyetlen terhük a robot volt, jogszolgáltató hatóságuk az Esterházy család cseszneki úriszéke. Római katolikus anyaegyháza 1746-ban létesült. Templomát ugyanekkor kezdték építeni. Iskolájában 1771-ben olvasást és írást oktatott a rektor. 1935-ben Esterházy Györgynek 903, két középbirtokosnak pedig 360 kataszteri hold földje volt a község határában.

A falunak 1785-ben 627, 1910-ben 1032, 1941-ben 1056, 1949-ben 953, 1968-ban pedig 876 lakosa volt. A 20. század elején – elsősorban az Esterházyak betelepítéseinek köszönhetően – növekedett a lélekszám, de a két világháború között a kedvezőtlen gazdasági viszonyok miatt sokan kivándoroltak Amerikába. A második világháború után a németek kitelepítése (194547) és az elvándorlás csökkentette a lakosok számát.

A lakosság nagyobb része 1968-ban a Jó Barátság Termelőszövetkezetben dolgozott, de a fiatalok inkább a dudari szénbányában, valamint a győri és veszprémi ipari üzemekben kerestek munkát. 1910-ben még csak 28-an dolgoztak bányában, 1960-ban azonban már 116-an. Napjainkban közel kétszázan kelnek naponta útra a faluból. Az 1945 előtti években gyalog jártak a 6 kilométerre lévő dudari szénbányába, napjainkban bányászautóbuszok szállítják őket.

1951-ben villamosították a községet, megindultak az autóbuszjáratok, bekötőút épült Bakonyoszlop és Dudar között. A volt Esterházy-kastélyban 1946 óta állami gondozott gyerekek élnek és tanulnak. A község feletti részen épült fel a megyei KISZ-bizottság vezetőképző tábora, ahol ma szakképző iskola működik.

A községnek van klubkönyvtára, vegyesboltja és vendéglője is.

1964-ben nyolcholdas kultúrparkot létesítettek a településen. A létesítés 450 000 forintos költségéhez a lakosok mintegy 120 ezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá. A parkot 1983-84-ben felújították. A parkban füves kispálya, körülötte vörös salakos atlétikai pálya: külön-külön magasugró és távolugró hely, gyermekjátszótér, tekepálya, teniszpálya és büfé is van. A területen sok platán-, fenyő- és gesztenyefa díszlik. Minden társadalmi ünnepséget itt rendeznek. A park mellett folydogál a Dudar-patak. A kultúrközpont jelenlegi épületének átalakításával és bővítésével önkormányzat, orvosi rendelő és könyvtár kap helyet benne.

Közélete

szerkesztés

Polgármesterei

szerkesztés
  • 1990–1994: Czingiszer Ottó (független)[3]
  • 1994–1998: Czingiszer Ottó (független)[4]
  • 1998–2002: Ifj. Wolf Ferenc (független)[5]
  • 2002–2006: Ifj. Wolf Ferenc (független)[6]
  • 2006–2010: Ifj. Wolf Ferenc (független)[7]
  • 2010–2014: Ifj. Wolf Ferenc (független)[8]
  • 2014–2019: Wolf Ferenc (független)[9]
  • 2019–2024: Wolf Ferenc (független)[1]
  • 2024– :

Népesség

szerkesztés

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
441
430
420
444
445
432
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás idején a lakosok 85,8%-a magyarnak, 12,6% németnek, 0,2% cigánynak, 0,2% románnak mondta magát (13,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 65,4%, református 5,9%, evangélikus 1,4%, izraelita 0,2%, felekezeten kívüli 8,2% (18,3% nem nyilatkozott).[10]

Nevezetességei

szerkesztés
  • Esterházy-kastély: barokk stílusú, 18. század közepe, ma a Veszprém Megyei Gyermekvédelmi Központ, általános Iskola, szakiskola, készségfejlesztő Iskola és a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat nevelőotthona működik benne.[11]
  • Római katolikus templom: 1746-ból
  • Környékbeli kirándulóhelyek: Ördög-árok, Gizella-barlang
  • A község határában működött az ország utolsó mélyművelésű bányája; ezt 2022 júliusában végleg bezárták.

Ismert személyek

szerkesztés

Képgaléria

szerkesztés
  1. a b Bakonyoszlop települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. május 5.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. Bakonyoszlop települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. Bakonyoszlop települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
  5. Bakonyoszlop települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  6. Bakonyoszlop települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  7. Bakonyoszlop települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  8. Bakonyoszlop települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 19.)
  9. Bakonyoszlop települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 19.)
  10. Bakonyoszlop Helységnévtár
  11. Eszterházy György Gyermekotthon. [2019. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 9.)
  12. A bakonyoszlopi római katolikus egyházközség 1864-1878 közti vegyes anyakönyvében az 1864-es év 32. sorszámú születési bejegyzése

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakonyoszlop témájú médiaállományokat.