Balázs János (festő, 1904–1927)
Balázs János (Magyaregres, 1904. december 22. – Kaposvár, 1927. március 2.) festőművész.
| Balázs János | |
 | |
| Balázs János: Pipás önarckép (1923), olaj, karton, 37 x 27.5 cm | |
| Született | 1904. december 22.[1] Magyaregres |
| Elhunyt | 1927. március 2. (22 évesen) Kaposvár |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | festőművész |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Balázs János témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Zsellércsalád legidősebb gyermekeként született. Magyaregresről 1914-ben költöztek Kaposvárra, a külterületi jellegű Arany utcába. A szinte kilátástalan szegénységük[2] ellenére szülei gondot fordítottak iskoláztatására, a polgári négy éve alatt Pazsiczky Sándor művésztanár külön is foglalkozott Balázzsal, ő ismertette meg a természet utáni rajzolás alapjaival. Tehetsége korán megmutatkozott, tizenhat évesen már tudatosan festőművésznek készült.
Mestereinek Bernáth Aurélt és Rippl-Rónai Józsefet tekintette, utóbbit - első alkalommal Raksányi Lajos festőművész társaságában - többször felkereste a Róma-hegyi villájában, korrektúráztatta vele a rajzait. Rippl-Rónai a kompozíció átfogó, modern szemléletét és dekoratív formatörekvéseket oltott Balázsba. Az egyetlen kiállítást, amelyen életében szerepelt, 1923-ban a kaposvári Turul Szálló nagytermében rendezték, itt többek között Rippl-Rónai, Bernáth és Kunffy Lajos műveinek társaságában Balázs nyolc képét is megtekinthette és megvásárolhatta a közönség. Ugyanebben az évben három hónapon át dolgozott Pécsett, a Csók István által szervezett művésztelepen.
1924-ben, bár már a létszám abban a tanévben betelt, Lyka Károly, az ekkori rektor soron kívül felvette a Képzőművészeti Főiskolára,[3] Glatz Oszkár tanítványa lett, de csupán négy hónapig tudott bejárni, mert anyagi gondjai (se szállást, se rendszeres étkezést nem bírt fizetni[4]) hazakényszerítették Kaposvárra. Itt saját kis műtermet épített magának,[5] de használni nem maradt ideje, egyre súlyosbodó betegsége leverte a lábáról. 1926-ban a kaposvári kórház tüdőbeteg pavilonjába került, ha csak tehette, itt is alkotott, letisztult, tömör formákban fogalmazott képek kerültek ki életének utolsó periódusában a keze alól. Tuberkulózisban halt meg huszonkét évesen. Sírhelye a kaposvári Nyugati temetőben található.
Több bibliai ihletésű, továbbá Ady- és Babits-verset illusztráló szecessziós grafikát készített, ezeket szerette volna később nagyméretű képekben megfesteni. Körülbelül 650 mű maradt utána, többségében rajzok, kisebb számban pasztellek és olajképek. A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum 13 képét őrzi.
Levelezése - melyet főleg barátjával, Bernáth Cézárral folytatott - kortörténeti értékű.
Emlékezete szerkesztés
1953-ban Kaposvár város képzőművészeti szakköre felvette Balázs János nevét. A Kaposhegy északi részén utcát neveztek el róla.
Stílusa szerkesztés
Rövid élete ellenére Balázs János munkásságán nyomon követhető látásmódjának fokozatos változása, amivel mestere, Bernáth Aurél cezanne-i hagyományokat követő stílusához közeledett. Ha létszemléletét, a keresetlenséget és a világ csendes, szinte puritán méltóságú ábrázolását tekintjük, akkor viszont leginkább Nagy Balogh János művészetével rokoníthatjuk képeit.
Különösen szuggesztívak önarcképei, melyeken tiszta jelleme és művészet iránti rajongása ütköznek át.
Főbb művei szerkesztés
- A kaposvári Donnervárosi sétatér (1921)
- Csodálatos halászat (1921)
- Menekülés Egyiptomba (1921)
- Tájkép nyírfákkal (1922)
- Szecessziós rajz (1922)
- Öreganyám fon (1922)
- Öregapám pipázik (1922)
- Golgota (1923)
- Pipás önarckép (1923)
- Isten és ember (1923)
- Csendélet bögrével és hagymával (1923)
- Szegényes csendélet (1923)
- Szőlőhegyi fák
- Ady: Fekete zongora (1924)
- Tánc (1924)
- Apokalipszis (1924)
- Kalapos önarckép (1924)
- Kapálók (1924)
- Önarckép (1924)
- Töröcskei erdőrészlet (1924)
- Fikter Jani pipával (1924)
- Ülő akt
- Olvasó parasztasszony
- Csendélet petróleumlámpával (1925)
- Csendélet tányérral és bögrével (1925)
- Eszter húgom arcképe (1925)
- Téglagyár reggel (1925)
- Menekülők (1925)
- Fák
- Kaposvári látkép kutyás emberrel (1926)
- Kórházi épületek (1926)
- Kórházi csendélet (1926)
- Kártyázók a teraszon (1926)
Kiállításai szerkesztés
- Gróf Almásy-Teleky Éva Művészeti Intézete (Budapest, 1940)
- Rippl-Rónai Múzeum (Kaposvár, 1950)
- Megyei Könyvtár (Kaposvár, 1977)
- Rippl-Rónai Múzeum (Kaposvár, 1999)
- Rippl-Rónai Múzeum (Kaposvár, 2005)
Díjak, elismerések szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
- ↑ A nyolctagú családban (szülők, nagyszülők, négy gyermek) egyetlen keresőképes személy volt, Balázs György, Balázs János édesapja, aki napszámosként dolgozott, mindaddig, amíg a háború alatt be nem hívták katonának.
- ↑ Fóthy János újságíró személyes találkozót kért Lykától, és megmutatta neki Balázs rajzait. Mivel a felvételi időszak a főiskolán már elmúlt, továbbá mivel nem volt érettségije, Lyka rendkívüli növedékként vette fel Balázs Jánost.
- ↑ Balázs nagybátyjánál, Róka Istvánnál lakott a Nyugati pályaudvaron, Róka MÁV-alkalmazott volt, és a vezetőség egy hat négyzetméteren portásfülkét bocsátott a rendelkezésére. Itt élt Balázs 1924. októberétől 1925. januárig, amikor is Rókának el kellett hagynia a fülkét.
- ↑ Szülei Arany u. 11. alatti házának udvarán álló szénapajtát alakították át műteremmé. Balázs a Kaposvár városától kapott egymillió korona (80 pengő) segélyt, melyért cserébe meg kellett festeni Vétek György polgármester gyermekének portréját, költötte el a munkálatokra. Később, 1925 decemberében - Kunffy Lajos ajánló sorainak támogatásával - újabb segélyért folyamodott a városhoz, amelyet azonban nem kapott meg.
Források szerkesztés
Irodalom szerkesztés
- Martyn Ferenc: Egy ifjú festő halálára (Új-Somogy, 1927. március 25.)
- Bernáth Aurél: Egy korán elhunyt festő: Balázs János (XV. Tavaszi Szalon és néhai Balázs János emlékkiállítása, katalógus, Budapest, 1940)
- Fóthy János: Egy ellobbant láng (Somogyi Hírlap, 1949)
- Bernáth Mária - Mautner József: Balázs János élete és művészete (Kaposvár, 1977)
- Kállay Kotász Zoltán: Festő a dombok közt - somogyi Balázs János emlékére (ligetmuhely.com) Archiválva 2020. augusztus 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
