Főmenü megnyitása

Balázs Sándor (író, 1830–1887)

(1830–1887) magyar író, műfordító, könyvtáros, újságíró

Kászonfeltízi Balázs Sándor (Kolozsvár, 1830. december 26.Budapest, 1887. augusztus 1.) könyvtáros, író, újságíró, a Kisfaludy Társaság, a Petőfi Társaság és a Kemény Zsigmond Társaság tagja. Öccse Balázs Gábor utazó volt.

Balázs Sándor
Kászonfeltízi Balázs Sándor (1862)
Kászonfeltízi Balázs Sándor (1862)
Született 1830. december 26.
Kolozsvár
Elhunyt 1887. augusztus 1. (56 évesen)
Budapest
Foglalkozása könyvtáros,
író,
újságíró,
műfordító
A Wikimédia Commons tartalmaz Balázs Sándor témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Kolozsvárott végezte iskoláit, majd 18511852-ben Pesten egy ideig a mérnöki tanfolyamot hallgatta, ezt a pályát azonban elhagyta és irodalmi téren működött tovább. Különösen humoros novelláival tűnt ki. 1851-ben jelent meg Színházi kaland című hosszabb humoros verse a Hölgyfutárban, majd ugyanott első prózai írása (Első szerelmem). 1852-ben a Hölgyfutár segédszerkesztője lett, innen a Budapesti Visszhanghoz ment át, de itt sem maradt sokáig; 1854-ben rövid ideig a Divatcsarnok című lap szerkesztésében vett részt. 1855 első felében Gräfenbergben időzött.

1876. január 26-án a Kisfaludy Társaság tagjává választotta, február 26-án Víg Samu tanulságos története című művével foglalta el székét. 1881-ben a Nemzeti Színház könyvtárosa lett. Öngyilkossággal vetett véget életének.

A korszak novellistái közül egyéni ízű, derűs hangulatú írásaival emelkedett ki, hét kötet elbeszélése jelent meg. Az angol elbeszélőktől, különösen Thackeray-től tanult, akinek két kötetnyi elbeszélését le is fordította, de Thackeray keserű nevetése nála könnyed derűvé változik. Legsikerültebb dolgozataiban a városi szegények sorsát festi meleg színekkel, valószerű vonásokkal (Henrik angyala, Az asztal végén, Rózsi dada esete), de ezekben sem igyekszik különösebben mélyre hatolni.

A visszatért fecske címen egy regényt is írt, mely az általa 1862–1864 között szerkesztett Ország Tükre című lapban látott napvilágot. Számos más lapnak, így 1865. október 1-jétől 1866. decemberig a Magyarország és a Nagyvilágnak és 1877–78-ban Szana Tamással együtt a Petőfi Társaság Lapjának is szerkesztője volt.

MunkáiSzerkesztés

  • Carlo Broschi. Scribe regénye (Pest, 1852) (egyik barátjával fordította)
  • Beszélyei. 2 kötet. (Pest, 1855)
  • Tükördarabok. Beszélygyűjtemény. 2 kötet. (Pest, 1865)
  • Thackeray víg elbeszélései 2 kötet. Ford. (Kisfaludy Társaság, Pest, 1869–70)
  • Miért nem házasodik meg a sógor? Eredeti vígjáték. (Pest, 1871) (Nemzeti Színház Könyvtára 11. Új kiadás. Budapest, 1881)
  • Víg elbeszélések. Budapest, (1878. Petőfi Társaság Könyvtára 23–25.)
  • Tarka képek. Beszély és rajzgyűjtemény. Budapest, 1880. 2 kötet. (Ism. Magy. és Nagyv. 14. sz. Főv. Lapok 85. sz.)
  • A mama tyukszeme. Esztergom, 1881. (Mulattató Zsebkönyvtár 1.)
  • Ráró és Csillag. Esztergom, 1882. (Mulattató Zsebkönyvtár 11.)
  • A strike, eredeti népszínmű 3 felvonásban. Esztergom, 1872. (Szigligeti Edével együtt. – Nemzeti Színház könyvtára 26.)

ForrásokSzerkesztés