Wikipédia

Balassagyarmati felkelés

a várost megszálló csehszlovák légió elleni felkelés (1919)

A balassagyarmati felkelés avagy a csehkiverés 1919. január 29-én zajló, jórészt utcai harc volt a Balassagyarmatot elfoglaló csehszlovák erők és a felkelt városi polgárok, valamint az utóbbiakat támogató magyar katonák között.

Balassagyarmati felkelés
Balassagyarmat címere. A lenti szalagon olvasható latin felirata Civitas Fortissima, ami magyarul azt jelenti, hogy a „Legbátrabb város”. Ezt a címet kapta a város bátorságáért 2005-ben.
Balassagyarmat címere. A lenti szalagon olvasható latin felirata Civitas Fortissima, ami magyarul azt jelenti, hogy a „Legbátrabb város”. Ezt a címet kapta a város bátorságáért 2005-ben.
Dátum1919. január 29.
HelyszínBalassagyarmat
Casus belliBalassagyarmat csehszlovák megszállása
EredményMagyar győzelem
Terület-
változások		Balassagyarmat visszakerült Magyarországhoz.
Harcoló felek
 Csehszlovákia:  Magyarország:
  • magyarnándori katonaság
  • iglói géppuskások
  • balassagyarmati polgárok és vasutasok
    • Parancsnokok
    Csehszlovákia Augustin Lauka főhadnagy†Magyarország Vizy Zsigmond százados
    Magyarország Bajatz Rudolf százados
    Magyarország Huszár Aladár vármegyei aljegyző
    Haderők
    A Cseh Légió egy kisebb kontingense16. gyalogezred pótzászlóalja (95 fő)
    38-as Mollínáry század (135 fő)
    Az iglói géppuskások néhány egysége
    Balassagyarmat felfegyverzett lakossága
    Veszteségek
    9 fő halott (köztük a cseh parancsnok)
    7 sebesült
    94 hadifogoly    		4 katonai és 6 polgári halott
    12 katonai és 9 polgári sebesült
    A Wikimédia Commons tartalmaz Balassagyarmati felkelés témájú médiaállományokat.

    Az első világháborút követően a Felvidékre bevonuló Cseh Légió egy különítménye 1919. január 15-én az Ipoly folyót átlépve megszállták Balassagyarmatot, amivel együtt ellenőrizésük alá vonták a stratégiai fontosságú Ipolyság–Balassagyarmat és Balassagyarmat–Losonc-vasútvonalakat. A megszállás során elfoglalták a vasútállomást, a postát és a laktanyát, élükre cseh tiszteket neveztek ki. Továbbá az állomás magyar nyelvű feliratát lecserélték cseh nyelvűre és Rákóczi István főispán helyére Bazovszky Lajos zsupánt ültették. A megszállók intézkedései a magyar lakosság felháborodását váltotta ki, akik megkezdték az ellenállás szervezését. A fegyveres felkelés megszervezéséhez Bajatz Rudolf és Vizy Zsigmond századosokat kérték fel.[1]

    A katonasággal kiegészült balassagyarmati polgárok január 29-én hajnalban indítottak támadást a csehek által birtokolt épületek ellen. A harc az Ipoly kis hídjának és a vasútállomás elfoglalásával kezdődött, majd a csapatok a laktanyát kezdték ostromolni. A felkelés legnagyobb küzdelmei ekkor zajlottak, melyek alatt több ember, köztük a cseh parancsnok, Augustin Lauka is életét vesztette. A kezdeti sikeres támadás ellenére a rohamozók visszavonulni kényszerültek. A laktanyát végül az iglói géppuskások segítségével foglalták el a délutáni órákban, ezzel pedig az egész város felszabadult. Balassagyarmat felszabadulásának hírére Nógrád vármegye több településén is támadást indítottak a demarkációs vonalat átlépő cseh egységek ellen.[2]

    A város felszabadulásának emlékére a képviselő-testület már 1920-ban határozatot hozott a megünnepléséről, 1922-ben pedig emléktáblát is állítottak a felkelők tiszteletére, melyet Horthy Miklós kormányzó avatott fel.[3] A szocializmus alatt, az 1940-es évek végétől a rendszerváltásig nem lehetett megünnepelni a felkelést, a január 29-ei városnapot pedig csupán 1998-ban állították vissza, amivel együtt a város felvette a Civitas Fortissima (Legbátrabb Város) címet. 2005-ben Urbán Árpád javaslatára az Országgyűlés emléktörvényben hivatalosan is Balassagyarmatnak adományozta a Civitas Fortissima címet.[4][5]

    Előzmények szerkesztés

    Az első világháború lezárása után, 1918 októberében megalakult a Cseh-szlovák Nemzeti Tanács, majd novemberben Prágában a Nemzetgyűlés kikiáltotta a független Csehszlovák Köztársaságot. Még az új állam létrejöttét megelőzően, 1918. november 2-án a 25. császári és királyi morva ezred egy százada bevonult a Nyitra vármegyei Holicsra és Szakolcára azzal az indokkal, hogy a közrendet helyreállítsák. Az ezt követő két hónap alatt megszállás alá került az egész Felvidék.[6] Nógrád térségében eredetileg az Ipoly folyó mentén jelölte ki az antant a demarkációs vonalat, azonban 1919 elején Edvard Beneš csehszlovák külügyminiszter már Vácot, Miskolcot, a salgótarjáni szénmedencét is meg akarta szerezni Csehszlovákia számára.[7] Eleinte a behatoló csehszlovák erőket a magyar honvédek szétkergették, azonban a Károlyi-kormány támogatásának hiányában sorra omlottak össze ezek az ellenállások, köztük a Szmrecsányi György által vezetett mozgalom is, melyhez Pozsony, Komárom, Esztergom, Nyitra, Bars és Nógrád vármegyék több száz települése csatlakozott. Továbbá Károlyi Mihály magyar miniszterelnök a harcok beszüntetését rendelte el és tiltakozó jegyzék erejében bízott a csehszlovák előrevonulás ellen.[6]

    A csehszlovákok terjeszkedésének egyik jelentősebb pontja Balassagyarmat elfoglalása lett volna, ugyanis a kelet–nyugati irányban hosszan elnyúló Csehszlovákia társadalmai és gazdasági vérkeringését csak vasúton biztosíthatták. Balassagyarmat pedig ekkor egy jelentős vasúti csomópontnak számított, hiszen a várost érintette az Ipolyság–Balassagyarmat és az Aszód–Balassagyarmat–Losonc-vasútvonalak, melyek nagy része Felvidék megszállása után is magyar területen futottak. Tovább fokozta a város jelentőségét Salgótarjánhoz és annak szénmedencéjének való közelsége. Salgótarján mind a csehszlovák, mind a magyar kormány számára stratégiailag kulcsfontosságú területnek számított, hiszen Magyarország szénigényének nagy részét ez a szénmező szolgálta ki.[8][9] Korábban, 1918 decemberében Balassagyarmat csak azért nem került a demarkációs vonal csehszlovák oldalára, mivel Beneš túl kicsi térképen jelölte be a területi igényeket, és elkerülte a figyelmét, hogy a vasút ezen a szakaszon áttér az Ipoly bal partjára.[8]

    A város csehszlovák megszállása szerkesztés

    „ Ma hajnalban 4 órakor a csehek Visk felől átjöttek az Ipoly folyón, tehát az Ipolyságon túl átlépték a demarkatiós vonalat. ”
    – Rákóczi István[10]

    A csehszlovák erők 1919. január 3-án vonultak be Nógrád vármegye egyik jelentős városába, Losoncra, majd két héttel később a szomszédos Hont vármegye székhelyét, Ipolyságot is megszállták. A csehszlovák előretörést Balassagyarmaton a városba menekülő magyar vasutasoktól tudták meg, azonban ez idő alatt Nógrád több városában anarchikus állapotok uralkodtak. Salgótarjánban bolsevik vezetők a tömeget felhasználva zavargást robbantottak ki, melyet a városba érkező iglói géppuskások sortüze oszlatott fel. Balassagyarmaton ellentétes politikai erők zihálták szét a város közéletét, ezzel lehetetlenné téve az ellenállás megszervezését.[11]

    A városban a szociáldemokraták küzdelmet folytattak az ellenállás tilalmát szorgalmazó Rákóczi István főispánnal szemben a hatalom birtoklásáért és a fegyveres ellenállás szervezéséért. Tisztviselők és katonák Vizy Zsigmond százados vezetésével a Székely Hadosztály mintájára egy „Palóc dandár” megszervezését javasolták, azonban a javaslat ellenállásba ütközött.[7][8][12] Az ellenállást titokban szervezők körében Wilson amerikai elnökre hivatkozva, a kassai Tót Népköztársaság példáját követve egy Palóc Köztársaság kikiáltásával kívántak elszakadni a pacifista Károlyi-kormánytól és elkerülni a megszállást.[8][11][12] A városban továbbra is a békepártiak gyakorolták a vezetést, ezért január 14-én a képviselő-testület kivonult a vasútállomásra a csehszlovákok fogadására és biztosítani a megszállás békés lemenetelét, azonban a megszállás ekkor elmaradt.[8][12]

    1919. január 15-én a csehszlovák katonaság több ponton átlépte a demarkációs vonalat jelentő Ipolyt, majd elfoglalták Ipolyságot, Drégelypalánkot és az Ipoly-menti vasútvonalat. Ezt követően egy alig negyvenfős különítmény bevonult Balassagyarmatra, és elfoglalták a vasútállomást, a postát, a laktanyát, valamint a vasúttól délre fekvő Süvítő-telep százméteres sávját. A megszállást követően a nemzetőröket lefegyverezték, az itt állomásozó magyar csapatokat pedig távozásra kényszerítették.[12][13] Délutánra már ki is küldték az első cseh nyelvű körözvényeket a vasúti távírókon. A történésekre reagálva a hadügyminisztérium a megszállók kivonását követelte az antant magyarországi megbízottjánál, Fernand Vix alezredesnél, aki ígéretet tett a közbenjárásra.[13]

    A város a csehszlovák megszállás alatt szerkesztés

    A megszállást követően a városba érkező cseh vezetők érzékeltették a lakossággal, hogy Balassagyarmatot Csehszlovákia részének tekintik. Az új rendszert csupán a helyi szlovák kisebbség támogatta, a lakosság nagy része azonban elfogadhatatlannak tartotta a megszállást.[14][15] Ez idő alatt elkezdték a várost átalakítani a megszállók rendszere szerint: Eltávolították a vasútállomás magyar nyelvű feliratait, nem engedték be a városba a Budapestről érkező újságokat és vonatokat, így az utóbbiaknak Szügyben kellett visszafordulniuk.[15][16] Január 25-én a megszálló hatalom lemondatta Rákóczi István főispánt, és helyére Bazovszky Lajos zsupán, korábbi losonci ügyvéd érkezett a városba, hogy átvegye az elfoglalt területek fölött az irányítást. Bazovszky Balassagyarmaton elrendelte a lakosság fegyvereinek kötelező beszolgáltatását, azonban a polgárok ezt szabotálták, és a fegyvereket félreeső helyeket, pincékben, erdészlakokban és az elhagyott csendőrlaktanyában rejtették el.[7][14] A zsupán érkezése főként a tisztviselők és a vasutasok körében okozott elkeseredést, mivel Losonc példája mutatta, hogy a város megszállása az elbocsátásukat, vagy akár kiutasításukat is maga után vonhatta.[14][15] Aggodalmuk nem volt alaptalan, Bazovszky a magyar állomásfőnököt egy cseh származásúra cserélte, a vasutasokat pedig a cseh nyelv megtanulására kötelezték. Azokat a vasutasokat, akik tiltakozásul nem voltak hajlandóak felvenni a munkát, nyilvános botbüntetéssel sújtották.[7]

    Az ellenállás kibontakozása és a támadás kidolgozása szerkesztés

    A cseh erőkkel szembeni felkelés először a vasutasok körében fogant meg. Kezdetben az Ipartestület és a szociáldemokrata pártkör helységeiben tartották a gyűléseket az ellenállás megszervezéséről, azonban az összejöveteleket a csehszlovákok felszámolták, és a vasúti forgalom fenntartása érdekében a cseh parancsnok katonai igazgatást vezetett be, továbbá a magyar vasutasokat kényszerítették a munkába állásra. A megszállók intézkedései tovább háborította a vasúti dolgozókat, és a további gyűléseket a Sivító-telepen tartották.[14][15]

    1919. január 27-én történelmi gyűlést tartottak a vármegyeházán, melyen a város szinte minden társadalmi rétege képviseltette magát. Az ellenállásra buzdító beszédek után Pongrácz György vármegyei főjegyző és a szociáldemokrata Schuch István mozdonyvezető jelkép értékű kézfogására került sor, és kijelentették, hogy nem hajlandóak felesküdni a csehszlovák államra.[15][17][18]

    Másnap, január 28-án a vasutasok küldöttséget menesztettek Magyarnándorban állomásozó Vizy Zsigmond és Bajatz Rudolf századosokhoz, segítségüket kérni a csehszlovák erők kiüldözésére a városból.[19][20] Vizy a vasutasok segélykérésére, Károlyi tiltását figyelmen kívül hagyva, riadóztatta az Ipoly-völgyében állomásozó alakulatokat, majd felvonultak Balassagyarmat határába.[7]

    A felkelés szerkesztés

    Az ostrom végül délutánig elhúzódott, ugyanis a védők heves ellenállása következtében a magyarnándori katonák komoly veszteségeket szenvedtek, és egy időre vissza is vonultak; ezekben a válságos órákban a hős balassagyarmati polgárok tartották a magyar állásokat, a délutáni órákra visszatérő katonák pedig az iglói géppuskásokkal kiegészülve már elegendő erőt mutattak ahhoz, hogy a csehek kitűzzék a fehér zászlót. Ezzel egy időben a város polgárai másutt is utcai harcba bocsátkoztak a megszállókkal, akik Augustin Lauka halála után visszamenekültek az Ipoly túlpartjára. Mire az este leszállt, Balassagyarmat középületein ismét magyar zászló lengett, a győzelem és a nógrádi városka visszavétele után szerveződő ellenállás pedig a losonci parancsnokságot is rémülettel töltötte el.[21]

     Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

    A felkelés eredménye és következményei szerkesztés

     Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

    Emléke szerkesztés

    A felkelés során hősi halált haltak emlékére a képviselő-testület már a felszabadulás első évfordulóján határozatot hozott a méltó megünneplésre. Továbbá a hősök tiszteletére 1922. október 29-én a városháza falán felavatták a Keviczky Hugó által készített turulmadaras emléktáblát, melyen részt vett és beszédet is mondott Horthy Miklós kormányzó is.[3][4] Ezt követően a polgárok évente megünnepelték a január 29-i felszabadulást, a városi gimnázium diákjai pedig karbantartották az elhunyt magyar és cseh katonák sírjait a temetőben.[4]

    A szocializmus alatt az ünnepnapot betiltották, az 1940-es évek végén a városháza emléktábláját megfordították, üres oldalára új szöveget véstek, és eltávolították róla a bronz turulmadarat. Az emléktáblát csupán a rendszerváltás után, 1991. november 15-én állították vissza az eredeti állapotába a Civitas Fortissima Kör kezdeményezésére, továbbá a városi képviselő-testület 1998-ban döntött a január 29-i ünnepnap visszaállításáról és a Civitas Fortissima azaz a Legbátrabb Város cím használatáról.[3][4]

    2002-ben avatták fel Párkányi Raab Péter Civitas Fortissima-emlékművét Balassagyarmat főterén, mely máig egyik fontos helyszíne a január 29-i megemlékezésnek.[22] A cím törvényes használatáról 2004 decemberében Urbán Árpád országgyűlési képviselő törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlés elé, melyet 2005. május 30-án, és emléktörvénybe foglaltak.[5][23]

    A csehek kiűzésének 90. évfordulóján, 2009-ben a város önkormányzata átkeresztelte a Köztársaság tér egy részét Civitas Fortissima térré, valamint a helyi születésű Matúz Gábor bemutatta a A legbátrabb város című dokumentumfilmjét.[24] Ugyancsak az ő nevéhez fűződik az 1919-es eseményeket bemutató kiállítás, a Civitas Fortissima Múzeum 2011-es megalapítása,[25] amit a bővülő gyűjtemény miatt 2015. január 29-én átköltöztették Huszár Aladár egykori villájába.[26] Az országban nem csak Balassagyarmaton emeltek emlékművet a cseh megszállókat visszaszorító polgároknak. 2015. augusztus 21-én Törökbálinton kopjafát avattak a balassagyarmati és a kercaszomori hősök emlékére.[27]

    Az felkelés százéves évfordulójára az önkormányzat jubileumi emlékévet rendez, mely 2020. június 4-éig, a trianoni békeszerződés évfordulójáig tartott.[28] Az emlékév alatt Kapa Mátyás regényt adott ki az 1919-es cselekményekről Maradj meg magyarnak címmel,[29] külön erre az alkalomra Baráz Ádám, balassagyarmati születésű zeneszerző, zongoraművész majd tíz perces zongorára írt zeneművet komponált Civitas Fortissima 100' címmel, melyet Balassagyarmat városának ajánlott, valamint a város önkormányzata a centenáriumra megalapította a Civitas Fortissima Emlékérmet.[30]

    Jegyzetek szerkesztés

    1. ↑ Hausel 2014 229–233. oldal
    2. ↑ Hausel 2014 233–234. oldal
    3. ↑ a b c Hausel 2014 235. oldal
    4. ↑ a b c d Tyekvicska 2019 8. oldal
    5. ↑ a b 2005. évi XXXIX. törvény „Civitas Fortissima” – Balassagyarmat, a legbátrabb városról  (Hozzáférés ideje: 2019. február 9.)
    6. ↑ a b Hausel 2014 229–230. oldal
    7. ↑ a b c d e Elter 2019
    8. ↑ a b c d e Tyekvicska 2008 37. oldal
    9. ↑ Tyekvicska 2019 3–4. oldal
    10. ↑ Hausel 2014 229. oldal
    11. ↑ a b Hausel 2014 230. oldal
    12. ↑ a b c d Tyekvicska 2019 3. oldal
    13. ↑ a b Hausel 2014 231–332. oldal
    14. ↑ a b c d Hausel 2014 232. oldal
    15. ↑ a b c d e Tyekvicska 2008 38. oldal
    16. ↑ Tyekvicska 2019 4. oldal
    17. ↑ Tyekvicska 2019 5. oldal
    18. ↑ Hausel 2014 232–233. oldal
    19. ↑ Tyekvicska 2008 38–39. oldal
    20. ↑ Hausel 2014 233. oldal
    21. ↑ 1919. január 29. A „legbátrabb város” kiűzi a cseh megszállókat. www.rubicon.hu. (Hozzáférés: 2021. január 14.)
    22. ↑ Hausel Sándor. Balassagyarmat köztéri alkotásai. Balassagyarmat: HÍR-ÁSZ, 84–85. o. (2006). ISBN 963 06 0728 X 
    23. ↑ Törvény készül Balassagyarmat bátorságáról. origo.hu, 2004. december 14. (Hozzáférés: 2019. március 1.)
    24. ↑ 90. éves a balassagyarmati cseh kiverés. Balassagyarmatért Baráti Kör, 2009. (Hozzáférés: 2019. március 2.)
    25. ↑ Civitas Fortissima Múzeum nyílt Balassagyarmaton. Múlt-kor történelmi portál, 2011. január 31. (Hozzáférés: 2019. március 2.)
    26. ↑ A legbátrabb város ünnepét tartották Balassagyarmaton. hirado.hu, 2015. január 29. (Hozzáférés: 2019. március 2.)
    27. ↑ Kopjafa-avatás Törökbálinton. Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2015. (Hozzáférés: 2019. március 2.)
    28. ↑ Sziládi Krisztina: Civitas Fortissima: megkezdődött a jubileumi emlékév. nool.hu, 2018. december 2. [2019. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 17.)
    29. ↑ Nagy Judit Áfonya: Regénybe foglalta a balassagyarmati csehkiverést. nool.hu, 2018. november 1. [2019. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 17.)
    30. ↑ 42/2018. (XII. 1.) önk. rendelet  az 1919. január 29-i honmentő harcok emlékének méltó megünnepléséről és a „CIVITAS FORTISSIMA” név használatáról  (Hozzáférés ideje: 2019. március 2.) Archiválva 2019. március 2-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2019. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 1.)

    Források szerkesztés

    A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Balassagyarmati_felkelés&oldid=26857187”