Főmenü megnyitása

A balassagyarmati túszdráma 1973. január 7. és január 12. között zajlott le a Geisler Eta Középiskolás Leánykollégiumban, ahol egy testvérpár, Pintye András és László, fegyveresen tartott fogva 20 lányt. Magyarországon ez volt az első modern értelemben vett túszdráma, s a mai napig is a legfelkavaróbb maradt. A tortúra záróepizódjaként Pintye András életét vesztette, miután mesterlövészek leterítették, Lászlót pedig hosszú börtönbüntetésre ítélték. Az akkori hatóság és pártvezetés számára kényes volt az ügy, hírzárlatot is el kellett rendelni. A rendőröknek és katonáknak akkoriban még nem volt tapasztalatuk ilyen incidensekkel. A túszejtést óriási társadalmi felháborodás kísérte Balassagyarmaton és környékén, mert a két túszejtő apja magas rangú párttag volt, s hivatalával visszaélve tussolta el idősebb fia korábbi botrányos cselekedeteit.

Balassagyarmati túszdráma
Helyszín Balassagyarmat, Magyarország
Célpont kollégista lányok
Időpont 1973. január 7 – 12.
Típus fegyveres túszejtés
Fegyverek FÉG AMD–65
FÉG PA–63
Áldozatok 1 (Pintye András)
Elkövetők Pintye András (1954–1973)
Pintye László (1955–)
Térkép
Balassagyarmat (Magyarország)
Balassagyarmat
Balassagyarmat
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 04′ 37″, k. h. 19° 17′ 29″Koordináták: é. sz. 48° 04′ 37″, k. h. 19° 17′ 29″

Tartalomjegyzék

ElőzményekSzerkesztés

A 18 éves Pintye András és a 17 éves Pintye László apja a szobi-miskolci határőrkerület párttitkára volt 1973-ban, édesanyjuk a pártbizottság egyik személyzeti előadója. A gyerekek nem részesültek kellő nevelésben, már igen korán számos csínytevés volt az idősebbik fiú rovásán. Bár András Balassagyarmat lakosságát valósággal rettegésben tartotta, de az apa sosem rótta meg a kilengésekért a két testvért, a túszdráma után, a rendőrségnek tett tanúvallomásban felelősnek sem érezte magát a történtekért.

Az apa jegyzőkönyvezett vallomása szerint András 1970-ben a pannonhalmi apátságtól eltulajdonított néhány régi, értékes könyvet, amiket az apa visszaszolgáltatott. 1972-ben pedig a szomszédjuktól lopott pénzt, de ezt is visszafizette állítása szerint az apa és egyik esetben sem indult eljárás András ellen. Visszaemlékezések szerint a fiúk más, törvénybe ütköző cselekedeteket is műveltek, de az apa egyenesen megfenyegette a sértetteket, hogy ne merjenek akárcsak feljelentést is tenni.

Habár András volt autószerelő ipari tanuló, tanulni nem szeretett, s bizonyítványt sem szerzett. Ahogy az iskolához, a munkához sem volt kedve, akárhová is került, mindig otthagyta a munkahelyét. 1972 decemberében is elküldték a Budapesti Asztalosipari Vállalathoz segédmunkásnak. Négy napig tartózkodott ott, de nem jelent meg a vállalatnál, sőt még a családja által kiutalt zsebpénzt (500 forintot) is egyszerűen elszórta. Apja képtelen volt megfékezni az idősebbik fiát, aki kereken kijelentette, hogy nem hajlandó se tanulni, se dolgozni. Ezért január 8-án katonai sorozásra akarta küldeni.

Andrásban ekkor fogalmazódott meg végérvényesen, hogy Nyugatra szökik, mégpedig egy látványos balhé kíséretében: túszul ejti a városi lánykollégium diákjait. Tervébe először öccsét, Lászlót, majd később több haverját is bevonta. A haverok végül nem mentek bele a tervbe. A testvérek apjuktól elloptak egy gépkarabélyt, valamint egy hadi pisztolyt, s így készültek a túszejtésre.

Valószínűleg nem véletlenül eshetett a választás a Geisler Eta nevét viselő lánykollégiumra, ugyanis odajárt egy lány, akinek Pintye András udvarolt, de az kikosarazta. András még küldött neki egy képeslapot 1972 karácsonyán, amelyben bosszút esküdött a lánynak.

A túszdrámaSzerkesztés

A kezdetSzerkesztés

1973. január 7-én este 10 óra körül András és László fegyvereikkel és más eszközökkel besétáltak a kollégium első emeletére, ahol 20, téli szünetről visszatért lány tartózkodott. A lányokat összeterelték a 14. számot viselő szobába. Ekkor még nem barikádozták el az ajtót, s a folyosóra is gyakran kimentek, így hajnalban öt lánynak sikerült kereket oldania a földszinti ebédlő ablakán keresztül. Ahogy az utcára kijutottak, belebotlottak két járőrbe, akik először hitetlenkedve fogadták a bejelentést, de végül a lányok győzködésére bementek az épületbe ugyanazon az ablakon keresztül, ahol a lányok kiléptek az utcára. András, aki éppen a folyosón tartózkodott egy lánnyal, megijedt, a szobába rohant, és testvérével együtt eltorlaszolták az ajtókat. A lány, aki Andrással volt a folyosón, hatodikként szabadult a fogságból. A rendőrök, ahogy az ajtóhoz értek, megkísérelték kinyitni, amire a fiúk lövésekkel válaszoltak. Személyi sérülés csodával határos módon nem történt.

A rendőrök ekkor nagy erőkkel kezdtek intézkedni. A helyszínre érkezett a rendőrkapitány is – aki az elkövetők apját jól ismerte – mire a testvérpár azzal fenyegetőzött, hogy két lányt kivégeznek, amennyiben a rendőrség nem távozik a helyszínről.

Tárgyalás a túszejtőkkelSzerkesztés

A belügyi vezetők átvették a hatóságoktól az ügyet és bevezették a szükségállapotot a városban. Személyesen Biszku Béla és Benkei András intézkedtek az ügyben, lévén a két túszejtő édesapja magas rangú párttag volt. Biszku hozatott profi mesterlövészeket a városba. A rendőrökön kívül a katonaságot és a munkásőrséget is riasztották, de mind a rendőri vezetők, mind a katonák tanácstalanok voltak, nem volt konkrét elképzelésük a 14 túsz kiszabadításáról. A két túszejtővel sem voltak képesek megfelelő módon tárgyalni, habár a 14. számú szoba operatív lehallgatását meg tudták oldani, így a benn elhangzottakról valamelyest tudomása volt a hatóságoknak.

A testvérek több követeléssel is előálltak a túszdráma napjaiban, amelyek lényege a következő volt:

A testvérpár harminc percet adott követelése teljesítésére. Ebben egy lefüggönyözött autóbusz szerepelt többek között, 2 sofőrrel, amellyel a Ferihegyi repülőtérre (ma Liszt Ferenc repülőtér) mennének, s csak ott engednék szabadon a foglyul ejtett lányokat. Ehhez külön kérték az út teljes szabaddá tételét. Közölték, hogy jelentős fegyverarzenáljuk van (géppisztolyok, 2 kispuska, 1 sörétes puska), de ezen állítások a hatóság félrevezetését szolgálták.

Továbbá 10 percen belül hat pisztoly és mindegyikhez 2-2 tartalék tár átadására szólította fel a rendőröket a testvérpár, amit az a lány hozna el, akivel a követeléseket tartalmazó levelet íratták.

Ferihegytől már repülőn képzelték el a továbbhaladást Ausztriába (az incidens kezdetén László még azt állította foglyainak, hogy Görögországba, mivel ott mediterrán az éghajlat). Útravalónak még nagy mennyiségű valutát (egymillió amerikai dollárt, százezer nyugat-német márkát, négyszázezer svájci frankot) követeltek olyan papírral, amely szerint a pénzt önként adta át az államvezetés. Ennek nyomatékosítására Kádár János, Fock Jenő, Losonczi Pál és Czinege Lajos aláírását követelték. Még további fegyverek átadása is szerepelt a követeléseik között (6 géppisztoly 2-2 tartaléktárral, 30 db kézigránát, 1 rádióvevő és 2 gumibot), amelyeket útközben, a Rákóczi úton kellett volna elhelyezniük a hatóságoknak.

A hatóság nem teljesítette a követeléseket, sőt ez ilyen rövid időn belül képtelenség is lett volna. Végül határidőnek január 12-ét szabták meg a túszejtők, nyomatékosításul hozzátéve, hogy amennyiben egyik követelésük se teljesül, megkezdik a lányok kivégzését.

Mivel az első nap teljesen eredménytelen volt a hatóság minden igyekezete, a második nap a helyszínre kérették a Pintye szülőket, hátha azok jobb belátásra tudják bírni a két fiút. Mivel azonban korábban a szülők nem törődtek semmit gyerekeik nevelésével, a két fiú (különösen András) semmibe vette a kérésüket, sőt durván el is zavarták szüleiket. András (ahogy apja állította) nagyon neheztelt rájuk a sorkatonaság miatt. Ekkor a balassagyarmati kórház pszichiátriai és neurológiai osztályának főorvosa, dr. Samu István próbálkozott egyezkedni a túszejtőkkel. Ő vele András és László hajlandó volt szóba elegyedni, és sokáig a doktor vitt be élelmiszert és vizet a kollégiumi szobába, illetve szolgált információval a rendőröknek a benn uralkodó körülményekről. A doktor műanyag vödröket is juttatott be a szobába, mert a lányok a mellékhelyiségeket nem használhatták már.

Január 9-én az egyik kétségbeesett lány kiszabadult; kivetette magát az ablakon, éppen akkor, amikor a rendőrség az ajtón keresztül tárgyalt a fiúkkal. Később nemcsak az ajtón keresztül, hanem László az ajtón kívül is tárgyalt a hatóságokkal.[1]

A válság elmélyüléseSzerkesztés

Minthogy a rendőrség és a katonaság napokig csak tétovázott, mindez Balassagyarmat lakossága körében óriási felháborodást keltett, ami a helyi pártvezetést is aggodalommal töltötte el. Bár a sajtó a párt utasításának megfelelően kezelte az ügyet – azaz hírzárlat volt érvényben, illetve igyekeztek úgy láttatni, hogy a hatóság ura a helyzetnek – ám a város a túszok családtagjai és barátai, s a Pintye fiúk korábbi üzelmei miatt lincshangulatban volt, ezért fennállt a veszélye, hogy megtámadják a Pintye házaspárt, akiket titokban menekítettek ki Balassagyarmatról. A túszejtők ráadásul külön követelték még a hírzárlat feloldását is, nyilván vágytak a személyes hírnévre.

Szovjet katonai tanácsadók altatógáz beszivárogtatását javasolták az épületbe, amit azonban néhányan elvetettek. Ezen módszer helytelenségét évtizedekkel későbbi, tragédiával végződött oroszországi túszdrámák, például a Dubrovka Színházban, csecsen terroristák által elkövetett támadás is igazolta.

A Pintye testvérek hajthatatlanok maradtak. Újabb követeléseik hajmeresztőbbek lettek, már páncélozott harckocsi kirendelését kérték, ezzel akartak Nyugatra távozni. A napok múlásával az elbarikádozott szobában egyre szörnyűbb állapotok uralkodtak. A lányokat az idősebb fiú folyamatosan félelemben tartotta, nem engedte ki őket szükségleteik elvégzésére, alig kaptak enni, sőt volt olyan, hogy órákig a falnál kellett térdelniük, a kimerült lányok nem tudtak aludni sem. Egyik alkalommal kis kiflit és némi tejet kaptak enni, amitől hasmenésük támadt. Ennek ellenére sem engedte ki őket András a mellékhelyiségbe, durván annyit közöltek velük, üljenek az ablak szélére és az utcára ürítve végezzék a dolgukat.

Beszámolók szerint Pintye Lászlónak megtetszett az egyik lány. A lány, remélve, hogy életét ezzel megóvhatja, elfogadta a fiú közeledését. Az egyik lány már fizikailag úgy kimerült, hogy kijelentette, lelőhetik, de távozni akar az épületből. András ekkor azzal fenyegette meg, hogy alaposan elveri, ha nem fogad szót.

Miután az egyik lányt a rendőrség kihozta az épületből, András őrjöngött, és onnantól még kegyetlenebbül bánt a lányokkal. Azt hitte, ők és öccse összejátszanak ellene, ezért már néhány lány megölését tervezte.

A túszok kiszabadítása[1]Szerkesztés

Január 11-én a túszejtők egy lányt kiengedtek a folyosóra vízért, aki viszont már nem tért vissza a szobába, így 12-re csökkent a fogvatartottak száma. A kollégiumot környező épületeket mesterlövészek foglalták el. Ezen a napon a szemben lévő tanácsházára László négy lövést adott le, de nem talált el senkit.

Január 12-én az akciót mindenképpen be kellett fejezni, így a hatóságok kihívták Lászlót a folyosóra, hogy tárgyaljanak vele, közben Andrást megpróbálták az ablakhoz csalni, egy teherautó beindításával. Az akció nem járt sikerrel. András nem ment az ablakhoz, László pedig visszatért a szobába. Később, amikor senki sem várta, András egyszer csak az ablakhoz lépett (ekkor már nem voltak zajok), s ekkor lelőtték. A boncolási jegyzőkönyv szerint három találat érte: jobb kéz, has jobb oldala, mellkas. László és a lányok ekkor elhúzták az ajtó előtti torlaszt. Lászlót a folyosón tartóztatták le.

A következményekSzerkesztés

A nyomozás és a bírósági perSzerkesztés

A túszejtést követő rendőrségi nyomozás során végzett házkutatáskor más, a testvérek által fabrikált fegyverek, így csákánynyélből készült ütlegek kerültek elő. A Pintye testvérek ezeket arra akarták felhasználni, hogy leüssenek vele két határőrt, és így fegyverekhez juthassanak.

Az ügyészség vádemelésében letöltendő börtönbüntetést kért a túszdrámát túlélő elkövetőre, Pintye Lászlóra, akit aztán a bíróság 15 év börtönbüntetésre ítélt. Hosszú büntetéséből 1984. április 12-én, azaz 11 év és 3 hónap után feltételesen szabadult. Két másik személyt már január 8-án letartóztattak, de csak később vádolták meg őket azzal, hogy közvetve részük volt a balassagyarmati túszdrámában. Egy további személynek, aki a büntetőperben ötödrendű vádlottként szerepelt, László még a negyedik napon egy levelet is hagyott hátra. András elmesélte az egyik lánynak, hogy eredetileg több embert akartak bevonni az akcióba, de azok nem vállalkoztak és a nevüket, vagy konkrét számukat sem említette.

Az ügyben Pintye Lászlón kívül még négy vádlottra rótt ki ítéletet a bíróság, ezek közül a legsúlyosabb 4 év letöltendő szigorított börtön, a legenyhébb 8 hónap fiatalkorúak fogházában letöltendő szabadságvesztés volt. Az elsőfokú ítéletek február 23-án születtek meg, jogerőre május 7-én emelkedtek.

A túszok és túszejtők viszonya az incidens alattSzerkesztés

A testvérek túszaikkal mostohán bántak, de sérelmükre komoly fizikai erőszakot nem követtek el. Olykor-olykor történt kontaktus közöttük, bátortalan kísérleteket tett mindkét fél közelebb kerülni egymáshoz. Az egyik tanúvallomás szerint András nem titkolt célja az volt, hogy Nyugatra távozta után bűnözői életmódot folytasson, ugyanis sose akart dolgozni, de a disszidáláshoz pénz kellett. További túszejtések tervei fogantak meg benne, amelyekkel újabb pénzt kereshetne, sőt olyan gyermeteg ábrándjai is voltak, miszerint államtitkokat adna el nyugati országoknak, mert apja párttitkár. A lányoknak azt is elmondta, hogy ő már három éve készült erre a balhéra, s ehhez szakkönyveket is tanulmányozott.

Lászlóval sokkal könnyebben kijöttek a túszok, őt megértőbbnek és szimpatikusabbnak tartották Andrásnál. Mindkettőjüket megpróbálták rábeszélni szándékuk megváltoztatására, majd pedig Lászlót arra is megpróbálták rávenni, hogy segítsen ártalmatlanítani Andrást. László azonban ilyesmibe nem ment bele, sőt ezt elmesélte Andrásnak. András dühe miatt a lányoknak aztán el kellett szenvedniük a hosszas térdepelést, nem aludhattak, vagy pedig András hamar felzavarta őket álmukból. Az első este olyan otromba módon viccelődött a lányokkal, hogy a kivégzés előtt szépségversenyt tartanak és a legcsúnyábbat fogják elsőnek megölni. Csökkentette az élelmiszeradagokat, s mindenféle ostoba játékot talált ki, csak hogy a lányok ne tudjanak pihenni.

A túszdráma végén a sértettek alultáplált és kissé kiszáradt állapotban kerültek kórházba. Többeknek már ekkor komoly emésztési és idegrendszeri problémái támadtak. A legfiatalabbaknál apátiás állapotok léptek fel, az orvosi diagnózis szerint ők érzékelték legkevésbé a veszélyt. Másokat viszont már a legapróbb (különösen a kattogó) zajok félelembe hoztak. Az orvosi diagnózis arra következtetett, hogy a traumatizáció csak később fog kiváltani valamilyen rossz pszichikai reakciót.

A túszdráma utóéleteSzerkesztés

Ehhez fogható, megrázó incidensre az azóta eltelt időben nem került sor Magyarországon. A túszejtés nem volt különösebben jól kidolgozott és a testvérek képességeiket túlbecsülve szinte lehetetlen vállalkozásba fogtak bele, de kellő tapasztalat hiányában a hatóságoknak is csak üggyel bajjal, napok elteltével sikerült véget vetniük a tortúrának. A korabeli újságokból ki is derül, hogy a pártvezetés abban hitt, hogy a nyugat-európaiakhoz hasonló túszejtések bekövetkeztének Magyarországon semmi esélye sem lehet.

Az esetet több szerző is feldolgozta, mint fikciót. Először Végh Antal 1986-ban, a Könyörtelenül című regényében, amiből 1989-ben Gazdag Gyula, Túsztörténet címmel készített filmet. Később Finta Kata Túszdráma Balassagyarmaton c. regényében emlékezett vissza az esetre, mint balassagyarmati lakos.

A történetről nyilvánosan először beszélő szereplőket (Lászlót, a túszul ejtett lányokat és a hatóságok tagjait is) Hatala Csenge Hírzárlat című tényregényében szólaltatja meg. Ez a könyv kizárólag a hiteles dokumentumokra és a szereplők visszaemlékezéseire támaszkodik.[2] A sértettek az események hatására hosszú ideig nem beszéltek a történtekről. Volt, aki soha nem is beszélt ezzel kapcsolatban. Hozzátartozik ehhez, hogy a kommunista párt próbálta bagatellizálni az eseményt, mivel az többszörösen is kínos volt a felsőbb vezetők számára a Pintye szülők magas beosztása és a hatósági személyek hezitálása miatt. Épp ezért az áldozatokkal a hatóságok nem bántak elég korrektül, sőt igyekeztek rájuk nyomást gyakorolni, hogy a történtekről hallgassanak.

Külső hivatkozásokSzerkesztés