Balatonbozsok

Enying része

Balatonbozsok (régen Bozsok) egykor önálló község, 1966 óta Enying része.

Balatonbozsok
Közigazgatás
TelepülésEnying
Városhoz csatolás1966
Irányítószám8131
Körzethívószám22
Népesség
Teljes népességismeretlen
Elhelyezkedése
Balatonbozsok (Magyarország)
Balatonbozsok
Balatonbozsok
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 57′ 18″, k. h. 18° 13′ 18″Koordináták: é. sz. 46° 57′ 18″, k. h. 18° 13′ 18″

Története szerkesztés

Balatonbozsok ugyancsak régi település volt Veszprém vármegyében. Pred. Bosus néven már 1082-ben szerepel. 1435-ben a Fejérvári egyház birtokában volt. Az 1488-as évben egytelkes nemesek lakták. A török időkben elpusztult, de a 17. század elején már ismét virágzó egyháza volt. Birtokosai a Jankovics család és más kisebb nemesek voltak.[1] Az 1848-as szabadságharcban részt vettek a balatonbozsokiak is. Leshegy alatt várták Jelačić seregét. Bozsok nemesurak fészke volt, kevés volt a parasztság, ezért a Bakonyból hoztak munkásokat aratásra, nyomtatásra. Az 1828-as évben 400 fő lakosa volt, a földművelés mellett virágzott a takács céhmesterség. A kiegyezésig Balatonbozsok volt a járásszékhely, illetékessége alá tartozott Enying is.

A „Budai Posta út” Bozsokon vezetett keresztül. Míg a dombóvári vasútvonal nem épült meg, addig Bozsokon keresztül szállították a gabonát délről Veszprémbe. Bozsokon volt az átutazók pihenőhelye. Minden harmadik ház vendégfogadó volt ebben az időben. Az utolsó két beszálló vendéglő az 1930-as években szűnt meg.

Temploma Árpád-kori, a 64-es úttól nyugatra levő dombon áll. A törökök a tetőzetét lerombolták, majd a lakosság később új tetőt épített rá. Az ablakmélyedések eredetiek. Nyolcvan centiméter vastag fala kőből épült. A templom melletti dombon volt az első település, egészen a török időkig. Szántáskor épületmaradványok és török időkből származó sarkantyúk kerültek elő.

A mai település gerince a 64-es fő közlekedési út mentén húzódik. A törökök kiűzése után a mai gerincvonalon indult fejlődésnek a község. Itt épültek lakóházak, majd amikor a község járási székhellyé vált, a jelenlegi Fő utca 37. számú épület helyén volt a főszolgabírói hivatal, a járásbíróság pedig a Fő utca 27. számú ház helyén.

A második világháború után a 64-es úttal párhuzamosan keletre alakultak ki a Mikszáth Kálmán és a Gárdonyi utcák. Ezek az úgynevezett „FAGI”-házak (1945. évi kedvezményes házhely-juttatások). Majd ezután ugyancsak a Virág utca, párhuzamosan a 64-es úttal. A Fő utcától nyugatra nyílik a Kertalja utca, keltre pedig a Kun Béla, Arany János és Móra Ferenc utcák. Az utóbbi négy utca az 1950-es–60-as években alakultak ki.

1966. év október 1-jén közigazgatásilag Enyinggel egyesült. és azóta már majdnem teljesen összeépült.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Szeghalmi Gyula: Dunántúli vármegyék, 1937.

Nevezetes személyek szerkesztés