Balatonvilágos

	Balatonvilágos
	A magaspart a Táncsics Mihály utca végén
; Balatonvilágos címere	; Balatonvilágos zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Vármegye	Somogy
Járás	Siófoki
Jogállás	község
Polgármester	Takács Károly (független)
Irányítószám	8171
Körzethívószám	88
	Népesség
Teljes népesség	1347 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	39,47 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	29,21 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Balatonvilágos Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 46° 58′ 52″, k. h. 18° 10′ 17″Koordináták: é. sz. 46° 58′ 52″, k. h. 18° 10′ 17″
	Balatonvilágos Pozíció Somogy vármegye térképén
	Balatonvilágos weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonvilágos témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Balatonvilágos (németül: Wilagosch am Plattensee) község Somogy vármegyében, a Siófoki járásban. Hozzá tartozik Balatonaliga is. Idegenforgalmi szempontból a Balaton turisztikai régióhoz és a Balaton turisztikai és idegenforgalmi marketing régióhoz tartozik. Közös önkormányzati hivatalt tart fent a község önkormányzata, a hivatal székhelye ugyanis Siófokon található. A község területe megközelítőleg 2921 hektár, lakónépessége hozzávetőleg 1158 fő, a területén található lakások száma pedig körülbelül 612 darab. Közigazgatási területét átszeli az M7-es autópálya, a parton az üdülőtelep nyaralói, a dombon a község házai sorakoznak.

A fiatal település két üdülőtelep, Aliga és Világos egyesüléséből jött létre. A sekély víz, a homokos meder, a csendes környezet kiváló kikapcsolódást nyújt a kisgyermekes üdülni vágyók részére. A község története valójában 1961-tõl számítható, hiszen addig Balatonfőkajárhoz tartozott, ekkor vált önálló községgé. Aliga és Világos az 1950-es években is csak pár nyaralóból álló fürdőtelep volt. Elnevezése szintén jellegzetes. Aliga neve valószínűleg egy létező csárdáról kapta nevét, Világos pedig az itteni föld világos színéről. Balatonvilágos Világos-major néven először az 1857. évi kataszteri felmérésben szerepelt.

Fekvése szerkesztés

A Balaton déli partjának legkeletibb települése, területén halad át az M7-es autópálya. Budapest felől érkezve, 90 km megtétele után az első település a tó partján. Központján a 7118-as számú mellékút halad keresztül, amely a 7-es főúttal és a 71-es főúttal is összekapcsolja a települést.

A part a volt MSZMP-üdülő romos központi épülete felöl, a fa mögött a Kádár-sziget bújik meg

Három megye találkozásánál fekszik, Siófok (Somogy vármegye) nyugatról, Enying (Fejér vármegye) délkeletről, Balatonfőkajár (Veszprém vármegye) pedig északról határolja.

A tó medre itt is, mint a déli part túlnyomó részén homokos, a part közelében sokáig sekély, lassan mélyül, így azok is, akik nem tudnak úszni, akár több száz méterre is biztonságban bemerészkedhetnek. A településen több mint 400 család él, de nyáron a lakók száma jellemzően megtöbbszöröződik. Balatonvilágoson a legszebb kilátás a Panoráma-kilátóról nyílik: itt merített ihletet balatoni képeihez például Mészöly Géza és Csók István festő is. (Utóbbiról nevezték el a magasparton húzódó sétányt.)

A település földrajzilag két részre osztható. A magasparton elterülő falura (ez a nagyobbik rész) és a parti nyaralósorra, amelyek között mintegy 30 méter szintkülönbség van. (A tó keleti partját övező magaspart ezen a szakaszon a legmagasabb.) Átjárás e két rész között a Club Aligán (volt pártüdülő) át, egy meredek aszfaltozott úton, vagy gyalogosan a polgármesteri hivataltól lefutó lépcsőn át lehetséges. Nagyobb kerülővel, Siófok felé az alsó nyaralósorról is van csatlakozás szűk aszfaltozott úton.

Története szerkesztés

Balatonvilágos Világos major néven először az 1857. évi kataszteri felmérésben szerepelt. Nevét az itteni föld világos színéről kapta (a hozzá tartozó Aliga pedig valószínűleg egy egykori csárdáról).

A déli vasút 1863-as megépítését követően, a 20. század első éveiben elkezdték a Balaton partjának kimérését, a terület feltöltését és (először a vízparton) egy nyaralótelep kiépítését. A századfordulóra már két vasútállomás is épült a mai község területén: Balatonaliga és Balatonvilágos, később pedig egy feltételes megállóhellyel, Gamászával bővült a sor. A Világoshoz tartozó Alsótelepen 12 épület, egy szálloda és egy beszálló vendéglő állt, miközben Aligán akkor építették a Rákóczi és a Terézia szállodát. A következő tíz évben felépült a Klára-telep (a mai Rákóczi utca környéke), ahol többnyire nagyobb épületeket emeltek: ezek főként a módosabb polgárok, köztisztviselők tulajdonában álltak. Ugyancsak megkezdődött az Alsó-telep (a mai Zrínyi utca) beépítése, itt azonban jórészt tanárok, vasutasok, mérnökök kisebb épületei jelentek meg.

1912-ben megalakult a Balatoni Yacht Club (BYC): ez volt az első polgári egyesület, amelynek jelentős érdemei voltak a balatoni vitorlássport fejlesztésében. Nem véletlen, hogy Balatonvilágoson rendezték meg az ország első női vitorlásversenyét, sőt, a klub kérésére a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium 1913-ban még egy kikötő megépítésére is ígéretet tett. Igaz, ez a kikötő csak a második világháború utánra lett kész, ráadásul nem is az üdülők használatára.

Az volt MSZMP-üdülő egyik nyaralója

Aliga és Világos önállósodási kérelmét az 1929. évi 16. törvény alapján Darányi Kálmán földművelésügyi miniszter 1936-ban hagyota jóvá, miután a Balatoni Szövetség az 1929. decemberi Balatonfüreden tartott ülésén tárgyalt róla. Korábban a település közigazgatásilag Balatonfőkajárhoz tartozott. A harmincas években a gyors fejlődés nem kis mértékben az állandó lakosok és az üdülőtulajdonosok közötti jó kapcsolatnak és együttműködésnek volt köszönhető. Később ez a fejlődés megtorpant, és egészen a hatvanas évek végéig nem is jelentkezett újra.

A mai Balatonvilágost 1961. március 1-én hozták létre három településrész, Balatonaliga, Balatonvilágos és Dióstelep egyesítésével. A hatvanas évek végétől az akkori gazdaságpolitikának megfelelően számos nyaralótelket alakítottak ki, és a helyi Petőfi termelőszövetkezet is lakótelkeket alakított ki a tagjai számára. A hetvenes években a telekkialakítások következtében a község jelentős fejlődésnek indult: főleg nyaralóingatlanokat értékesítettek az OTP közreműködésével. A rendszerváltást követően megnyílt az egykori MSZMP üdülője, amely még 1948 és 1952 között épült fel.^[3]^[4]^[5] A legutolsó szálloda pedig 1980-ban készült el.^[6]^[7]^[8] Így jött létre az azóta üzemelő Club Aliga és a régóta vágyott szabadstrand. Kádár János és Fidel Castro hajdani nyaralója kivételével a volt Aliga II. pártüdülő romos épületeit 2020 elején kezdték el lebontani.^[9]^[10]^[11]

2013. január 1-jéig Veszprém megyéhez tartozott, ekkor szavazás útján Somogy megyéhez csatolták át.

Címer szerkesztés

A pajzs alakja a község rövid múltja miatt a modern formát viseli. Mivel a község önálló múltja csak 35 évre tehető, s az azt megelőző időkben Balatonfőkajárhoz tartozott, jelképet kialakítható nevezetessége, jellegzetessége, hagyománya nem volt.

Régészetileg annyi bizonyítható, hogy a mai Club Aliga kikötőjénél és a balaton-aligai állomás területén római kori leletekre bukkantak, használati tárgyak bizonyítják, hogy itt élet volt (esetleg falu). Így maradt fent egy szőlőlenyomatú tál maradványa, mely a veszprémi múzeumban megtalálható. Ezért a címer bal részében a szőlő a helyi szőlőtermelésre utal.

A nap szerteágazó sugaraival a kimutathatóan magas számú napsütötte órákat (címer jobb oldalán), a vitorlás a vízpartot (bal alsó rész), a kék szín pedig a Balatont, annak vizét jelképezi. A címert a magas partot szimbolizáló zöld sáv osztja felső és alsó részre.

Közélete szerkesztés

Polgármesterei szerkesztés

1990-1994: Kovács Béla (független)^[12]
1994-1998: Kovács Béla (független)^[13]
1998-2002: Fekete Barnabás (független)^[14]
2002-2006: Fekete Barnabás (független)^[15]
2006-2010: Fekete Barnabás József (független)^[16]
2010-2014: Fekete Barnabás József (független)^[17]
2014-2019: Fekete Barnabás József (független)^[18]
2019-től: Takács Károly (független)^[1]

Népesség szerkesztés

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között

Lakosok száma	1195	1178	1153	1307	1316	1347
	2013	2014	2015	2021	2022	2023

Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 81,3%-a magyarnak, 1,5% németnek, 0,3% bolgárnak, 0,2% cigánynak, 0,2% szlováknak mondta magát (18,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).

Vallás szerkesztés

A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 27,5%, református 7,8%, evangélikus 0,9%, görögkatolikus 0,4%, felekezet nélküli 23,1% (39,3% nem nyilatkozott).