Balkáni front (első világháború)

A balkáni front az I. világháború egyik frontvonala volt, mely a Balkán területén húzódott, ahol a központi hatalmak és az antant hatalmak 1914-től az I. világháború végéig harcoltak váltakozó sikerrel egymással.

A balkáni front
I. világháború
A szerb hadsereg visszavonulása Albániába.
Dátum	1914. augusztus 3. – 1918. november 3.
Helyszín	Szerbia, Románia, Bulgária, Albánia, Görögország, Oszmán Birodalom
Eredmény	Megsemmisítő erejű antant győzelem
Harcoló felek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Bulgária Osztrák–Magyar Monarchia Német Birodalom Oszmán Birodalom Szerbia Románia Montenegró Görögország Franciaország Egyesült Királyság Orosz Birodalom
Parancsnokok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Paul von Hindenburg Erich von Falkenhayn August von Mackensen Franz Conrad von Hötzendorf Oskar Potiorek Nikola Zsekov Georgi Todorov Vladimir Vazov Radomir Putnik Živojin Mišić Stepa Stepanović Janko Vukotić Alekszej Bruszilov Louis Franchet d’Espèrey Maurice Sarrail Constantin Prezan Panagiotis Danglis
A Wikimédia Commons tartalmaz Balkáni front témájú médiaállományokat.

Előzmények

A Balkán-félszigeten az egykori Oszmán Birodalom látványos hanyatlása a középkorban eltűnt országok (Albánia, Görögország, Montenegró, Szerbia és Bulgária) újjászületését eredményezte. A balkáni államok létrejöttével egy időben a szomszédos hatalmak (Olaszország, Monarchia és Oroszország) komoly erőfeszítéseket tettek, hogy Nagy-Britannia és Franciaország mellé egyenrangú nagyhatalomként felzárkózzanak. Ezen országok a 19. század végétől tudatosan törekedtek arra, hogy a balkáni nemzeteket vágyott nagyhatalmi szférájukba bevonják. Törekvéseik egyaránt sértették egymás érdekeit és a balkáni nacionalisták érzelmeit is.

A 20. század elején a Monarchia lépéselőnyre tett szert vetélytársaival szemben. Bécs-Budapest sikeresen integrálta birodalmába Bosznia-Hercegovinát. Ezzel súlyosan sértette a helyi szerbek érdekeit. Az annexió után a bécsi imperializmus Szerbia ellen fordult. Szerbia a boszniai szerbek Bécs ellen hangolásával válaszolt. A szarajevói merénylet után jó esély mutatkozott arra, hogy a Monarchia végre a hatalmi szférájába erőszakolhassa a renitens Szerbiát. A júliusi ultimátumot Szerbia nyájassá vált hangneme ellenére a Monarchia nem vonta vissza, majd a szövetséges Németország támogatását maga mögött tudván hadat üzent Szerbiának.

A hadüzenetet követően megkezdődött a szövetségi rendszerek hadseregeinek felvonulása, előbb csak a Drina és a Száva mentén, majd Európa és a világ távoli szegleteiben is. A Balkánon az egész világot lángba borító szikra pattant ki.

Bulgária hadba lépése

Bulgária a háború előtt jó kapcsolatokat ápolt az Osztrák–Magyar Monarchiával. A viszony azonban gyorsan kihűlt, amikor a dualista állam Bulgária érdekeit is sértve növelte egyre befolyását a Balkánon. A háborúban azonban a kis Szerbia váratlan erejű ellenállást gyakorolt a két frontos háborúra kényszerült a Monarchia ellen.

Az antant sikertelen törökök elleni akciója meggyőzte a bolgár vezetőket arról, hogy országuk a központi hatalmak oldalán lehet képes kiharcolni a második balkáni háború végén elszenvedett területi veszteségek revízióját. 1915-ben szövetséget kötöttek a Monarchiával és megkezdték közös hadműveleteiket Szerbia végső legyőzésére.

A balkáni front csatái

A török birodalom európai részén a 19. században sorra szabadultak fel több száz éve elnyomás alatt élt népek. Az európai nagyhatalmak, elsősorban Oroszország és a monarchia úgy tekintettek a Balkánra mint új prédára.

Kapcsolódó szócikkek

• Első világháború