Wikipédia

Balog István (színművész)

(1790-1873) magyar színész, drámaíró
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. március 2.

Balog István (néhol Balogh, Lőcs (ma Horvátországban Luč), 1790. december 8.[3] – Pest, 1873. június 21.)[4] színész, színigazgató, drámaíró és fordító.[5]

Balog István
Született1790. december 8.[1][2]
Lúcs
Elhunyt1873. június 21. (82 évesen)[1][2]
Pest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
GyermekeiBalogh Gusztáv
Foglalkozása
Színészi pályafutása
Aktív évek1810 – 1865 k.
Tevékenységszínész, drámaíró
A Wikimédia Commons tartalmaz Balog István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk a színészről szól. Hasonló címmel lásd még: Balogh István (egyértelműsítő lap).

Élete

szerkesztés

Apja Balog László, anyja Terézia. Pécsett járt iskolába, s itt volt alkalma a német színtársaság előadásait meghallgatni a Duna-parti Rondellában és a színészetet megkedvelni. 1808 táján jött Pestre, ahol magyar szinészeket talált és azok előadásait látogatta. Eljátszotta a Hóra című színmű Zabolási közhuszár szerepét, melybe bele is sült. 1809-ben a Napóleon elleni nemesi felkeléshez csatlakozott és ennek megszűntével beállt magyar színésznek 1810-ben. 1811-ben Kultsár Istvánhoz szerződött, ahol a Bohó Misiben lépett föl. Már 1811-ben rendezte az első csapatot Pestről Komáromba és Győrbe. Innen visszatérve Pesten maradt 1815-ig. 1815-ben a debreceni »Köztársaság« nevű színtársulatot átvette és leginkább faluhelyekre vitte a színészeket, mondván: »A város úgyis művelt, a városiaknak nem köll tanítás, de műveljük a falut, mert annak sohasem jut ki a szellemi élvezetből.« 1816-ban Komáromban volt társaságával, majd mint egy színésztársulat igazgatója Felső-Magyarországot látogatta meg. 1818-ban megfordult a Dunántúlon. Pécsett neki köszönhetően hangzott el az első magyar előadás.[5] Ugyanazon évben ő nyitotta meg a székesfehérvári színházat, 1819-ben innen is távozott. Ezentúl folytonos vándorlás volt élete, melyet visszaemlékezéseiben élénken írt le. 1820 után Kolozsvárt játszott. 1828. január havában Kaposvárott nótáriussá választották meg. 1829. november 5-től már ismét járta a falvakat és kisebb mezővárosokat. Az igazgatás azonban nem jövedelmezett, tehát elszerződött színésznek előbb Horváth, majd Komlóssy társulatához. 1834-ben Budán vendégszerepelt, 1839-ben a Nemzeti Színházhoz került,[5] ahol mint működő színészt alkalmazták, a légszeszvílágítás kezelését ő reá bízták. Miután hallása megromlott, 1854. március 18-án 453 forint 60 krajcárral nyugalomba vonult. 1857. augusztus 31-én ünnepelték 50 éves színészi jubileumát a Nemzeti Színházban, a Cserny György című saját operájában. 1858-ban újra fellépett Keszy József társulatánál. 1861 áprilisában Újpesten egy korcsmában harmadmagával játszott. 1862-től mint a Nemzeti Szinház tisztviselője a pénztárnál működött. Koporsójánál Feleky Miklós tartott búcsúbeszédet. Eltemették a Kerepesi-temetőbe, díszsírhelyre. Katona József benső barátja volt és sokan szerették úgyis, mint színészt, színműírót és mint embert.

Első neje: Tenkler Lizi, aki szépségénél fogva a vidék legünnepeltebb színésznője volt, második neje: Magda Emília. Gyermekei: Jozefa, Gusztáv, Béla (született 1830. április 7-én, később színész lett), Etelka leánya (sz. 1848) Bakonyi István neje volt.

Fontosabb szerepei

szerkesztés
  • Pedrillo (Eckartshausen: Arany idő)
  • Ádám (Schenk–Weidmann: A falusi borbély)
  • Boritzki Dani (Weisse–Simai K.: Házi orvosság)
  • Zajtay István (Gaál J.: A peleskei nótárius)

Munkái

szerkesztés

Több darabot irt és fordított; ezek közül eredetiek:

Fordítások

szerkesztés
  • A bakőz (1833)
  • Hajótörést szenvedők (1834)
  • Hamis pénzverők (1835)
  • Tréfa és valóság
  • Miss Baba
  • Enzersdorfi postalegény
  • Kalapos és harisnyatakács
  • Szerettetni vagy meghalni
  • Festő és ikertestvére
  • Bot, szemüveg, keztyű
  • Anikó
  • Lovag és szolga
  • Ritka betegség
  • Vadkömény árendás
  • Zsák meglelte foltját

Színészi visszaemlékezéseit különböző időkből a Magyar Thalia (1853), Napkelet (1857-1858), Hölgyfutár (1857, 1859), Szinházi Látcső (1863) és Magyarország és a Nagyvilág (1878-1879) című lapok közölték.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/00799.htm, Balog István, 2017. október 9.
  2. ↑ a b BnF források (francia nyelven)
  3. ↑ Lőcsi római katolikus egyházközség keresztelési anyakönyve, 1790. év.
  4. ↑ Pest-józsefvárosi római katolikus plébánia halotti anyakönyve 819/1873.
  5. ↑ a b c d e Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 68. o. ISBN 978-963-06-7919-0

Források

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Balog_István_(színművész)&oldid=26937426”