Balogh Mária (újságíró)

(1936–2021) magyar újságíró

Balogh Mária (Budapest, 1936. február 28.2021. október 17.) Aranytoll-díjas újságíró, szerkesztő, az első magyar női tévériporter, a Magyar Televízió örökös tagja.

Balogh Mária
Született1936. február 28.
Budapest
Elhunyt2021. október 17. (85 évesen)[1]
Állampolgárságamagyar
HázastársaLitvai Tamás (elvált)
Foglalkozása
Kitüntetései
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés
Értettem és értek az emberek nyelvén, kérdezni és beszélni.[2]

– Balogh Mária

Munkáscsaládból származik, édesapja Csepelen volt vasöntő, édesanyja gyári munkás. A közösségért felelős gondolkodást, magatartást, és a szociális érzékenységét otthonról hozta ma­gával. Két testvérét korán elveszítette, az egyik szívbetegen született, a másik agyhártyagyulladásban halt meg 1944 telén. A csepeli bencésekhez járt gimnáziumba. Szülei elváltak és ő édesanyjával Pécsre került. 1953-ban az alakuló pécsi rádióhoz bemondókat kerestek. Harmadikos gimnazistaként jelentkezett az állásra. Bemondónak nem, de riportergyakornoknak felvették és idővel véglegesítették.

„…anyukámmal leköltöztünk Pécsre. 1953-ban bementem a Magyar Rádió pécsi stúdió­jába, hogy bemondó akarok lenni. Kellett a pénz. Azt mondták, nem lehet, nem jó a hangom, gyerekes. Erre elsírtam magam, nagy copfokkal, rakott szoknyában. Végül csak elkezdtem dolgozni, de a megírt anyagaimat kezdetben pécsi színészek, köztük Tomanek Nándor olvasták be a rádióban.[3]… Fél évig kétmondatos híreket kellett írnom. Ma ezt a nagyon hasznos lépcsőfokot nem járatják meg kötelezően a pálya­kezdőkkel.[4]

Ide, a pécsi rádióhoz is eljutott a hamarosan induló és rendszeres adását megkezdő Magyar Televízió híre, mely munkatársakat keresett. Balogh Mária 1958-ban Budapestre került. Előbb a Magyar Rádióhoz, majd – a Bajza utcai MÚOSZ székházban egy szerencsés véletlen találkozásnak köszönhetően, – a Magyar Televízióhoz. Így emlékezett:

„1958-ban egy főnök, a pesti központból lelátogatva odavetette: – Hé kislány, hamarosan indul a televízió, magának ott lenne a helye! – Nem sokkal később összecsomagoltam hát, és felvonatoztam Budapestre. Beállítottam a rádióban ehhez az emberhez, hogy itt vagyok, maga mondta! Nagyon elképedt, hogy ez nem így működik. Ha a pécsi rádiótól nem úgy jövök el, ahogy, akkor rögtön vissza is fordulok – de a büszkeségem nem engedte. Maradtam és elkezdtem a rádiónál riportocskákért koldulni, de alig valamit kerestem. Az albérletemben fűtésre nem futotta, így a napokat a Bajza utcában, az újságírók klubjában töltöttem. Nagy élet volt ott akkoriban.[5] Odajött hozzám egy ismeretlen ember, hogy hogy vagyok. Elkezdtem vele kiabálni, hogy engem felbolondítottak Pestre, ahol senki sem segít. Egy hét múlva hívattak, mint kiderült, hogy akivel ordítoztam, az felelt a pártközpontban a sajtóért. Így lett állásom a televíziónál.[6]

1959-től volt a Magyar Televízió munkatársa, ő volt az első női tévériporter. A televízióban először a nőkről készített műsorsorozatot, amelynek címe Lányok-asszonyok volt. Riportjainak állandó visszatérő témái az egyszerű emberek sorsával, problémáival foglalkoztak. Legendás televíziós műsorában, – amelynek címe Ebédszünet volt, – a riportalanyai, a saját környezetükben beszélhettek a közszolgálati televízió nyilvánosságán keresztül, a hétköznapi életüket, munkájukat érintő gondjaikról, problémáikról. Készített riportokat híres emberekkel művészekkel is, például Gagarinnal, Jókai Annával és Várkonyi Zoltánnal.

Számos napi aktuális belpolitikai és érdekvédelmi műsor, dokumentumfilm fűződik a nevéhez.

Vezette a televízió Ifjúsági Osztályát, és igazgatója volt a Miskolci Tévéfesztiválnak. 1995-ben ment nyugdíjba.

2013 óta a MÚOSZ Tiszteletbeli tagja volt, 2019-ben Aranytoll-díjat kapott.

Magánélete

szerkesztés

Férje Litvai Tamás mérnök volt, akivel 1968-ban kötöttek házasságot és akitől később elvált. Egyedül nevelte mozgássérült, fogyatékkal élő unokaöccsét, aki négyévesen került hozzá. Élete utolsó évtizedében Székesfehérváron élt.

Fontosabb televíziós munkáiból

szerkesztés
 
1974-ben Érdi Sándorral és Petur Istvánnal készít riportot Balogh Mária.
 
1959-ben gépgyári munkásokkal beszélget Balogh Mária
  • Lányok-asszonyok
  • Sokszemközt
  • Munkások, vezetők egymás közt
  • Mi újság?
  • A Hét
  • Ebédszünet
  • Beszédtéma – beszéljünk róla!
  • Sorsok

Díjai, elismerései

szerkesztés
  • Kiváló Dolgozó
  • Munka Érdemrend (bronz és ezüst fokozat)
  • SZOT-díj (1972)
  • Magyar-Szovjet Kormányközi Bizottság Díszoklevél
  • Kiváló Munkáért
  • Aranytoll díj (2019)