Balogh Sámuel

(1796-1867) magyar református lelkész, író, az MTA levelező tagja

Fertősalmási Balogh Sámuel (vagy Almási Balogh) (Nagybarca, 1796. június 6.Serke, 1867. október 15.)[1][2] református lelkész, író, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Balogh Sámuel
Született Fertősalmási Balogh Sámuel
1796. június 6.
Nagybarca
Elhunyt 1867. október 15. (71 évesen)
Serke
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Tudományos pályafutása
Szakterület irodalom
Szakintézeti tagság Magyar Tudományos Akadémia (1858. december 18. – )
Akadémiai tagság Magyar Tudományos Akadémia (levelező tag, 1858)

A Wikimédia Commons tartalmaz Balogh Sámuel témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Apja Balogh Mózes, nagybarcai református lelkész, anyja Kökényesdy Erzsébet volt. 1796. október 13-án keresztelték. Iskoláit Rimaszombatban kezdte és Sárospatakon végezte 1819-ben; közben egy évet a késmárki líceumban, egyet Mikolán, a Szirmay-családnál mint nevelő töltött. Pataki tanulmányai befejeztével a putnoki partikulában tanított, egy év múlva segédlelkésznek rendelték Zsipbe. Otrokocson (1825), Sajókesziben (1826), Naprágyban (1832), majd Serkén (1834) választották lelkésznek. Haláláig e gömöri-honti kisközség protestáns lelkipásztora maradt.

1858. december 18-án választották az Akadémia levelező tagjává.

Testvére volt Almási Balogh Pál híres orvosprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja és Balogh József költő.

Irodalmi működését nyelvtani dolgozatokkal kezdte a Tudományos Gyűjteményben 1819-ben és ugyanott filozófiai, esztétikai, irodalmi s vegyes tárgyú cikkei is megjelentek (1822−25. 1827. 1831. 1839.); továbbá a következő lapokba és folyóiratokba írt: Szépliteraturai Ajándék (1819. 1821−23.), Sas (1831−32.), Kritikai Lapok (III. X. k. 1833.), Literaturai Lapok (1836. 1841.), Századunk (1839.), Tudománytár (1837-43.), Budapesti Hiradó (1846. 13. sz.) és a Magyar Akadémiai Értesítő (1859. III. és új folyam 1866. V. k.). Szépirodalmi tanulmányai jelentek meg az Érzékeny történetek című kötetben (Kolozsvár, 1832.) és az Aurórában (1834.) A Közhasznu Esmeretek Tárában 174 cikke jelent meg. − A szépről és fenségesről írt filozófiai pályaművét az Akadémia 1842-ben 100 arannyal és ezüst serleggel jutalmazta.

Érdekesség, hogy ő ismertette meg a magyar irodalmat Kiss Józseffel, a később híressé váló költővel.[3]

Munkái szerkesztés

  • Áhítatosság órái. Buda, 1828–30. (1. 2. 3. és 6. kötet. A. B. S. alájegyzéssel.)
  • A Különcz. Rajzolatja az Emberi szívnek. Lafontaine után. Pest, 1829. (3 kötet) Első Rész Második Rész Harmadik Rész
  • Az ezüst lakodalom. Nézőjáték öt felv. Kotzebue után. Kolozsvár, 1831.
  • Érzékeny történetek I. A szegény Dorkó J. S. után. II. Margit, Kotzebue után. Kolozsvár, 1832.
  • Halotti tanítás, néhai Losoitczy Judit asszony, tekint. Tornallyay Antal ur hitvese felett. Rozsnyó, 1837.

Kéziratai: Még egy szó a menyasszony fektetésről Gömörben és vegyes tárgyú költemények az Országos Széchényi Könyvtárban.

Az almási Balogh-család szerkesztés

Források:[4]

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Balogh Dávid
(?–1810 k.)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Balogh Mózes
(?–1809 után)
 
Balogh Ábrahám
(?)
abaújszántói ref. lelkész
 
Balogh Dániel
(1780–?)
nagyszöllősi ref. lelkész
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Balogh Pál
(1794–1867)
orvos
 
 
 
 
 
 
 
Balogh Sámuel
(1796–1867)
serkei ref. lelkész
 
Balogh József
(1797–1884)
költő
 
Balog Ferenc
(1801–?)
Gömör megye ügyésze
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Balogh Zoltán
(1833–1878)
költő
 
Balogh Tihamér
(1838–1907)
orvos
 
Albin
(1846–?)
 
Béla
(1828–1892)
putnoki ref. lelkész
 
Sámuel
(1840–1899)
adófőfelügyelő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Balogh Loránd
(1869–1945)
építész
 
Balogh Elemér
(1871–1938)
a Hangya Szövetkezet vezérigazgatója
 
 
 
 
 
József
(1875–?)
tüzérfőhadnagy
 
Aladár
(1880–?)
méneskari főhadnagy
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Jegyzetek szerkesztés

  1. Nagybarcai református keresztelési anyakönyv, 1796. év
  2. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  3. http://archives.milev.hu/index.php/kiss-jozsef;isad
  4. Kempelen Béla: Magyar nemes családok I–XI. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911–1932. [1], Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.   [2], [3], [4], [5], Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [6], [7], [8]

Források szerkesztés