Barabás Béla (jogász)
Barabás Béla (Arad, 1855. december 12. – Arad, 1934. május 28.) jogász, közíró, országgyűlési képviselő, szenátor.
| Barabás Béla | |
.jpg) | |
| Arad főispánja | |
| Hivatali idő 1917 – 1918 | |
| Született |
1855. december 12. Arad |
| Elhunyt | 1934. május 28. (78 évesen) Arad |
| Párt |
Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt (1880-as évek-1918) Országos Magyar Párt (1922-1934) |
| Választókerület |
Gyoma (1892-1901) Nagyvárad (1901-1905) Arad (1906-1918) |
| Foglalkozás | jogász, politikus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Barabás Béla témájú médiaállományokat. | |
Életútja szerkesztés
A kolozsvári unitárius gimnázium diákja volt, majd a budapesti egyetemen jogot végzett 1879-ben. Szülővárosában a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt vezetője, 1892-től egy év megszakítással összesen huszonöt éven át magyar országgyűlési képviselő. Sorozatban ötször, az 1892-es, 1896-os, 1901-es, 1905-ös és az 1906-os választások alkalmával nyert mandátumot, míg az 1910-es választásokon elbukott, de 1911-ben egy időközi képviselőválasztáson újfent bejutott a Magyar Országgyűlésbe. 1914-ben Károlyi Mihály miniszterelnök kísérője amerikai útján. 1917. július 25-től 1918. november 5-ig Arad törvényhatósági jogú város főispánja.[1][2]
Erdély Román Királysághoz való csatolása után a maradás mellett döntött és hamar a kisebbségi magyar politikai élet egyik vezető alakjává vált. 1922-től az erdélyi Országos Magyar Párt (OMP) egyik alelnöke, 1926-tól a bukaresti Román Parlament szenátora. Budapesten a régi Képviselőházban ő mondta el az utolsó beszédet, majd a felavatott mai Országház első beszédét is ő mondta el.[3] Jelentős publicisztikai tevékenységet fejtett ki országos és helyi lapokban. Egy ideig szerkesztője volt az Arad és Vidéke című politikai napilapnak, főszerkesztője az Aradi Magyar Újságnak (1926-27).
Nevét a kommunistaellenes 1989-es romániai forradalom óta Aradon utca viseli.[4] Sírja az aradi „Felsőtemetőben” található.[5][6]
Főbb munkái szerkesztés
- Emlékirataim (Arad, 1929)
- Amikor Kossuth Lajost hazahívták (Cegléd, 1923)
- Emlékirataim. 1855–1929; sajtó alá rend., utószó, függelék, jegyz. Zakar Péter; 2. jav. kiad.; Alma Mater Alapítvány, Arad, 2005
- Az aradi szabadságharcos. Küzdelmek a magyar parlamentben és a román impérium alatt; szerk. Szakács Árpád, szöveggond. Bak Krisztián Sándor; Kárpátia Stúdió, Köröstarkány–Balatonfőkajár–Bp., 2022
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Arad vármegye főispánjává 1917. július 25-én kelt legfelsőbb elhatározással Purgly Lászlót nevezte ki a király. Az Ujság, 1917. július 27. 187. szám, 4. oldal
- ↑ albisi Barabás Béla: Emlékirataim 1855−1929. Corvin Könyvnyomdai Műintézet, Arad, 1929. 151−154. oldal
- ↑ Szakács Árpád: Még egy évtized és: Finis Hungariae? Hozzáférés: 2023.03.10
- ↑ A 19. századi gyéren beépült Holtmaros környéki utcát a terjeszkedés során Török Gábor egykori aradi polgármesterről nevezték el, de a közterület viselte a Theodor Serb, az Arsenije Jovanović, majd az Afinelor elnevezést is.
- ↑ Pataky Lehel Zsolt: Összefogással mentik meg „a legnagyobb aradi magyar” sírhelyét.- 2018. november 28. Maszol.ro portál
- ↑ A sír korábbi képe.
Források szerkesztés
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.
- Életrajza az 1906-1910-es országgyűlés almanachjában
- Életrajza a Magyar életrajzi lexikonban
.svg){kind=small}
