Baranyi János térképész, a Kartográfiai Vállalat munkatársa 1968-ban publikálta hét vetületét, amely közül kettő máig a magyar atlaszkartográfia alapját képezi. A vetületek általános torzulású összetett képzetes hengervetületek, kifejezetten az egész Föld ábrázolására kifejlesztve. Baranyi János a hosszúsági és szélességi körök vonalainak távolsági értékeit táblázatban adta meg, a határoló kontúrvonalakat pedig geometriai szerkesztési utasításokkal írta le. A II. és IV. vetület torzulásait Karsay Ferenccel vizsgálta és ismertette nemzetközileg 1971-es közös publikációjukban. 1990-ben Györffy Jánossal számította ki és tette közzé a két vetület egyenleteit.

Általános jellemzői szerkesztés

A vetületek összetettek, vagyis több szélességi körökkel határolt sávon különböző vetületi egyenletek érvényesek. A sávokat elválasztó szélességi köröknél a kontúrok folytonosak, tehát nem törnek meg. Az egyenlítői sáv határoló kontúrja körív. A sarkok sávjainak kontúrja a VI. vetületnél egyenes vonal pólusponttal, az V. vetületnél egyenes, majd a pólusoknál körív, a többi vetület esetében körív. Az I. és III. vetület pólusvonalas, vagyis pólusának képe az Egyenlítővel párhuzamos egyenes. A hosszúsági és szélességi körök 10 fokonként vett értékei táblázatos formában adottak, amelyet a vetületi egyenletek a köztes értékekre polinom vagy logaritmus függvénnyel közelítenek. A vetületek középmeridiánja a keleti 10° hosszúsági kör, ugyanis így az átellenes hosszúsági kör pont a Bering-szoroson választja ketté a Földet.

Az eredmény egy általános torzulású vetület, amely a szárazföldekre tekintettel előnyös szög- és területtorzulással bír.

Baranyi II. szerkesztés

Vetületi egyenletek szerkesztés

 

 esetén

 

ahol   az   képletből határozható meg.

 esetén

 

ahol   az  képletből határozható meg.

Baranyi IV. szerkesztés

Vetületi egyenletek szerkesztés

 

 esetén

 

 esetén

 

Alkalmazása szerkesztés

Elsőként az 1982-es Gazdasági Világatlaszban használták, amelyben Érdi Krausz György vetületét váltotta fel. Azóta is a magyar világtérképek legkedveltebb vetülete, máig alkalmazzák a legtöbb atlaszban, például az oktatási atlaszokban. Márton Mátyás és Györffy János kartográfusok továbbfejlesztették a vetületet, és egyes meridiánonként felszabdalták John Paul Goode útja nyomán, úgy, hogy a világtengert a lehető legkisebb torzulással mutassák be. Ezt osztott Baranyi-vetület néven 2004-ben publikálták.

Források szerkesztés

  • Györffy János: Térképészet és geoinformatika II. – Térképvetületek, Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2012
  • Baranyi János: A világvetületek és az alakhűség, Geodézia és Kartográfia v. 20 (1968), no. 4, old.: 285-286
  • Baranyi János és Karsay Ferenc: Alakhűbb világtérkép-vetületek, Geodézia és Kartográfia v. 23 (1971), no. 2, old.: 108-114
  • Baranyi János és Györffy János: A Föld újszerű ábrázolásai a mai magyar atlaszokban, Földrajzi Közlemények v. 114 (1990), no. 3-4, old.: 109-117
  • Györffy János és Márton Mátyás: Óceánok térképi ábrázolása Baranyi IV. vetületének osztott változatában, Geodézia és Kartográfia v. 56 (2004), no. 1, old.: 7-11