Barkóscinege

Barkóscinege
	Barkóscinege hím Mekszikópusztán
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Australaves;
Csoport:	Eufalconimorphae;
Csoport:	Psittacopasserae;
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Alrendág:	Passerida;
Öregcsalád:	Sylvioidea;
Család:	Panuridae; Des Murs, 1860
Nem:	Panurus; Koch, 1816
Faj:	P. biarmicus;
Tudományos név
	Panurus biarmicus; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Parus biarmicus Linnaeus, 1758;
Elterjedés
	Elterjedési területe (a kéken csak téli vendég)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Barkóscinege témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Barkóscinege témájú médiaállományokat és Barkóscinege témájú kategóriát.

A barkóscinege (Panurus biarmicus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a Panuridae családjába és a Panurus nembe tartozó egyetlen faj.^[1]^[2]

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Parus nembe Parus biarmicus néven.^[3]

Alfajai szerkesztés

Panurus biarmicus biarmicus (Linnaeus, 1758)
Panurus biarmicus kosswigi Kumerloeve, 1959
Panurus biarmicus russicus (C. L. Brehm, 1831)^[2]

Előfordulása szerkesztés

Európában ritka és rendszertelen költő madár. Németország északkeleti részében, Hollandiában, valamint Ausztriában is megtalálható. A legnagyobb egyedszámban Közép-Ázsiától Mandzsúriáig fordul elő.

Természetes élőhelyei a mocsarak, tavak, folyók és patakok környéke. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Kárpát-medencei előfordulása szerkesztés

Magyarországon állandó, rendszeres fészkelő.^[5] A Fertő tó nádrengetegében nagyobb számban előfordul. Vajdaságban, a Ludasi-tavi állománya szintén jelentős.

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 12-13 centiméter, szárnyfesztávolsága 16-18 centiméter, testtömege 12-18 gramm.^[5] A hím hátoldala és farka sárgásbarna, feje világosszürke, barkója és alsó farokfedői feketék. Szeme élénk borostyánsárga. A fiatalokhoz hasonlóan a tojónak sincsen barkója, és világosabb árnyalatú, mint a hím.

A hím ...

és a tojó

Életmódja szerkesztés

Tavasszal és nyáron rovarokkal, apró csigákkal és pókokkal táplálkozik, télen a nád magját fogyasztja.^[5]

Szaporodása szerkesztés

Panurus biarmicus biarmicus

Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A költési időszak április–július között van. Évente kétszer-háromszor költ. A fészek jól el van rejtve a nádas között. Egy fészekalj 5–7 fehér, foltos, rovátkolt tojásból áll. A tojásokon mindkét szülő 12–13 napig kotlik. A fiatal madarak 9–13 napos korban válnak röpképessé.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma is nagy. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[3] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Fészkelő-állománya 12 000-15 000 párra tehető.^[5]