Batizfalvi-völgy
A Batizfalvi-völgybe (szlovákul Batizovská dolina) kirándulva kiindulópontnak Felsőhágit választhatjuk. A településről a sárga jelzésen 2 óra 30 perc alatt érhetjük el. A Felső-turistautat (Magistrála). A sárga jelzés, az Oszterva és a Sziléziai menedékház közötti szakaszon majdnem fél távnál torkollik a Felső turistaútba.
| Batizfalvi-völgy | |
 | |
| Ország |  Szlovákia |
| Település | Poprádi járás |
| Elhelyezkedése | |
 Batizfalvi-völgy
Pozíció a Tátra térképén
| |
 é. sz. 49° 09′ 07″, k. h. 20° 07′ 37″Koordináták: é. sz. 49° 09′ 07″, k. h. 20° 07′ 37″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Batizfalvi-völgy témájú médiaállományokat. | |
Nevét a valamikor birtokos községről Batizfalváról kapta.
A völgy egyedüli tava a 11,2 m mély 288×160 m méretű és 3,48 hektár felületű Batizfalvi-tó (Batizovské pleso). A Magyarországi Kárpát-egyesület (MKE) háromszor akart a tó partján menedékházat építeni, de a tervek minden esetben meghiúsultak.
Völgyzárlatát a Jeges-tavi-csúcs déli oldalgerince, a főgerinc Jeges-tavi-csúcs – Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs szakasza, a Gerlachfalvi-szárnyvonulat Kis-Gerlachfalvi-csúcsig terjedő szakasza és a Kis-Gerlachfalvi-csúcs DNy. válla (Dromedár-hát) alkotja. A felső részén észak-déli iránya van, lejjebb délkeletre fordul el. A völgy zárlatától a Batizfalvi-tó tófaláig kb. 1,5 km, a Tátra-körútig több mint 5 km hosszú. A turistairodalomban a Batizfalvi-völgy elnevezés alatt csak a Felső turistaút (Magisztrálé) feletti részét értik. Ez azonban nem helyes, az egész völgyet, egészen a Tátra-körút feletti erdőben lévő fokozatos elveszéséig kell érteni.
A Batizfalvi-Kápolna kettéosztja a völgy felső részét: tőle keletre a Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs alatt, kb. 2200–2250 m magasságban van a völgy legfelső terasza, a Felső-Batizfalvi-lapály. Ettől lejjebb, a Batizfalvi-próba esésvonalában, kb. 2150 m magasan található az Alsó-Batizfalvi-lapály. A völgy középső – legrövidebb – része a Batizfalvi-tó falától indul lefelé és egy magas, széles küszöbbel fejeződik be – ez a Batizfalvi-lejtő. A Batizfalvi-lejtő aztán egy katlanszerű bemélyedésben, a Batizfalvi-lyukban (Arany-lyukban) folytatódik. A Batizfalvi-lyuk hajdan a stólai aranyásók munkaterülete volt, innen másik neve: Arany-lyuk. Talán ezért nevezték néha a Batizfalvi-völgyet Stólai-völgynek is, esetleg mindkettő közös neve volt a Stólai-völgy.
Források szerkesztés
- WET, 594. o.
Irodalom szerkesztés
- Ivan Bohuš: Od A po Z o názvoch Vysokých Tatier. Hrsg.: ŠL TANAPu. Tatranská Lomnica 1996, ISBN 80-967522-7-8 269–271. oldal
Juraj Kucharík: Tatry – Vysoké, Belianske, Západné. Hrsg.: Dajama. Bratislava 2019, ISBN 978-80-8136-098-5, 94–95. oldal VKÚ a. s. (Hrsg.): Vysoké Tatry – 1 : 25 000. 6. kiadás. Harmanec, ISBN 978-80-8042-552-4. Ivan Bohuš ml.: Tatranské doliny – Tatra valleys. Hrsg.: I&B. Tatranská Lomnica 2015, ISBN 978-80-89575-09-1, 44–49. oldal
