Főmenü megnyitása

Batizfalvy Sámuel (Rimaszombat, 1826. augusztus 26.Budapest, 1904. november 6.) orvos, az ortopédia egyik első magyarországi művelője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1868). Batizfalvy István író öccse.

Batizfalvy Sámuel
Batizfalvy Sámuel.jpg
Született 1826. augusztus 26.[1]
Rimaszombat
Elhunyt 1904. november 6. (78 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása orvos
A Wikimédia Commons tartalmaz Batizfalvy Sámuel témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

Gimnáziumait Osgyánban és Rozsnyón végezte, majd a Lőcsei Egyetemen bölcsészet hallgatott és apja kívánsága szerint evangélikus teológiát is kijárta. 1848-49-ben rész vett a forradalom és szabadságharcban. 1849-ben lépett orvosi pályára és először 1855-ben orvostudorrá, majd júliusban sebésztudorrá avatták. 1854-ben a Rókus-kórház segédorvosa, majd 1855 és 1858 között az orvosi egyetem sebészi kórházánál tanszéki segéd lett Balassa János mellett. 1856-ban szülész orvosi képesítés nyert. még ezen a nyáron külföldi tanulmányutat tett melynek során meglátogatta a német, francia, angol, belgiumi és hollandi egyetemeket és tudományos intézeteket. 1859-ben megalapította Sebészi és ortopédiai magán gyógyintézetét a pesti Király utcában (93. szám). Batizfalvy „testegyenészeti” (ortopédiai) intézet hiánypótló volt Magyarországon,[2] hiszen addig egy sem volt, csupán Ausztriában működött egy. Egészen 1872-ig működött itt az intézet, amikor is átköltözött a Városligetbe, a Weber Antal által tervezett épületbe.

Az intézet falai között Szemere Bertalan (1865[3]), és 1879-es agyvérzése után Tóth Kálmán[4] is kezeltette magát.

 
A király utcai épület

A Magyar Tudományos Akadémia 1868. március 18-án levelező tagjai sorába választotta, székfoglaló beszédét 1869. február 8-án tartotta , A testegyenészet (orthopoedia) újabb haladása s tudományos állása napjainkban, három kiválóbb keresettel fölvilágosítva." címmel.[5]

Felesége Meskó Malvin volt( meghalt 1920. november 11-én), egyetlen fiuk, az orvostanhallgató Béla, 1884. januárjában pisztollyal vetett véget életének.[6] Batizfalvy Sámuel 1904-ben halt meg, holttestét a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Főbb műveiSzerkesztés

Kisebb munkálatai a következő hírlapokban és folyóiratokban jelentek meg: Pesti Napló (1852-53., hazai fürdőintézeteinkről tárcacikkek), Vasárnapi Ujság (1855-1861.), Sárosy Albuma (1857. gr. Nádasdy Tamás életrajza), Magyar Sajtó (1857. 20. sz.), Gyógyászat, Orvosi Hetilap, Gyógyszerészeti Hetilap, Ung. Med. Chir. Presse (megindulásuk óta évről-évre több szaktudományos cikke jelent meg); a magyar orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban 1863 óta minden évfolyamban megjelent értekezése.

 
A fasori épület

Szerkesztette dr. Rózsay Józseffel az orvosok és term. Munkálatait a XII. nagygyűlésről (Rimaszombat, 1868.) Emlékbeszédet tartott Horváth György tudor fölött a budapesti orvosi kör 1875. ápr. 24. ülésén.

IrodalomSzerkesztés

ForrásSzerkesztés

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/01237.htm, Batizfalvy Sámuel, 2017. október 9.
  2. Igen nagy hiány volt eddig, hogy Pesten, sőt hazánkban min­daddig nem létezett ortopédiai intézet, melyben a testileg elnyomorodottak, mint például a ferdenyakúak, púposok, görnyed­tek, ferdevállúak, zsugorodott és elferdült tagúak, lőcslábúak, behajtott lábúak, donga- és kampólábnak stb. kereshetnének menedéket Vasárnapi Ujság 1859/4
  3. Vasárnapi Ujság 1865/5
  4. Vasárnapi Ujság 1881/6
  5. Vasárnap Ujság 1869/7
  6. Vasárnapi Ujság 1884/2