Batthyány Boldizsár (alországbíró)

Németújvári Batthyány I. Boldizsár (fl. 14521520), alországbíró, szavóniai vicebán, a királyi tanács ülnöke, földbirtokos.

Batthyány Boldizsár és Benedek 1500. december 12-én Budán II. Ulászlótól kapott címere

ÉleteSzerkesztés

Az ősrégi dunántúli nemesi németújvári Batthyány családnak a sarja. Apja Batthyány András (fl. 14381449), földbirtokos, anyja szerdahelyi Imreffy Veronika (fl. 1458). Az apai nagyszülei Batthyány Albert (fl. 13971434), földbirtokos, és thapsoni Anthymus Klára (fl. 14351453) voltak; Batthyány Albertné Anthymus Klárának az apja thapsoni Anthymus János (fl. 13681429), aki a Magyar Királyság alnádora 1408 és 1419 között, szlavón vice-bán és kőrösi ispán 1397-ben volt. Az anyai nagyszülei a Győr nemzetségbeli Szerdahelyi Imre (fl. 14111444), földbirtokos és a Gussics nemzetségbeli Korbáviai Katalin voltak.[1] Leánytestvére Batthyány Krisztina (fl. 14951522), akinek a férje Keresztúri Miklós (fl. 14951419), földbirtokos. Apai nagynénje Batthyány Margit (fl. 14351465), akinek a férje Gerebeni Hermanfi István (fl. 14431453), földbirtokos, Grebeni Hermanfi László (fl. 1430-1490) a Magyar Királyság alnádorának a fivére.[2][3]

Batthyány Boldizsár királyi aulicus 1475 és 1499 között, kőszegi királyi várnagy 1483 és 1490 között. 1492-ben szlavóniai adószedőként (dicator) működött, majd a király kétszer is boszniai (jajcai) bánná nevezte ki. Először 1493-tól három évig vezette Beriszló Ferenccel együtt Jajcát 1495-ig, másodszor, 1502/1503-ban azonban úgy látszik, hogy már nem vette át a parancsnokságot az oszmán hadaktól erősen szorongatott végvárban. A zavaros szlavóniai állapotok, a gyakran változó, sőt egymással szembeálló bánok közepette szinte ő képviselte az állandóságot.

II. Ulászló magyar király 1500. december 12-én címert adományozott Batthyány Boldizsárnak és Benedeknek, elsősorban Boldizsár követségek alkalmával és Jajca 1490. évi védelmében, valamint I. Mátyás magyar király szolgálataiban szerzett érdemeire tekintettel. 1501 és 1502 között a királyi tanács köznemesi ülnöke. 1506 és 1508 között ismét adószedő volt unokatestvére, alapi Batthyány Benedek kincstartó (Alapi András és Batthyány Margit fia) szolgálatában, majd 1508 őszétől 1517-ig Ernuszt János, majd Perényi Imre, később Beriszló Péter szlavóniai vicebánja, 1517-ben pedig ismét adószedő. Közéleti pályafutását 1518 és 1520 között alországbíróként fejezte be Újlaki Lőrinc országbíró mellett.[4][5]

Házasságai és leszármazottjaiSzerkesztés

Első felesége Grebeni Hermanfi Ilona (fl. 14801505) kisasszonyt minden bizonnyal 1480. január 3. előtt vette el; a menyasszonynak az apja Grebeni Hermanfi László (fl. 14301490), a Magyar Királyság alnádora 1486. és 1490 között, szlavóniai vicebán 1467 és 1470, majd 1473 és 1475 között.[6][7] Batthyány Boldizsár és Grereben Ilona frigyéből született:

Grebeni Ilona halála után Batthyány Boldizsár feleségül vette nagylucsei Dóczy Ilonát, később geresgáli Batthyány Margitot, és a negyedik felesége Kanizsai Klára lett.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Turul 1883-1950. 1924. Adatok néhány dunántúli család leszármazásához. I. Zákányiak.
  2. DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Családi levéltárak (P szekcióból) • Batthyány család, Acta antiqua (Q 383) • 101439
  3. DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Családi levéltárak (P szekcióból) • Batthyány levéltár, Jelzet nélküli oklevelek (Q 31) • 106977
  4. Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013). TÖRTÉNETTUDOMÁNY. MÓRICZ Péter: A BATTHYÁNYAK CÍMERHASZNÁLATA A TÖRTÉNETI VAS VÁRMEGYÉBEN
  5. Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)I. "Őstől maradott jók". Udvarok és hagyományok
  6. Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)Függelék
  7. genealogy.eu Batthyány család 01
  8. Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)Társadalmi csoportok a középkori BudánBudai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban