Főmenü megnyitása

Herceg németújvári Batthyány Fülöp (Bécs, 1781. november 13. – Bécs, 1870. július 22.) magyar főnemes, Vas vármegye örökös és valóságos főispánja, császári-királyi kamarás, a nemesi felkelők ezeres kapitánya, valóságos titkos tanácsos, a 4. Batthyány-Strattmann herceg. Bőkezű mecénás, aki Iván öccsével együttesen ugyanúgy 60 ezer forintot ajánlott fel az 1825-ös pozsonyi országgyűlésen a Magyar Tudományos Akadémia (Tudós Társaság) megalapítására, mint gróf Széchenyi István. Érd 19. századi újratelepítője.

Batthyány Fülöp
(Fülöp Batthyány-Strattmann)
Philipp Batthyany-Strattmann Litho.jpg
Született 1781. november 13.
Bécs
Elhunyt 1870. július 22. (88 évesen)
Bécs

ÉletútjaSzerkesztés

 
Mellszobra Érd Fő terén, 2011

Az ősrégi főnemesi gróf németújvári Batthyány család sarja. Apja, herceg németújvári Batthyány-Strattmann Lajos (1753-1806), a 3. Batthyány-Strattmann herceg, anyja, gróf Marie Elisabeth von Pergen (1755-1815) volt. Apai nagyszülei, herceg Batthyány Ádám (1722-1787), a 2. Batthyány-Strattmann herceg, aki a címet a gyermektelen nagybátyjától örökölte, és gróf illésházai Illésházy Mária Terézia (1734-1807) voltak. Apai dédapja, gróf németújvári Batthyány Lajos (1696-1765), aki felvilágosult elme, korának egyik legműveltebb főura. A házasság legidősebb idősebb gyermekeként 1781. november 13-án, nagynevű magyar családok sok tagjához hasonlóan Bécsben született, de gyermekként és ifjú korában sok időt töltött a család Vas megyei birtokain, többek között Körmenden, ahol fényes udvartartást alakítottak ki a felmenői. Őt és Iván öccsét egy Fuxhoffer József nevű jezsuita nevelte, aki szolgálataiért még Lajos herceg segítségével 1806-ban felsőörsi prépost lett. Apjuk még abban az évben bekövetkezett halála után az akkor 25 éves ifjút gróf Széchényi Ferenc mint királyi biztos iktatta be vasi főispáni hivatalába. Miután a Napóleon ellen vívott háborúban átvette apja huszárezredét, királyi megbízásból a beiktató atyai barát, Széchényi lett a megye adminisztrátora. Fülöp már azokban az időkben kapcsolatba került fiával, a nálánál tíz évvel fiatalabb Széchenyi Istvánnal. Mindketten reformpártiak voltak, nyitottak a gazdálkodás új eredményei iránt, külföldi tanulmányutakat tettek és nemcsak szavakban, hanem tettekben is elősegítették a haza haladását.

Fülöp herceg a legnagyobb adakozók, mecénások köréhez tartozott. Az Akadémián kívül sokat fordított Körmend városrendezésére, a nagy 1838-as pesti árvíz során elpusztult Érd helyén új települést parcellázott a folyótól kissé távolabb. Ez volt az Újfalu vagy Fülöpváros. Berki-puszta határában létesítette a róla elnevezett Fülöpmajort, amelyet később Érd Tusculánum nevű kerülete olvasztott magába. Ő építtette a Benta-majort is. Enyingen nagy katolikus templomot építtetett. A szerteágazó szépítő munkák, beruházások mellett bajba jutott emberek sokaságán segített, ha tűzkár vagy más szerencsétlenség érte őket. Patrónusa volt a hozzá forduló szegény diákoknak, tisztviselőknek, özvegyeknek és árváknak. A Dunántúli Színjátszó Társaság tőle kért pénzt kosztümökre és elkérték a még az apja által létrehozott körmendi színház kellékeit is. Szociális érzékéről nem egyszer tett tanúbizonyságot Fülöp herceg: még aktív főispánsága idején, hogy egyes földesúri hatáskörében lévő falvakban birtokrendezést hajtott végre, amely során zsellérsorból telkes jobbágyi státuszba emelt családokat. Ezeken a településeken a gazdák helyzetében kiegyenlítődést hozott létre, szorgalmas paraszti családokat juttatott új lehetőségekhez. A telkek átalakítása körüli vitákban pedig nem hatalmi szóval, hanem bírói úton kereste az igazságos megoldást. Elődeitől örökölte a dolgok szakszerű kezelésének igényét. Majorságai igazgatását jó szakemberekre bízta, akik a földművelés mellett a termények feldolgozásához és a kereskedéshez is értettek. Leveleiből kiderül, hogy napra készen ismerte hatalmas birtokainak ügyeit.

Mind emellett jó hazafi volt, ami abban is megnyilvánult, hogy Széchenyi sokáig őt akarta az intézmény igazgatójának. Támogatta a Magyar Nemzeti Múzeumot is, az 1812-es körmendi kincset, valamint az 1829-ben Szombathelyen talált római kori kincseket is a múzeumnak ajándékozta. Folyóiratokat, művészeket segített, ipart pártolt, nagyobb összeget ajánlott fel a Ludovika Akadémia és a Pesti Játékszín, a Nemzeti Színház létrehozására is. Sokat elárulnak világképérõl a bólyi uradalommal kapcsolatos utasításai, valamint az általa folyósított nyugdíjak és segélyek. Hosszú életéből csak rövid ideig, 1828–1848 között birtokolta Érdet és környékét. Az 1830-as évek elején a közélettõl szinte teljesen visszavonult. Birtokain bevezette a magyar nyelv használatát és ennek elősegítésére 1831-ben német-magyar gazdasági szótárt adott ki, amely máig becses nyelvemlékünk. Már idős ember volt 1848-ban, de a pesti forradalom után szerepet vállalt a megyei bizottmányban, viszont egész életében lojális maradt az uralkodóhoz. Életének jelentős részét Bécsben töltötte, onnan járt a birtokaira, Szombathelyre, Pozsonyba vagy Pestre, ahova éppen a kötelesség szólította. Bécsi házában gyakran megfordultak vasi és máshonnan érkező delegációk, segítette a kapcsolatok kialakítását az udvar belső köreivel. Felmenői példáját követte, akik a nyugati országrészben egyszerre igyekeztek szolgálni a haza és a trón érdekeit. A szabadságharc után visszavonult. Mindvégig Bécsben élt, onnan rövidebb időközökre Németújvárra, Körmendre vagy Pestre látogatott. Még idős korában is hosszabb nyugat-európai utakat tett, ám birtokaival kapcsolatban még ekkor is személyesen rendelkezett. 1870 nyarán, agglegényként, Bécsben halt meg. A németújvári családi kriptában nyugszik. Örökösei Iván öccse leszármazottai voltak.

Tisztségei, elismeréseiSzerkesztés

Vas vármegye örökös főispánja, ezredes, császári-királyi kamarás és valóságos belső titkos tanácsos, az Osztrák Császári Lipót-rend középkeresztjének és a Magyar Királyi Szent István-rend nagykeresztjének birtokosa, az Aranygyapjas rend lovagja volt.

EmlékezeteSzerkesztés

Az Akadémia palotája 2015-ös, százötven éves jubileumi megemlékezései között nem bukkant fel a neve, pedig a székházra is tett külön adományt. Megismétlődtek az alapítás másfél évszázados ünneplésekor, 1975-ben történtek, amikor a több mint ötszáz oldalas emlékkönyvben egy sor sem jutott érdemei számára.

Az utóbbi időben azonban több településen is pótolták az évszázados mulasztást.

  • Nevét Enyingen 2008-ban általános iskola és gimnázium vette fel[1]
  • Érden 2011-ben, Körmenden pedig 2013-ban szobrot állítottak neki[2]
  • Életútja 2014-ben érdi kiadványokban kapott helyet. Érd címerében a háromágú korona egyik ága rá emlékeztet.[3]

Lokálpatrióták karolták fel emléke ápolását, akiknek fontos, hogy az Akadémia is elismerje egykori adományozója érdemeit.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés