Főmenü megnyitása

Batthyány Lajos (nádor)

magyar főnemes, kancellár, az utolsó nemzeti nádor

Németújvári gróf Batthyány Lajos (teljes nevén Batthyány Lajos Ernő; 1696. március 17. – 1765. október 26.), a magyar arisztokrata Batthyány–Strattmann családból való magyar főnemes, főpohárnokmester, előbb kancellár majd a Magyar Királyság nádora Mária Terézia királynő uralkodása alatt 1751-től 1765-ös haláláig. Ő volt az utolsó magyar származású nádor. Az Aranygyapjas rend lovagja.

Batthyány Lajos
Batthyány Lajos nádor.jpg
Magyar Királyság nádora
Hivatali idő
1751. május 4. 1765. október 26.
Uralkodó Mária Terézia
Előd Pálffy János
Utód Sándor Lipót főherceg

Született 1696. március 17.
Elhunyt1765. október 26. (69 évesen)

Szülei Batthyány Ádám
Eleonore von Strattmann
Házastársa Kinsky Teréz
Foglalkozás kancellár, nádor
Vallás római katolikus

Díjak Aranygyapjas rend lovagja
A Wikimédia Commons tartalmaz Batthyány Lajos témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

 
Batthyány Lajos nádor, rézmetszet

Batthyány II. Ádám (16621703) országbíró és Strattmann Eleonóra legidősebb fia, a Strattmann-hitbizomány örököse. Hitbizománnyá alakította családi birtokainak jelentős részét. Főpohárnokmester, majd Zala vármegye főispánhelyettese, a hétszemélyes tábla elnöke. Bécsben, 1717. május 27-én kötött házasságot Kinsky Terézzel (1700-1775).

1732-től 1746-ig pedig kancellár, jelentős szerepe volt az 1741-es országgyűlésen. Mária Terézia politikáját támogatta. 1751. május 4-én az országgyűlés megválasztotta utolsó nemzeti nádornak. 1754-55-ben Bicskén 24 szobás, egyemeletes, manzárdos kastélyt építtetett.

Nádori regnálása egyik legnagyobb eredménye az volt, hogy erélyes fellépése nyomán 1756-ban létrejött az Országos Levéltár elődje, az Archivum Regni. A levéltár felállításáról az országgyűlés már 1722-ben törvényt hozott (1923: XLV. tc.), azonban három évtizedig nem született érdemleges intézkedés ennek végrehajtására. Batthyány számos korabeli példán felbuzdulva (1738-tól levéltárosi állást létesítettek a Magyar Kamaránál, a horvát rendeknek 1744-től rendelkeztek levéltári intézménnyel, továbbá 1749-ben megalakult a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv) 1753-ben kezdett neki a levéltár megszervezésének. Kérte az uralkodónőtől, hogy intézkedjék a Magyar Kamaránál, illetve az Erdélyben lévő országos jelentőségű iratanyag átvétele érdekében, továbbá felhívásban fordult a magyarországi világi-és egyházi főméltóságokhoz, vármegyékhez, káptalanokhoz és nemesi családokhoz országos jelentőségű iratanyagaik megőrzés céljából való átvételére. Bár ezen erőfeszítésrei nem érték el a kijelölt cél (az uralkodónő nem tett érdemi lépéseket és a felhívásra is a vártnál csekélyebb mennyiségű irat érkezett be), de a beérkezett anyagok és a korábban a nádor által őrzött iratanyagból 1756-ban létrejöhetett az Archivum Regni a pozsonyi országhoz épületében.

Élete vége felé az adóemelés és a jobbágyok helyzetének rendezése ügyében a királynővel szembe került. 1765-ben Nagykanizsán gimnáziumot alapított, ennek fenntartására 10 000 forint értékű alapítványt tett. 1765. október 26-án hunyt el rohonci kastélyában.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Magyarország főispánjainak albuma. Szerk. Somogyi Zsigmond. Szombathely, 1889. Bertalanffy József ny.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Malý Slovenský Biografický Slovník. Hlavný redaktor Vladimír Mináč. Martin, Matica slovenská, 1982.
  • Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.