Főmenü megnyitása

Bauer Miklós (Budapest, 1921. január 20. – Budapest, 2008. június 12.) jogász, az ÁVO, majd az ÁVH kihallgatótisztje, alezredese, Bauer Tamás volt SZDSZ-es képviselő apja.

Bauer Miklós
Született 1921. január 20.
Budapest
Elhunyt 2008. június 12. (87 évesen)
Budapest
Gyermekei Bauer Tamás
Foglalkozása politikus

ÉleteSzerkesztés

Egy zsák-, és zsineg-nagykereskedő cég (Bauer és Rátz) társtulajdonosának fiaként született 1921-ben.

TevékenységeSzerkesztés

A második világháború alatt „Bem apó”[1] mozgalmi néven aktív részese volt a német- és nyilasellenes ellenállásnak, a háború után – feleségéhez és sógorához, Szendi Györgyhöz hasonlóan – belépett a kommunista pártba. 1945 januárjától az ÁVO, aztán az abból formált, már önálló ÁVH tisztje lett. Péter Gábor, a szervezet leghírhedtebb vezetője, a „legjobb munkaerők” között tartotta számon. A sors különös fintoraként 1953-ban a Péter Gábor ellen indított cionista per[2] előkészületei során őt is letartóztatta az ÁVH. 10 hónapig fogolyként volt az Andrássy út 60. lakója.[1] A koncepciós per végül Sztálin halála és a terror némi enyhülése folytán sosem jutott el az ítélkezési szakaszba, a vádakat ejtették, Bauer visszatérhetett – és vissza is tért – az ÁVH kötelékébe.

Az Andrássy út 60-beli kihallgatásai során a foglyok beszámolói szerint előszeretettel alkalmazta a körömletépést, mint eszközt a kívánt vallomás kicsikarására, innét ered gúnyneve is: „körmös Bauer”. Részt vett Ries István egykori igazságügyminiszter (bűne az volt, hogy 1947-ben a kékcédulás választások elleni tiltakozásul lemondott) kihallgatásában. Az eljárásba két hónapos kínzását követően, Ries 1950. szeptember 15-én belehalt. Bauer (állítólagos) saját bevallása szerint helyben agyonverte.[3] Farkas Vladimir beosztottjaként szerepe volt a Rajk-perben folytatott koncepciós nyomozásban is. Állítása szerint bizonyos összefoglaló jelentések szerkesztésében vett részt, de Rajk Lászlóval ekkor már nem találkozott, sem őt, sem más vádlottat nem hallgatott ki.[4] Később, 1956 folyamán Riest, Rajkot és másokat is rehabilitálta, majd újratemettette a rendszer.

A testületben egészen az alezredesi rangig emelkedett (1950-ben léptették elő), jelentései alapján Péter Gábor, Rákosi Mátyás és Gerő Ernő is hozott súlyos döntéseket. Később, a desztalinizáció egyik folyományaként, az 1954-ben az ÁVH-s kegyetlenkedések feltárására indult vizsgálatok során az általa vezetett kihallgatásokon felvett tanúvallomások miatt szerepelt azon a listán is, amelyet az MDP vezetői számára készítettek 1955-ben a leginkább kompromittált kegyetlenkedő ávósokról.[5] Marosán György egy 1962-es nyilvános beszédében említette Bauert mint körömtépő ávóst. Vádaskodása azonban alaptalan volt, és csak aktuálpolitikai célokat szolgált: a nyelvzseni Bauer feladata az ÁVH-n belül a kiértékelés és összefoglalók írása volt, verőembernek nem őt használták. Felelőssége is más természetű: jelentései alapján Péter Gábor, Rákosi Mátyás és Gerő Ernő hozott súlyos döntéseket. Ries István esetében viszont minden jel szerint ő is részt vett a kínvallatásban.[2]

Rákosihoz többször küldött személyes jelentéseket, amelyek eredeti állapotban fennmaradtak. Az 1950. július 22-én készült eredeti okiratban így jelentett: „Beismerés előtt a sírás, a piszkosság okozta megalázottságot leszidással, leköpéssel és néhány pofonnal igyekeztem fokozni.” Amikor az egyik vizsgáló panaszkodott, hogy őrizetese nem vall, gúnyosan jelentette ki: „Nem tudtok kihallgatni. Látjátok, az én őrizetesem inkább meghalt.”[6] Ries Istvánról volt szó.

Bauer dolgozott az ÁVO III. alosztályán is. Ez az alosztály az egyházak felmorzsolásával foglalkozott. Páter Kiss Szaléz ferences-rendi szerzetest is kínozták az Andrássy út 60-ban, többek között az ő javaslatára vizet csöpögtettek a fejére, amivel azt akarták elérni, hogy az áldozat megőrüljön. Ugyanezt a célt szolgálta, hogy vödröt tettek a fejére, s azt gumibottal döngették. A harangzúgáshoz hasonló állandó hang rettenetes szédülést okozott. Ezek a kísérletek sem bírták szólásra Kiss Szalézt. Végül is gumibottal addig verték a veséjét, míg bele nem halt a szenvedéseibe. Bauer a kínzási módszereit többek közt ókori (pl. kínai) leírásokból adaptálta, több szemtanú szerint betegesen szadista módon.

A rendszerváltás utánSzerkesztés

A Komplex Külkereskedelmi Vállalattól ment nyugdíjba, a rendszerváltás után egy ügyvédi irodát alapított Eörsi és Társa néven. Ezen iroda részéről Bihary Tibor ügyvéd képviselte Vajda Tibort annak ÁVH-s múltjával kapcsolatos perében.

Egy 2000-ben adott interjúban a fentieket nagyrészt tagadta és „becsületes embernek” tartotta magát, aki „nyilvánvalóan sok hibát is elkövetett, de sokkal több jót cselekedett, mint rosszat, s úgy érzi, élete leltára egyértelműen pozitív”.[4][7]

Halála után a Fiumei úti temetőben hamvasztották el, földi maradványait egy urnába helyezték, amit kiadtak a családnak. Bauer Tamás apja haláláról nem értesítette a nyilvánosságot.[7]

ForrásokSzerkesztés

  1. a b Visszapillantás a múltba Archiválva 2007. október 31-i dátummal a Wayback Machine-ben, hazankert.com, 2000 (cikkgyűjtemény más lapokból, könyvekből)
  2. a b Politika és a jóízlés, Élet és Irodalom, XLIV. évfolyam, 14. szám, 2000. április 7.
  3. Gábor Róbert, 243. oldal
  4. a b Bauer Miklós ügyvéd válaszol a vádakra Archiválva 2013. július 4-i dátummal a Wayback Machine-ben – Magyar Hírlap Online, 2000. október 15.
  5. Szakács-Zinner: A háború megváltozott természete, Bp., 1997, 132. o.
  6. Gábor Róbert, 173. oldal
  7. a b Mi történt Bauer Miklóssal? Kiderült, hogy meghaltMagyar Nemzet Online, 2008. augusztus 17.

IrodalomSzerkesztés

  • Gábor Róbert: Az igazi szociáldemokrácia: Küzdelem a fasizmus és a kommunizmus ellen, 1944-1948, Budapest, 1999, Századvég kiadó, ISBN 963-9211-20-6

További információkSzerkesztés