Be–6

A Be–6 (NATO-kódja Madge) a Berijev-tervezőirodában (OKB–49) az 1940-es évek második felében kifejlesztett, teljesen fémépítésű, félhéjszerkezetű, sirályszárnyú, futóművel nem rendelkező, csillagmotorokkal ellátott, hétszemélyes, elsősorban tengeri felderítő- és járőrfeladatkörre kifejlesztett, torpedóvető és tengeralattjáró-elhárító, nagy hatótávolságú repülő csónak. Továbbfejlesztett változata a Be–12.

Be–6
A kijevi Ukrán Állami Repülési Múzeumban kiállított Be–6
A kijevi Ukrán Állami Repülési Múzeumban kiállított Be–6

Funkcióhaditengerészeti felderítő-, járőr-, torpedóvető és tengeralattjáró-elhárító repülőgép
GyártóBerijev, Szovjetunió
Gyártási darabszám123
Árna.

Személyzet7 fő + 40 fő egyéb utas (katonák, kémek, stb.)
Első felszállás1947
Szolgálatba állítás1948
Méretek
Hossz23,5 m
Fesztáv33 m
Magasság7,45 m
Szárnyfelület120 m²
Szárnykarcsúságna.
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg18 827 kg
Max. felszállótömeg29 000 kg
Hajtómű
Hajtómű2 db Svecov AS–73TK
18 hengeres csillagmotor
Repülési jellemzők
Max. sebesség415 km/h (1800 m-en)
Hatósugár~2500 km (3100 m-en)
Hatótávolság3100 m-en: 4900 km
Legnagyobb repülési magasság6100 m
Emelkedőképességna.
Szárny felületi terhelésena.
Tolóerő-tömeg arányna.
Üzemanyag–tömeg arányna.
Maximális túlterhelés~ +6 g
Avionika
RádiólokátorGalsz
Katapultülésnincs
Fegyverzet
Beépített fegyverzet5 db 23 mm-es NR–23, vagy NSZ–23 gépágyú, ebből 3 db távvezérelt (Galsz radarral).
Fegyverfelfüggesztő pontok8 db
Háromnézeti rajz
A Wikimédia Commons tartalmaz Be–6 témájú médiaállományokat.

Története

szerkesztés

A kínai gyártmányokat már légcsavaros gázturbinákkal szerelték.[1]

Típusváltozatok

szerkesztés

Be–6SZSZ

szerkesztés

Monográfiák

szerkesztés

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Be–6 témájú médiaállományokat.