A Be–6 (NATO-kódja Madge) a Berijev-tervezőirodában (OKB–49) az 1940-es évek második felében kifejlesztett, teljesen fémépítésű, félhéjszerkezetű, sirályszárnyú, futóművel nem rendelkező, csillagmotorokkal ellátott, hétszemélyes, elsősorban tengeri felderítő- és járőrfeladatkörre kifejlesztett, torpedóvető és tengeralattjáró-elhárító, nagy hatótávolságú repülő csónak. Továbbfejlesztett változata a Be–12.

Be–6
A kijevi Ukrán Állami Repülési Múzeumban kiállított Be–6
A kijevi Ukrán Állami Repülési Múzeumban kiállított Be–6

Funkció haditengerészeti felderítő-, járőr-, torpedóvető és tengeralattjáró-elhárító repülőgép
Gyártó Berijev, Szovjetunió
Gyártási darabszám 123
Ár na.

Személyzet 7 fő + 40 fő egyéb utas (katonák, kémek, stb.)
Első felszállás 1947
Szolgálatba állítás 1948
Méretek
Hossz23,5 m
Fesztáv33 m
Magasság7,45 m
Szárnyfelület120 m²
Szárnykarcsúság na.
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg18 827 kg
Max. felszállótömeg29 000 kg
Hajtómű
Hajtómű 2 db Svecov AS–73TK
18 hengeres csillagmotor
Repülési jellemzők
Max. sebesség 415 km/h (1800 m-en)
Hatósugár ~2500 km (3100 m-en)
Hatótávolság3100 m-en: 4900 km
Legnagyobb repülési magasság 6100 m
Emelkedőképesség na.
Szárny felületi terhelése na.
Tolóerő–tömeg arány na.
Üzemanyag–tömeg arány na.
Maximális túlterhelés ~ +6 g
Avionika
Rádiólokátor Galsz
Katapultülés nincs
Fegyverzet
Beépített fegyverzet 5 db 23 mm-es NR–23, vagy NSZ–23 gépágyú, ebből 3 db távvezérelt (Galsz radarral).
Fegyverfelfüggesztő pontok 8 db
Háromnézeti rajz
Berijev Be-6.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Be–6 témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

GyártásSzerkesztés

A kínai gyártmányokat már légcsavaros gázturbinákkal szerelték.[1]

TípusváltozatokSzerkesztés

Be–6TRSzerkesztés

Be–6MSzerkesztés

Be–6SZSZSzerkesztés

Be–6PLOSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

MonográfiákSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Be–6 témájú médiaállományokat.