Beatrice Ohanessian

Beatrice Ohanessian (Bagdad, 1927. március 15. – Bloomington, 2008. július 17.) iraki örmény zongoraművész, Irak első koncertzongoristája és első női zeneszerzője.[1]

Beatrice Ohanessian
(Բեատրիս Հովհաննիսյան)
Született 1927. március 15.
Bagdad
Elhunyt 2008. július 17. (81 évesen)
Bloomington
Állampolgársága amerikai
Foglalkozása
Iskolái
SablonWikidataSegítség

ÉleteSzerkesztés

Családja és tanulmányaiSzerkesztés

Jómódú örmény családban született Bagdadban. Apja Perzsiában született, Indiában dolgozott a britek számára, majd Bagdadban telepedett le.[2] Anyja és két nagybátyja árván maradtak az örmény népirtás következtében. Mindkét szülő bátorította a zenetanulásra.[1] Ohanessian beiratkozott a Szépművészeti Intézetbe és dicsérettel végzett zongoraszakon.[3] Ezt követően román zongoratanárának, Julien Hertznek az asszisztense lett.[4] Az iraki kormány ösztöndíjával a londoni Royal Academy of Musicon(wd) folytatta tanulmányait Max Pirani(wd) irányításával.[3] Négy évvel később megszerezte diplomáját zongora és pedagógia szakon, illetve ének szakon.[4] Fulbright-ösztöndíjasként a New York-i Juilliard Schoolban tanult, és a Carnegie Hallban debütált. Az 1958-as iraki államcsíny(wd) miatt az ösztöndíját egy évvel meghosszabbították.[4]

Hazatérés IrakbaSzerkesztés

Amíg az Egyesült Államokban tartózkodott, meglátogatta Minnesotában élő fivérét és annak feleségét, akik bátorították, hogy maradjon Amerikában. Ohanessian azonban úgy érezte, hogy vissza kell térnie Irakba. Bagdadban a Szépművészeti Intézet zongora tanszékének vezetőjévé nevezték ki. A nyári szünetek alatt különböző országokban tartott zenei szemináriumokat.[3] 1961-től kezdve harminc éven át az Iraki Nemzeti Szimfonikus Zenekar első zongoristája volt.[1] 1969 és 1972 között párhuzamosan tanított a Minnesotai Egyetemen és a Macalester College-ban.[3] 1980-ban, az irak–iráni háború idején szerezte az első nyugati stílusú iraki zeneművet. Munkája felkeltette az iraki hatóságok, köztük Szaddám Huszein elnök figyelmét. Amikor megkérdezték, hogy milyen jutalmat szeretne, egy jobb zongorát kért.[5] Egy Steinway(wd) zongorát kapott ajándékba, ami halála után a minnesotai Schubert Clubba került.[6]

Életének későbbi szakasza és halálaSzerkesztés

1994-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött, és Minneapolis–Saint Paulban(wd) telepedett le. Ismét a Minnesotai Egyetemen és a Macalester College-ban tanított, valamint a minnesotai Szent Tamás Egyetemen(wd) is.[5] A Saint Paul-i Szent Szahag örmény apostoli templom orgonistájaként tevékenykedett.[3] Rákban halt meg 2008. július 17-én, 81 éves korában.[5]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c Marianne Combs: Music in Baghdad: An Iraqi pioneer looks back. news.minnesota.publicradio.org (2004. jan. 15.) (Hozzáférés: 2021. máj. 2.)
  2. Holly Windle: Baghdad Barcarolle: How Beatrice Ohanessian became Iraq's foremost classical pianist. (hely nélkül): Nodin Press. 2008. 10. o. ISBN 978-1-932472-78-3  
  3. a b c d e Beatrice Ohanessian. www.legacy.com (2008. júl. 20.) (Hozzáférés: 2021. máj. 2.)
  4. a b c Beatrice Ohanessian. Star Tribune, (2008. júl. 19.)
  5. a b c Ben Cohen: Ohanessian was piano prodigy of Iraq, world. Star Tribune, (2008. aug. 2.)
  6. Barry Kempton: A Steinway with a Story. schubert.org (2018. ápr. 23.) (Hozzáférés: 2021. máj. 2.)

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Beatrice Ohanessian című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.