Beaux-Arts építészet
A Beaux-Arts építészet (kiejt: /b oʊ z Ɑːr / bohz AR, [boz‿aʁ] 
beaux arts?*), amelyet időnként akadémiai klasszicizmusnak is neveznek,[1][2] a historizmus egy építészeti stílusa volt, amelyet a párizsi École des Beaux-Arts képzőművészeti iskola tanított, különösen az 1830-as évektől a 19. század végéig. A francia neoklasszicizmus elveire támaszkodott, de reneszánsz és barokk elemeket is tartalmazott és modern anyagokat, például vasat és üveget használt fel. A 19. század végéig Franciaország fontos stílusa volt.
Történet szerkesztés
A Beaux-Arts stílus a francia klasszicizmus XIV. Lajos stílusából, majd a francia neoklasszicizmusból fejlődött ki. A francia építészeti stílusokat a francia forradalom előtt az Académie royale d'architecture (1671–1793), majd a francia forradalmat követően az Académie des Beaux-Arts építészeti részlege irányította. Az Akadémia rendezte meg az építészeti Grand Prix de Rome versenyt, amely a díjazottaknak lehetőséget kínált az ókor klasszikus építészetének tanulmányozására Rómában.[3]
A képzőművészeti iskoláról Beaux-Arts néven emlegetett stílus a második francia császárság (1852–1870) és az azt követő harmadik köztársaság idején érte el fejlődésének csúcsát.[3]
Charles Garnier a Beaux-Arts mozgalmának vezéralakja lett és a Francia Riviérán is számos jelentős épületet alkotott.[4]
A francia fővárosban a következő építmények tulajdoníthatók a stílusnak:
- Opéra Garnier;
- A Louvre új szárnyai;
- A Musée d’Orsay épülete;
- Grand Palais, Petit Palais, III. Sándor-híd;
- Chaillot palota.
A stílus erősen befolyásolta az Egyesült Államok építészetét is 1880 és 1920 között.[5] Nagy-Britanniában az Edward-korszakban (20. sz. eleje) terjedt el Arthur J. Davisnek köszönhetően, aki a Beaux-Arts iskolában tanult.[6]
Jellemzők szerkesztés
A Beaux-Arts építészet jellemzői a következők:
- Zömmel lapos tető [5]
- A francia és az olasz építészettörténet elemeinek felhasználása; klasszikus részletek,[5] stílusok szintézise és eklekticizmusra való hajlamra
- Szigorú szimmetria [5]
- Belső terek díszítésének gazdagsága: szobrok [5] (domborműtáblák, figurális szobrok, szoborcsoportok), mozaikok és egyéb műalkotások
- Monumentális és grandiózus dizájn
- Klasszikus építészeti részletek:[5] baluszterek, pilaszterek, girlandok, kartusok
- Sokszínűség, az építészeti elemek, szobrok stb. különféle színekkel való díszítése
Galéria szerkesztés
-
Királyi Afrika Múzeum, Tervuren, Belgium -
Cinquantenaire/Jubelpark diadalíve, két oldalépületének egyikével, Brüsszel -
-
Természettudományi Múzeum, Párizs, Louis-Jules André (1877–1889) -
A Grand Palais des Champs-Élysées. Párizs (1897-1900) -
Bode Múzeum, Berlin -
Hotel Excelsior, Nápoly -
Hogesluis, Amszterdam -
Casino de Madrid -
Casa-Palacio de Tomás de Beruete, Madrid -
Estrugamou-palota, Buenos Aires -
A New York-i Metropolitan Museum of Art homlokzata Richard M. Hunt (1902) -
Arthur Brown Jr.: San Francisco War Memorial Opera House (1932)
_05.jpg)
_01.jpg)
Hivatkozások szerkesztés
- ↑ Milyen a Beaux-Arts építészet? | PR cikkek portálja.. (magyar nyelven), 2020. július 5. (Hozzáférés: 2021. december 28.)
- ↑ Bevezetés a Beaux Arts építészetbe. hu.peopleperproject.com. (Hozzáférés: 2021. december 28.)
- ↑ a b szerk.: Robin Middleton: The Beaux-Arts and Nineteenth-century French Architecture. London: Thames and Hudson (1982)
- ↑ Jonathan Glancey: Az építészet története, 152. o. (2002, Alexandra)
- ↑ a b c d e f Clues to American Architecture. Klein and Fogle, 38. o. (1986). ISBN 0-913515-18-3
- ↑ Wilkinson Philip. Építészet - Phantom Press, 2014. - 76-79. - 208 p. -ISBN 5864716669