Wikipédia

Belák Sándor (állatorvos)

(1946–) magyar állatorvos, mikrobiológus, az MTA levelező tagja
Ez a szócikk az állatorvosról szól. Hasonló címmel lásd még: Belák Sándor (egyértelműsítő lap).

Belák Sándor (Mosonmagyaróvár, 1946. január 19. –) akadémiai díjas magyar-svéd állatorvos, virológus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, jelentős mértékben járult hozzá az állatorvosi virológia és járványtan kutatásához és fejlesztéséhez. Az uppsalai Svéd Agrártudományi Egyetem (SLU) Állatorvostudományi Kara Biomedikai Tudományok és Állategészségügyi Tanszékének professzora (jelenleg már emeritus), az Állategészségügyi Világszervezet (OIE) Fertőző Állatbetegségek Biotechnológia-alapú Diagnosztikája Együttműködési Központja volt igazgatója, a budapesti Állatorvostudományi Egyetem magántanára és "Honoris Causa" tiszteletbeli doktora.[1]

Belák Sándor
Életrajzi adatok
Született1946. január 19. (78 éves)
Mosonmagyaróvár
Ismeretes mint
Állampolgárságmagyar és svéd
HázastársBelákné László Katinka
SzüleiBelák Sándor (agrogeológus), Sax Erzsébet
Gyermekekkettő
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény		Állatorvostudományi Egyetem, Budapest
Pályafutása
Kutatási területállatorvosi virológia és járványtan
Aktív időszak1969–2016
Tudományos fokozataz állatorvostudományok kandidátusa (1978) és doktora (1995)
Habilitáció (2000)
Munkahelyek
Svéd Agrártudományi Egyetem, Uppsalaegyetemi tanár (emeritus)
Állatorvostudományi Egyetem, Budapestegyetemi magántanár
Állami Állategészségügyi Intézet, Uppsalany. kutatási és fejlesztési részlegvezető
Tudományos publikációk száma310
Szakmai kitüntetések
  • Magyar Tudományos Akadémia Kiváló feltaláló dija,
  • Brit Állatorvosi Egyesület Centenary Award kitüntetése,
  • The Veterinary Journal folyóirat George Fleming irodalmi díja,
  • Svéd Királyi Tudományos Társaság Thuréus díja,
  • Magyar Sertésegészségügyi Társaság Köves díja,
  • KSLA Svéd Királyi Agrártudományi és Erdészeti Akadémia aranyérme
  • az Állatorvostudományi Egyetem tiszteletbeli "Honoris Causa" doktora
Akadémiai tagságMTA külső tagja (2007)
Hatással voltak rá

Kezdetek szerkesztés

1964-ben a keszthelyi Vajda János Gimnáziumban érettségizett. 1969-ben szerezte meg állatorvosi diplomáját a budapesti Állatorvostudományi Egyetemen.

Kutatási tevékenység szerkesztés

1967-ben, már hallgató korában, tudományos diákkörösként kezdett kutatással foglalkozni Bartha Adorján csoportjában a budapesti Állatorvostudományi Egyetem Mikrobiológiai és Járványtani Tanszékén, majd a diploma átvétele után ott kapott munkát, mint kutató állatorvos. 1970-71-ben az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO) központjában Rómában, majd a Fertőző száj- és körömfájás vakcinatermelő intézetben, Ankarában, Törökországban dolgozott. 1979-ben vendégkutatóként tanulmányozta a Nemzeti Állategészségügyi Központban, Ames-ben (Iowa, USA), a herpesz- és parvovírusokat. Ezt követően a budapesti egyetemen folytatta a szarvasmarha és a juh légző- és emésztőszervi betegségeivel kapcsolatos kutatásait. Munkatársaival a vírusok széles skáláját izolálták és új betegségformákat írtak le, például a bárányok adenovírus okozta tüdő- és bélgyulladása kórképét.[2][3] Új oltóanyagokat fejlesztettek ki adeno- és herpeszvírusok ellen, és vizsgálták azok védőhatását.[4]

1985-től Svédországban folytatta munkáját, ahol tudományos karrierje új lendületet kapott. Uppsalában hamarosan a svéd Állami Állategészségügyi Intézet (SVA) és a Svéd Agrártudományi Egyetem (SLU) közös Virológiai Kutatási és Fejlesztési Részlegének vezetője és az egyetem virológia professzora lett, de 2016-os nyugdíjba vonulása után visszaköltözött Magyarországra.

Belák Sándor nemzetközi kutatócsoportja a virológiában a molekuláris diagnosztika számos új módszerét dolgozta ki, valamint tanulmányozta a vírusfertőzések biológiáját. Egyszerűsített nukleinsav-hibridizációs vizsgálatokat[5] majd különféle polimeráz láncreakció (PCR) alapú eljárásokat fejlesztettek ki a fertőző betegségek hatékonyabb diagnosztizálása érdekében.[6][7][8][9] Új oltóanyagokat készítettek az immunstimuláló komplex (ISCOM) technológia alkalmazásával.[10] További témáik: genomszekvenciák analízise, a kórokozók különféle patotípusainak gyors meghatározása,[11][12][13] nagy hatékonyságú teljes hosszúságú genom-szekvenálás[14] és molekuláris járványtan, figyelembevéve a fertőző betegségek terjedését különböző gazdafajok között és az „Egy világ, egy egészség (One Health)” koncepció elveit.[15] A vírus-metagenomika több változatát is sikerrel alkalmazták. E módszerekkel számos új, vagy eddig ismeretlen vírust írtak le és jellemezték az újonnan felismert fertőző ágensek tulajdonságait.[16]

Alapkutatási témakörökben főként az adeno-, influenza-, pesti- és koronavírusok,[17][18] az afrikai sertéspestis vírus[19] valamint a baromfipestis vírusa[20] genomstabilitását, rekombinációs képességeit, valamint evolúciós viszonyait vizsgálták. Az OIE Együttműködési Központ eredményei jelentősen hozzájárultak számos fertőző betegség diagnosztikájának javításához és új oltóanyagok előállításához.[21][22]

Az Európai Unió (EU) mintegy 30 projekttel támogatta Belák professzor kutatómunkáját. Három nagy uniós projektben bízták meg a nemzetközi kutatási konzorciumok koordinálásával. Az EU „Hatodik keretprogram sikertörténete” címet a Belák Sándor által koordinált LAB-ON-SITE (SSPE-CT-2004-513645) projekt nyerte el.

Az eredményeket számos szabadalom védi, például a PCT/SE2010/050923:„A klasszikus sertéspestis vírus vakcinatörzsek genetikai kimutatása és azonosítása”, valamint a PCT/SE2020/051175:„Nukleinsav szekvenciák gyors amplifikálása és genom-meghatározása” című nemzetközi szabadalmi bejelentések.

Belák professzor szerzőként vagy társszerzőként 12 könyvfejezetet, három egyetemi jegyzetet és mintegy 310, nemzetközi szaklapban megjelent, tudományos közleményt publikált.

Belák Sándor a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) 1995-ben védte meg az „Állatorvostudományok doktora” disszertációját. 2000-ben habilitált az Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karán. 2007-ben az MTA külső tagjává választották.

Oktatás szerkesztés

Belák Sándor egész pályafutása alatt oktatott - az egyetemi oktatást mindig fontos feladatának tartotta. 1969 és 1985 között előadásokat tartott és támogatta a virológia laboratóriumi gyakorlati oktatását a budapesti Állatorvostudományi Egyetemen. 1985 óta a Svéd Agrártudományi Egyetem Állatorvostudományi Karán, Uppsalában is oktatta a virológia tárgyát. Mivel a magyar egyetemi oktatásban is folyamatosan részt vett, 2001-ben egyetemi magántanári címet kapott a budapesti Állatorvostudományi Egyetemen (akkor Szent-István Egyetem).

Belák professzor összesen 24 PhD diáknak volt a témavezetője, akik négy kontinensről: Afrikából, Amerikából, Ázsiából és Európából érkeztek a budapesti, illetve az uppsalai egyetemekre.

Nemzetközi tevékenység szerkesztés

2006 és 2012 között az Európai Állatorvosi Virológiai Társaság elnöki feladatait látta el. Más tudományos társaságok, így például az Európai Klinikai Virológiai Társaság és az Amerikai Virológiai Társaság tagjaként is tevékenykedett.

Belák professzor jelenleg is az EU, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, valamint különböző nemzeti kutatási tanácsok és alapítványok (pl. a Francia Nemzeti Kutatási Ügynökség és a „La Caixa” Alapítvány) szakértője és tanácsadója. Teljes jogú tagja a Macskafélék Betegségei Európai Tanácsadó Testületének, azaz a „European Advisory Board on Cat Diseases” tudóscsoportnak.

Díjak, kitüntetések szerkesztés

 
Belák Sándor átveszi akadémiai aranyérmét XVI.Károly Gusztáv svéd királytól
  • A "Doctor Honoris Causa" (tiszteletbeli/díszdoktori cím) odaítélésével 2022-ben a budapesti Állatorvostudományi Egyetem Szenátusa a több, mint öt évtizedes, nemzetközi szinten is kiemelkedően sikeres kutató- és oktató munkáját ismerte el.[1]

Családi háttér szerkesztés

Édesapja Belák Sándor agrármérnök, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem professzora és rektora volt. Édesanyja (leánykori neve Sax Erzsébet) gyermekeik nevelésével és a háztartás vezetésével foglalkozott. Öccse, Gábor Keszthelyen vezet állatorvosi rendelőt. Felesége, Katinka állatorvos-patológus. Két fiuk, Márton Martin és Bence Kristian 1980-ban, illetve 1984-ben született.

Könyvek, könyvfejezetek szerkesztés

  • Belák, S., Tuboly, S., Varga, J: Veterinary Microbiology: Bacteriology, Virology Immunology (Hung. Ed. by Szent-Iványi, T.). Press of Agriculture, Budapest, 1983.
  • Belák, S.: Ovine adenoviruses In Viral Infections of Ruminants, Ed Dinter Z. Morein B, Elsevier, Amsterdam, 1990. DOI: https://DOI.org/10.1016/C2009-0-33100-1
  • Belák, S.: Diagnóstico molecular de enfermedades virales, pp 617-623 (in Microbiología Veterinaria, Ed by Nestor Oscar Stanchi), Temas de Microbiología, Argentina, 2005.
  • Belák, S.: The molecular diagnosis of viral diseases in veterinary medicine (Hung.). In: Medical Molecular Virology, Ed. By G. Berencsi,. Convention Budapest Press, 2006.
  • Belák, S.: Experiences of an OIE Collaborating Centre in Molecular Diagnosis of Transboundary Animal Diseases: a Review. 128. 109-118. In: First Int. Conf. of the OIE Ref. Labs and Coll. Centres. Ed: Lombard, M., Dodet, B. & the OIE Sci. and Techn. Department, Dev. Biol. Basel, Krager, Basel, 2007. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/18084935/
  • Pestana, EA, Belák, S., Diallo, A., Crowther, JR, Viljoen. G, J.: Early, Rapid and Sensitive Veterinary Molecular Diagnostics - Real Time PCR Applications. Springer Dordrecht Press, Heidelberg, London, New York, 2010. https://DOI.org/10.1007/978-90-481-3132-7
  • Belák, S. and Liu, L: Recent Advances in Veterinary Diagnostic Virology: Report from a Collaborating Centre of the World Organization for Animal Health (OIE). Adv. Techniques in Diagnostic Microbiology, 2nd ed. Eds: Tang, Yi-Wei and Stratton, Charles W, © Springer Science+Business Media New York 2013. P. 661-679. https://DOI.org/10.1007/978-1-4614-3970-7_2
  • Granberg, F., Karlsson, O., Leijon, M., Liu, L., Belák, S.: Molecular Approaches to Recognize Relevant and Emerging Infectious Diseases in Animals. Ch. 7., Methods in Molecular Biology, Mónica V. Cunha and João Inácio (eds.), vol. 1247, © Springer Science+Business Media New York 2015. https://DOI.org/10.1007/978-1-4939-2004-4_33
  • Granberg, F., Karlsson, O., Belák, S.: Metagenomic Approaches to Disclose Disease-Associated Pathogens: Detection of Viral Pathogens in Honeybees. Ch. 33. Molecular Diagnostics and High-Throughput Strategies, Methods in Molecular Biology, Mónica V. Cunha and João Inácio (eds.), vol. 1247, © Springer Science+Business, New York 2015, https://DOI.org/10.1007/978-1-4939-2004-4_33
  • Van Borm, S., Belák, S., Freimanis, G., Fusaro, A., Granberg, F., Höper, D., King, D.P., Monne, I., Orton, R., and Rosseel, P.: Next-Generation Sequencing in Veterinary Medicine: How Can the Massive Amount of Information Arising from High- Throughput Technologies Improve Diagnosis, Control, and Management of Infectious Diseases? Chapter 30 in: Methods in Molecular Biology, Eds: Mónica V. Cunha and João Inácio (vol. 1247, © Springer Science+Business Media New York 2015, https://DOI.org/10.1007/978-1-4939-2004-4_30
  • Murcia PR, Palmarini M, Belák S.; Introduction: Potential applications of pathogen genomics. Rev Sci Tech. 2016 Apr;35(1):13-23. https://DOI.org/10.20506/rst.35.1.2414
  • Granberg F, Bálint Á, Belák S.: Novel technologies applied to the nucleotide sequencing and comparative sequence analysis of the genomes of infectious agents in veterinary medicine. Rev Sci Tech. 2016 Apr;35(1):15-42. https://DOI.org/10.20506/rst.35.1.2415

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Tiszteletbeli "Honoris Causa" cím Prof. dr. Belák Sándor részére (Kamarai állatorvos folyóirat, "Egyetemi élet" 17.évf.3.sz/2022)
  2. ↑ „Les maladies de l'appareil respiratoire et de l'appareil digestif des agneaux” (francia nyelven). Revue Med. Vet. 127 (1976), 1385-1396. o.  
  3. ↑ „Subtypes of bovine adenovirus type 2 exhibit major differences in region E3”. Virology 153 (1986), 262-271. o.  
  4. ↑ „Factors influencing the effectiveness of adenovirus vaccines in lambs.”. Zentralblatt für Veterinärmedizin B 27 (1980), 345-351. o.  
  5. ↑ „Rapid detection of Aujeszky's disease (pseudorabies) virus infection of pigs by direct filter hybridization of nasal and tonsillar specimens.”. Research in Veterinary Science 44 (1988), 303-308. o.  
  6. ↑ „Detection of pseudorabies virus DNA sequences by the polymerase chain reaction”. Archives of Virology 108 (1989), 279-286. o.  
  7. ↑ „Experiences on the applicability of the polymerase chain reaction in a diagnostic laboratory”. Molecular and Cellular Probes 7 (1993), 241-248. o.  
  8. ↑ „Molecular diagnosis of animal diseases.”. Expert Review of Molecular Diagnostics 1 (2001), 434-444. o.  
  9. ↑ „Molecular diagnosis of viral diseases, present trends and future aspects. A view from the OIE Collaborating Centre for the Application of Polymerase Chain Reaction Methods for Diagnosis of Viral Diseases in Veterinary Medicine.”. Vaccine 25 (2007), 5444-5452. o.  
  10. ↑ „Equine Herpesvirus Type 2 (EHV-2) as a Predisposing Factor for Rhodococcus equi Pneumonia in Foals: Prevention of the Bifactorial Disease with EHV-2 Immunostimulating Complexes”. Veterinary Microbiology 51 (1996), 55-68. o.  
  11. ↑ „A simple assay for rapid subtyping and pathotyping of avian influenza viruses.”. Journal of Virological Methods 156 (2009), 157-161. o.  
  12. ↑ „Rapid PCR-based molecular pathotyping of H5 and H7 avian influenza viruses.”. J. Clin. Microbiol. 49 (2011), 3860-3873. o.  
  13. ↑ „Development of a novel real-time PCR-based strategy for simple and rapid molecular pathotyping of Newcastle disease virus.”. Arch Virol. 157(5) (May 2012), 833-844. o.  
  14. ↑ „High-throughput sequencing in veterinary infection biology and diagnostics.”. OIE Scientific and Technical Review 32(3) (Dec 2013), 893-915. o.  
  15. ↑ „Advances in viral disease diagnostic and molecular epidemiological techniques.”. Expert Reviews for Molecular Diagnostics 9 (2009), 367-381. o.  
  16. ↑ „New viruses in veterinary medicine, detected by metagenomic approaches.”. Vet. Microbiol. 165(1-2) (2013), 95-101. o.  
  17. ↑ „Molecular characterization of feline infectious peritonitis virus strain DF-2 and studies on the role of ORF3abc in viral cell tropism”. Journal of Virology 86 (2012), 6258-6267. o.  
  18. ↑ „Recombinant feline coronaviruses as vaccine candidates confer protection in SPF but not in conventional cats.”. Vet. Microbiol. 169(3-4) (March 14, 2014), 154-162. o. DOI:10.1016/j.vetmic.2013.10.015.  
  19. ↑ „Pre-Clinical Evaluation of a Real-Time PCR Assay on a Portable Instrument as a Possible Field Diagnostic Tool: Experiences from the Testing of Clinical Samples for African and Classical Swine Fever Viruses”. Transboundary Emerging Diseases (June 16, 2016). DOI:10.1111/tbed.12538.  
  20. ↑ „Coding-complete genome sequencing suggests that Newcastle disease virus challenge strain Herts'33 (IVMP) may represent a distinct genotype.”. Arch. Virol. (Nov 8, 2019). DOI:10.1007/s00705-019-04441-4.  
  21. ↑ „The evolution of African swine fever virus in Sardinia (1978-2014) as revealed by whole-genome sequencing and comparative analysis.”. Transbound Emerg Dis (2020 Mar 12). DOI:10.1111/tbed.13540.  
  22. ↑ „Influenza Virus Infections in Cats.”. Viruses 13(8) (23 Jul 2021). DOI:10.3390/v13081435.  

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Belák_Sándor_(állatorvos)&oldid=26185438”