Belga frank

A belga frank (hollandul: Belgische frank; franciául: franc belge; németül: Belgischer Franken; ISO 4217-kód: BEF; pénzjel: fr.) Belgium hivatalos pénzneme volt az euró bevezetése előtt, váltópénze a centiem (hollandul), centime (franciául) vagy Centime (németül).

Belga frank (Belgische frank (holland) franc belge (franciául) Belgischer Franken (németül))
20 frank
2000 frank
ISO 4217 kód	BEF
Devizajel	fr
Ország	Belgium Luxemburg (1854-ig)
Használat kezdete	1832.
Árfolyam
Aktuális árfolyam	XE Currency Converter
Hozzá rögzített	Luxemburgi frank
Váltópénz
centiem (holland) centime (franciául) centime (németül) (centime centime)	1/100 (nincs forgalomban)
Érmék
Használatban	1, 5, 20, 50 fr
Bankjegyek
Használatban	100, 200, 500, 1000, 2000 fr
Európai árfolyam-mechanizmus (ERM)
Kezdete	1979. március 13.
Rögzített árfolyam kezdete	1998. december 31.
€-val helyettesítve (nem készpénz)	1999. január 1.
€-val helyettesítve (készpénz)	2002. január 1.
Euró árfolyam	40.3399 BEF
Kibocsátó
Központi bank	Belga Nemzeti Bank Weboldala
Bankjegynyomda	Belga Nemzeti Bank Weboldala
Pénzverde	Belga Nemzeti Bank Weboldala
Ez az infobox a megadott pénznem bevonás előtti utolsó érvényes adatait tartalmazza.
A Wikimédia Commons tartalmaz Belga frank témájú médiaállományokat.

Története

Nyugat-Európa előbb a forradalmi, majd a napóleoni Franciaország által történt meghódítása a francia frank széles körben elterjedt használatával járt. A jelenlegi Belgium területén a francia forradalmi háborúkig a Habsburg fennhatóság alatt az osztrák-németalföldi koronatallér (Kronenthaler) volt forgalomban, majd a Francia Köztársaság és a Francia Császárság uralma alatt a frank, az Egyesült Németalföldi Királyság (vagy Egyesült Holland Királyság - Vereinigd Koninkrijk der Nederlanden) idején (1815-1830) pedig a holland forint.

• 

  Mária Terézia osztrák-németalföldi koronatallérjának előoldala.

• 

  Mária Terézia osztrák-németalföldi koronatallérjának hátoldala.

1832-ben az Egyesült Németalföldi Királyságtól, azaz Hollandiától való függetlenségének kinyilatkoztatása után az új Belga királyság 1832. június 5-én kibocsátotta saját frankját, a francia frankkal azonos értékben. Luxemburg 1848-ban, majd Svájc 1850-ben követte példáját. Itália egyesítése létrejöttekor Olaszországban, ahol addig a Szárd Királyság lírája volt forgalomban, 1862-ben hasonló alapon létrejött az olasz líra.

1865-ben Franciaország, Belgium, Svájc, Olaszország és Luxemburg létrehozták a latin pénzügyi uniót (amelyhez Görögország 1868-ban csatlakozott): minden állam saját egységnyi valutája (frank, líra, drachma) 4,5 g ezüst vagy 290,322 mg tiszta arany értékben lett meghatározva, mindegyikük paritásban a többivel szabadon forgott nevezett országokban. 1870-ben egységesen az aranystandardot fogadták el, s ez a helyzet egészen 1914-ig állt fenn.

1926-ban Belgium, amely Franciaországhoz hasonlóan súlyos inflációt szenvedett el, bevezette a belgát öt régi frank értékben, és az ország még ugyanabban az évben kilépett a monetáris unióból. A belgát a font sterlinghez kötötték úgy, hogy 35 belga (175 frank) = 1 font; a belga 209,211 mg aranyat ért. Belgium 1921-es pénzügyi uniója Luxemburggal mindazonáltal a teljes gazdasági unió alapját képezte 1932-ig. 1935-ben a belga frank 28%-ot veszített értékéből, 150,632 mg-os aranyértékig, egy luxemburgi frank értékét 1¼ belga frankban szabták meg.

Belgium 1940. májusi német lerohanását követően egy frank értékét 0,1 német birodalmi márka értékben állapították meg, amit júliusban 0,08 márkára csökkentettek. 1944. október 5-én, a felszabadulást követően a Bretton Woods-i konferencia a kezdeti 43,77 frank = 1 amerikai dollár árfolyammal stabilizálta a belga frankot. 1946-ban ez 43,8275-re, majd a font 1949. szeptemberi értékcsökkenése után 50-re változott. A belga frank legközelebb 1982-ben inflálódott.

1835-ös belga 40 frankos aranyérme I. Lipót király portréjával.

Belga 1942-es kibocsátású 10 000 frankos bankjegy elő- és hátoldala.

Az euró

A 10 európai valutával együtt a belga/luxemburgi frank 1999. január elsejével 1 EUR = 40,3399 BEF/LUF, vagyis egy frank = 0,024789 € árfolyammal megszűnt.

Attól kezdve a frank csak mint „nem decimális euró kifejezése” maradt forgalomban, bár a bankjegyek továbbra is frankban voltak nevesítve, készpénzben azzal fizettek. A nem-fizikai pénzforgalom (elektronikus utalás, számlavezetés stb.) viszont kizárólag euróban történt.

2002. január elsején az eurós pénzérmék és bankjegyek forgalomba bocsátásával kettős pénzforgalom alakult ki, amely február 28-ig állt fenn, amikor is a régi belga frank pénzérmék és bankjegyek legális forgalma megszűnt.

A régi pénzérméket 2004 végéig lehetett beváltani, míg a bankjegyekre nincs beváltási határidő megszabva.

Nyelvek

Kezdetben a feliratok francia nyelvűek voltak. 1869-ben bevezették a pénzérmék flamand nyelvű feliratozását is, sőt némelyikük kétnyelvű is lett. Ha mindkét nyelv szerepelt egy oldalon, felváltva verték a pénzt, hol egyik, hol másik nyelvvel kezdve a feliratot. A bankjegyek 1880-tól kétnyelvűek, 1992-től háromnyelvűek voltak, tekintve, hogy a harmadik belga nemzetalkotó a német közösség. Egyik oldalukra így vagy a francia, vagy a flamand, a másik oldalra pedig a német nyelvű felirat került. Vertek német nyelvű emlékpénzérméket is, ám ezek sosem kerültek forgalomba.

Pénzérméi

1832 és 1834 között réz 1, 2, 5 e 10 centime-osokat, ezüst ¼, ½, 1, 2 és 5 frankosokat, valamint arany 10, 20 és 40 frankosokat vertek. Némely első 1 és 2 centime-osokat holland ½ és 1 centesek felülverésével hoztak létre. Arany 40 frankost 1841-ig nem hoztak forgalomba, de verése már korábban megkezdődött, míg az ezüst 2½ frankost és az arany 10 és 25 frankost csak 1848 és 1850 között. A 20 centime-os ezüstöt ¼ frankossal helyettesítették, 1852-ben. 1860-ban 20 centime-os réz-nikkel érméket hoztak ki, míg az 5 és 10 centime-osokat 1861-ben. Az ezüst 5 frankosok verését 1876-ban beszüntették. 1901 és 1908 között az 5, 10 és 25 centime-osokat középen lyukkal bocsátották ki.

1914-ben beszüntették az 1 centime-os és minden ezüst valamint arany érmék verését. Cink 5, 10 és 25 centime-osokat a német megszállási zónában, majd 50 centime-osokat 1918-ban vertek. A 2 centime-osok gyártását 1919-ben beszüntették. 1922-ben és 1923-ban nikkel 50 centime-ost és 1, 2 frankosokat adtak ki; "Bon pour" francia, "Goed Voor" flamand felirattal. 1930-ban a nikkel-sárgarezet réz-nikkellel helyettesítették az 5 és 10 centime-osokban, majd 1938-ban a 25 centime-osokban. A nikkel 5 és 20 frankosokat 1930–31-ben, az ezüst 20 frankosokat 1933-ban és az 50 frankosokat 1939-ben vezették be.

Az 1940-es német megszállást követően beszüntették az ezüst pénzérmék verését. 1941-ben cinkkel helyettesítették az egyéb fémeket az 5, 10 és 25 centime-osokban, az 1 és 5 frankosokban. 1948-ban beszüntették a réz-nikkel 5 frankos, az ezüst 50 és 100 frankos, 1949-ben a 20 frankos, 1950-ben a réz-nikkel 1 frankos verését, a 20 és 50 centime-os bronzérmékét pedig 1952–53-ban. 1955-ben teljesen leállították az ezüstérmék gyártását.

1964-ben 25 centime-os réz-nikkel érmékkel helyettesítették a 20 centime-osokat. A nikkel 10 frankos 1969-ben jött ki (csak 1979-ig verték), majd a bronz 20 frankos 1980-ban, a nikkel 50 frankos pedig 1987-ben. 1986-ban bronz-alumíniummal helyettesítették a réz-nikkelt az 5 frankosban, míg 1989-ben nikkelezett vas a réz-nikkelt az 1 frankosban.

Az euró belépéséig a következő pénzérmék voltak forgalomban:

Forgalmi pénzérmék
Érték	Átmérő	Tömeg	Összetétel	Előlap	Hátlap	Megjelenés dátuma	Forgalomból kivonás dátuma
25 centimes	16 mm	2,00 g	Cu: 75% Ni: 25%	Férfifej	Korona és érték	1964	1980
50 centimes	19 mm	2,75 g	Cu: 95% Sn: 3% Zn: 3%			1952	2002
1 frank	21 mm	4,00 g	Cu: 75% Ni:25%	Női fej	Korona, keret és érték	1950	??
1 frank	18 mm	2,75 g	Fe: 94% Ni: 6%	I. Baldvin belga király	Korona és érték	1988	2002
1 frank	18 mm	2,75 g	Fe: 94% Ni: 6%	II. Albert belga király	Érték	1994	2002
5 frank	24 mm	6,00 g	Cu: 75% Ni: 25%	Női fej	Korona, keret és érték	1948	??
5 frank	24 mm	5,50 g	Cu: 92% Al: 6% Ni: 2%	Baldvin	Érték	1986	2002
5 frank	24 mm	5,50 g	Cu: 92% Al: 6% Ni: 2%	II. Albert belga király	Érték	1994	2002
10 frank	27 mm	8,00 g	Ni: 100%	Baldvin	Belgium címere	1969	1985
20 frank	25,65 mm	8,50 g	Cu: 92% Ni: 6% Al: 2%	Baldvin	Levelek és érték	1980	2002
20 frank	25,65 mm	8,50 g	Cu: 92% Ni: 6% Al: 2%	II. Albert	Érték	1994	2002
50 frank	22,75 mm	7,00 g	Ni: 100%	Baldvin	Érték	1987	2002
50 frank	22,75 mm	7,00 g	Ni: 100%	II. Albert	Érték	1994	2002

Bankjegyek és államjegyek

Belgiumban a Belga Nemzeti Bank (Banque Nationale de Belgique / Nationale Bank van Belgie / Belgische Nationalbank) bankjegyei mellett az 1970-es évekig a Belga Királyság Kincstára (Royaume de Belgique - Trésorerie / Koninkrijk Belgie - Thesaurie) is bocsátott ki papírpénzt államjegyek formájában, 20 és 50 frank névértékben. Az euro bevezetésekor két sorozat volt forgalomban, az 1978-1992 között bevezetett, ez 100, 500, 1000, 5000 és 10 000 frankos címletekből állt, valamint az 1994-1997 között forgalomba hozott, ez 100, 200, 500, 1000, 2000 és 10 000 frankos címleteket tartalmazott.

• 

  Belga 1964-es sorozatú 20 frankos államjegy Baldvin király portréjával.

• 

  Belga 1966-os sorozatú 50 frankos államjegy Baldvin király és Fabiola királyné portréjával

• 

  Belga 1992-es sorozatú 10 000 frankos bankjegy Baldvin király és Fabiola királyné portréjával.

• 

  Belga 1997-es sorozatú 10 000 frankos bankjegy II. Albert király és Paula királyné portréjával.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Franco belga című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Belga bankjegyek képei
• Belga érmék képei
• Belga frank - Belgium történelmi bankjegyei. Heiko Otto. (Hozzáférés: 2019. december 8.) (angolul) (németül) (franciául)